Vélemény és vita
Rodostó magánya
A meghatározó tőkestruktúrák legmagasabb szintű urai mindent igyekeznek megtenni azért, hogy ne látszódjanak…
Nyolcvan éve, 1936 júliusában nyitotta meg kapuját a nevezetes badacsonyi Rodostó turistaház. A menedékhely története olyan szomorú, mint amilyen az idegen földön bujdosó kuruc főurak sorsa volt. Már több mint száz éve foglalkoztatta a Balaton és partvidéke rajongóit egy a tóra néző, a tájba illő, igényes menedékház építésének terve. A Balatoni Szövetség folyóiratának 1910. márciusi számában örömmel jelentették: „Kieszközöltük a Badacsony-hegytető tulajdonosától, Esterházy Miklós hercegtől az építendő turista-menedékház részére a megfelelő helyet és az építkezéshez szükséges bazaltot. A menedéket tavasszal szándékozunk megépíteni a szövetség keretében.”
A szándékból sokáig nem lett turistaház. Nem tudni pontosan, miért nem, tény azonban, hogy a Nemestördemic és Badacsonylábdihegy községek és a vidék legnagyobb földbirtokos famíliája közötti viszony cseppet sem volt baráti. Később sem lett. Kitört az első világháború, majd jöttek a válságos esztendők, végül csak 1935 elején került újra napirendre a badacsonyi turistaház terve.
II. Rákóczi Ferenc halálának kétszázadik évfordulója tiszteletére, 1935. áprilisban tűzte ki a Magyar Turista Egyesület (MTE) tapolcai szakosztálya a nagyságos fejedelem és bujdosó társai emlékéhez méltó közösségi épület megvalósításának határidejét az év végéig. Építési telket végül Nemestördemic közbirtokossága adományozott az egyesületnek ingyen, jelképes örökbérletként. A megbízást tervezésre és kivitelezésre egy fiatal tapolcai építőmester, Kovács István nyerte el. Az előkészítés lassan haladt, a környék szinte minden erdejét, kőbányáját, nádasát birtokló, Habsburg-párti Esterházyakat nem motiválta adakozásra a kurucok fejedelmének kultusza.
Jogi nehézségek is felmerültek, de miután Sebestyén Jenő, az MTE balatoni osztályának ügyvezető alelnöke – „civilben” a tapolcai városi kórház gondnoka – átvette az ügyvezetői feladatokat, elsimultak a viták, felgyorsult az anyagbeszerzés és a munka. Külön gondot és többletköltséget okozott a veszélyesen meredek, sziklás hegyoldal úttalan magaslatára tervezett turistaház megközelíthetősége a teherszállító járművek – akkortájt még bivalyos szekerek – és az építőmunkások számára.
Végre aztán eljött az átadás-átvétel, majd a hivatalos nevén Rodostó turista-vendégház avatóünnepségének napja: 1936. július ötödike. Így számolt be az eseményről a Tapolcai Újság egy hétre rá megjelent vasárnapi száma: „Nemestördemic község állomására délelőtt fél 11-kor érkezett meg a vonat, amelyik dr. Cholnoky Jenő egyetemi tanár, az MTE elnökének vezetése alatt a különböző magyar turistaegyesületek mintegy 100 tagú előkelő küldöttségét hozta. A lelkes üdvözlőbeszédekre Cholnoky Jenő válaszolt, majd leventék és tűzoltók díszkísérete mellett vonult fel a társaság a Badacsony örök szépségű sziklatornyai alatt épült turistaházhoz. Az elnökség kíséretében Noé Gyula esperesplébános beszentelte az épületet, majd magasröptű vallásos és hazafias beszédben köszöntötte a turistatársadalmat. A Himnusz eléneklése után dr. Cholnoky hatalmas ívű beszédben vázolta a turisztika testet és lelket edző jelentőségét, majd megemlékezett a nagy katolikus fejedelemről, akinél senki sem szerethette jobban ezt a csodálatosan szép országot, és akinél senki sem áldozott többet érette.”
