Rolót fel!

Mi, konzervatív értékrendű polgárok változatlanul amellett érvelünk, hogy a vasárnap ne a vásárlásról szóljon, hanem a családról, az együttlétről, a vallás gyakorlásáról, a feltöltődésről vagy éppen a kertészkedésről és a kirándulásról.

Vélelmezzük, sokan rosszul is lettek attól, hogy „ilyeneket” ajánlunk.

Rögzítsük azonban: a vasárnapi boltbezárás ügye nem a demokráciába vetett hit megnyilvánulása vagy éppen pandantja. Az oly gyakran emlegetett és joggal például szolgáló Ausztriában és Németországban sem lehet a hét utolsó napján shoppingolni. Csakúgy mint Olaszországban vagy éppen más európai uniós tagállamban.

Még akkor sem, ha pillanatnyilag ez most a trendi. És sokan azzal is érvelnek, hogy általában Nyugat-Európában a hétvégén minden nyitva van.

Általában nem, de ez most mellékes.

Éppen az osztrák és német példákra alapozva szögezzük le azonban: eddig sem volt senki korlátozva Magyarországon szabadságjogaiban, mert éppenséggel nem mehetett vasárnap vásárolni.
Mi több, reméljük, egy év leforgása alatt a magyarok többsége kibírta, kiheverte, hogy a pihenőnapot nem a plázákban és a hipermarketekben töltötte –, hanem a családja körében, vagy éppen templomban. S ebbéli tapasztalatai arra ösztönzik, hogy ez jobb „szokás”, mint a shoppingolás.

Tény, hogy különböző statisztikák születtek ebben a „kényes” kérdésben. Míg a kereskedelmi kimutatások egyértelműsítik, hogy az érintett gazdasági egységek „ráálltak” a normál, hatnapos munkahétre, egyes politikai felmérések szerint a lakosság egy része – valószínűleg Budapest, és a főváros környéke –, ellenzi a boltok bezáratását.

Bármilyen meglepő, a statisztika szerint a forgalom szerkezetében és növekedésében alapvető változás nem következett be a vasárnapi zárva tartás óta. A kereskedelmi forgalomban visszaesést nem okozott az intézkedés, sőt. Az üzletek növelni tudták a forgalmukat, típusonként is mindenhol. De megértjük, hogy nem pusztán a gazdasági hatásokat kell vizsgálni. Ráadásul ezek a gazdasági hatások is változnak: statisztikus legyen a talpán, aki eligazodik azon, hogy nőtt-e vagy csökkent az alkalmazotti létszám, és milyen bevételkiesést okozott a boltbezárás a költségvetésnek.

Mi, a magunk részéről ezzel le is zárjuk a témát. Úgy véljük, a vasárnapi boltbezárás ügyének rendezése óriási fordulat az eddigi kormányzati állásponthoz képest, de politikailag a lépés logikus.
Egy nagy kérdés azonban ott motoszkál bennünk.

Miként is lehet az, hogy miközben az ellenzék szerint nagy a szegénység – bocsánat: mélyszegénység –, hatalmas a különbség Magyarországon a gazdagok és a szegények fogyasztási kiadásai között, tombol a munkanélküliség és százezrek „kényszerülnek” a Lajtán túl dolgozni, állítólag népszerűtlen intézkedés a vasárnapi boltbezárás?

A kettő üti egymást.

Elintézhetnénk persze egy kézlegyintéssel is: jó kirándulást minden vasárnap a plázákba és a hipermarketekbe! Mert ezeken a helyeken – ugye –, csak nézelődés, sétálgatás lesz! S mindenki csak álmélkodni fog az árak színvonalán.

Hiszen „hazug” az a statisztika, miszerint növekednek a reálbérek, s nincs infláció, eközben pedig bővülnek a háztartások fogyasztási kiadásai. Mert olyan, de olyan szegények vagyunk, hogy például tavaly – írta legalábbis a tegnapi Világgazdaság –, a háztartások 44 százalékában volt már LCD- vagy plazmatévé: a legszegényebbek 27 százalékánál, a leggazdagabbak közül tízből hatnál. Asztali számítógép a háztartások csaknem felében, laptop, valamint notebook 36 százalékában volt.

Szó se róla, vannak az országnak hátrányos helyzetű régiói, ahol is a korábban például lenézett, megvetett, gazdaságilag érthetetlennek tűnő rezsicsökkentés pár ezer forintos pozitív hatása segített a családokon, csakúgy mint a közhasznú munkavégzés. Mert más munkalehetőség bizonyos térségekben nincs – és sajnos nem is lesz. Hiszen nem jön a tőke – pár száz éve. Ha pedig nincs az állam, nincs az önkormányzat, akkor csak a reménytelenség marad.

Vannak azonban olyan részei is Magyarországnak – egyre több –, ahol a munkaerőhiány okozza a fő problémát, és azért lobbiznak a politikusok, hogy emiatt ne külföldön valósuljanak meg a tervbe vett beruházások.

Érvelhetnénk még a bérfelzárkóztatással is – a közép-európai térségben itt emelkednek a legnagyobb ütemben a minimálbérek –, továbbá a teltházzal üzemelő szállodákkal, de most a lényeg, tényleg a lényeg: miért is népszerű Magyarországon vasárnap vásárolni.

Amennyiben ugyanis a rózsadombi értelmiségiek véleménye alapján szegény a vidék, ez a kérdés aligha öltene társadalmi jelleget.

Vagyis pusztán arra tudunk asszociálni, amit a statisztika egyértelműsít, és az IMF vagy az EU elemzései is elismernek. Magyarország kijött a válságból, a gazdaság növekedésnek indult, nőtt a fizetések értéke, a százezrekben mérhető új munkahelyek száma pedig gyógyír a korábbi krízisre.

A liberális hittan szerint ergo: a jólét pedig lecsorog – fővárosból vidékre.

Ha ugyanis tele a pláza, előbb-utóbb tele lesz a padlás is.