Ezután felavatták a II. Rákóczi Ferenc és bujdosótársai tiszteletére a menedékházon az emléktáblát, megcsodálták a hegytetőre vezető bazaltkő lépcső első szakaszát. A végleges hosszában négyszáznyolcvanhét lépcsőfokos, kilencven méter emelkedésű Bujdosók lépcsője máig páratlan műszaki létesítmény. Négy pihenőállomása a főrangú Csáky Krisztina, Lorántffy Zsuzsánna, Zrínyi Ilona és Czinka Panna nevét viseli.
A Rodostó-ház leghíresebb gondnoka Tatay Sándor író felesége volt 1940-től tíz esztendeig. Miután 1944-ben összeházasodtak, a háború utáni években a villany és vezetékes víz nélküli ház gondnoklakásában éltek a kislányukkal. A minapi ünnepségen Tatay Ágota – apja hagyatékának hűséges gondozója – személyes hangon mesélt boldog gyermekkoráról, a híres író- és művészbarátaikról. A trianoni országrablás évfordulóján, 1946. június 4-én Rajk László belügyminiszter betiltotta az összes magyarországi egyesület, szövetség, polgári és egyházi szervezet, egylet működését. A rendelettel felszámolt MTE turistaházait államosították, 1950-ben pedig a csepeli Rákosi Mátyás Vas- és Fémművek természetjáró szakosztályának adták. Az 1950-es évek végétől a Kádár-rendszer munkásőrségének kiváltságos vezetői élvezték „a megérdemelt pihenést” a csodálatos fekvésű helyen; valójában részeg tivornyák, botrányok híre járt a környéken.
Különös, hogy 1989, a „szürke sereg” feloszlatása után is zárt körben maradt a menedékház. Szögesdróttal vették körül, még néhány éve is kutyákkal őrizték az objektumot, utoljára egy iszákos gondnok lakott benne. Amikor 2006-ban a turistaház fennállásának hetvenedik évfordulóját ünnepelték a tördemiciek és vendégeik, az önkormányzatnak nem kis erőfeszítésébe került, hogy egy napig kitárják a legendás ház kapuját a kíváncsi „nép” előtt. Azóta újra lakat került rá.
Ami a jövőt illeti: a mostani, nyolcvanesztendős megemlékezésen megjelent a Magyar Természetjáró Szövetség (MTSZ) elnökségébe nemrég tagként beválasztott Csiba Ágoston, aki úgy tájékoztatott, hogy a Rodostó első helyen áll az öt legfontosabb patinás turistaház felújításának programtervében. A cselekvés egyre sürgetőbb, mert a gondozatlan épület, a Balatonra kilátó terasz, a lépcsők és támfalak állapota gyorsuló ütemben, balesetveszélyes mértékben romlik.
A szándékból sokáig nem lett turistaház. Nem tudni pontosan, miért nem, tény azonban, hogy a Nemestördemic és Badacsonylábdihegy községek és a vidék legnagyobb földbirtokos famíliája közötti viszony cseppet sem volt baráti. Később sem lett. Kitört az első világháború, majd jöttek a válságos esztendők, végül csak 1935 elején került újra napirendre a badacsonyi turistaház terve.
II. Rákóczi Ferenc halálának kétszázadik évfordulója tiszteletére, 1935. áprilisban tűzte ki a Magyar Turista Egyesület (MTE) tapolcai szakosztálya a nagyságos fejedelem és bujdosó társai emlékéhez méltó közösségi épület megvalósításának határidejét az év végéig. Építési telket végül Nemestördemic közbirtokossága adományozott az egyesületnek ingyen, jelképes örökbérletként. A megbízást tervezésre és kivitelezésre egy fiatal tapolcai építőmester, Kovács István nyerte el. Az előkészítés lassan haladt, a környék szinte minden erdejét, kőbányáját, nádasát birtokló, Habsburg-párti Esterházyakat nem motiválta adakozásra a kurucok fejedelmének kultusza.
Jogi nehézségek is felmerültek, de miután Sebestyén Jenő, az MTE balatoni osztályának ügyvezető alelnöke – „civilben” a tapolcai városi kórház gondnoka – átvette az ügyvezetői feladatokat, elsimultak a viták, felgyorsult az anyagbeszerzés és a munka. Külön gondot és többletköltséget okozott a veszélyesen meredek, sziklás hegyoldal úttalan magaslatára tervezett turistaház megközelíthetősége a teherszállító járművek – akkortájt még bivalyos szekerek – és az építőmunkások számára.
Végre aztán eljött az átadás-átvétel, majd a hivatalos nevén Rodostó turista-vendégház avatóünnepségének napja: 1936. július ötödike. Így számolt be az eseményről a Tapolcai Újság egy hétre rá megjelent vasárnapi száma: „Nemestördemic község állomására délelőtt fél 11-kor érkezett meg a vonat, amelyik dr. Cholnoky Jenő egyetemi tanár, az MTE elnökének vezetése alatt a különböző magyar turistaegyesületek mintegy 100 tagú előkelő küldöttségét hozta. A lelkes üdvözlőbeszédekre Cholnoky Jenő válaszolt, majd leventék és tűzoltók díszkísérete mellett vonult fel a társaság a Badacsony örök szépségű sziklatornyai alatt épült turistaházhoz. Az elnökség kíséretében Noé Gyula esperesplébános beszentelte az épületet, majd magasröptű vallásos és hazafias beszédben köszöntötte a turistatársadalmat. A Himnusz eléneklése után dr. Cholnoky hatalmas ívű beszédben vázolta a turisztika testet és lelket edző jelentőségét, majd megemlékezett a nagy katolikus fejedelemről, akinél senki sem szerethette jobban ezt a csodálatosan szép országot, és akinél senki sem áldozott többet érette.”
Ezután felavatták a II. Rákóczi Ferenc és bujdosótársai tiszteletére a menedékházon az emléktáblát, megcsodálták a hegytetőre vezető bazaltkő lépcső első szakaszát. A végleges hosszában négyszáznyolcvanhét lépcsőfokos, kilencven méter emelkedésű Bujdosók lépcsője máig páratlan műszaki létesítmény. Négy pihenőállomása a főrangú Csáky Krisztina, Lorántffy Zsuzsánna, Zrínyi Ilona és Czinka Panna nevét viseli.
A Rodostó-ház leghíresebb gondnoka Tatay Sándor író felesége volt 1940-től tíz esztendeig. Miután 1944-ben összeházasodtak, a háború utáni években a villany és vezetékes víz nélküli ház gondnoklakásában éltek a kislányukkal. A minapi ünnepségen Tatay Ágota – apja hagyatékának hűséges gondozója – személyes hangon mesélt boldog gyermekkoráról, a híres író- és művészbarátaikról. A trianoni országrablás évfordulóján, 1946. június 4-én Rajk László belügyminiszter betiltotta az összes magyarországi egyesület, szövetség, polgári és egyházi szervezet, egylet működését. A rendelettel felszámolt MTE turistaházait államosították, 1950-ben pedig a csepeli Rákosi Mátyás Vas- és Fémművek természetjáró szakosztályának adták. Az 1950-es évek végétől a Kádár-rendszer munkásőrségének kiváltságos vezetői élvezték „a megérdemelt pihenést” a csodálatos fekvésű helyen; valójában részeg tivornyák, botrányok híre járt a környéken.
Különös, hogy 1989, a „szürke sereg” feloszlatása után is zárt körben maradt a menedékház. Szögesdróttal vették körül, még néhány éve is kutyákkal őrizték az objektumot, utoljára egy iszákos gondnok lakott benne. Amikor 2006-ban a turistaház fennállásának hetvenedik évfordulóját ünnepelték a tördemiciek és vendégeik, az önkormányzatnak nem kis erőfeszítésébe került, hogy egy napig kitárják a legendás ház kapuját a kíváncsi „nép” előtt. Azóta újra lakat került rá.
Ami a jövőt illeti: a mostani, nyolcvanesztendős megemlékezésen megjelent a Magyar Természetjáró Szövetség (MTSZ) elnökségébe nemrég tagként beválasztott Csiba Ágoston, aki úgy tájékoztatott, hogy a Rodostó első helyen áll az öt legfontosabb patinás turistaház felújításának programtervében. A cselekvés egyre sürgetőbb, mert a gondozatlan épület, a Balatonra kilátó terasz, a lépcsők és támfalak állapota gyorsuló ütemben, balesetveszélyes mértékben romlik.