György Attila

Vélemény és vita

Re. Vízió

Van az a hír, aminek nagyobb az udvara, mint a belső élet.

Ez így elég nehezen hangzik, de székelyül nézve, ez olyan, mint amikor felnéz az ember egy ködös csíki éjszakán az égre (és majdnem mindig ködös a Csíki-medence!), és egy egészen kicsi holdat lát, olyasmit, mint a címerében, és körülötte hatalmas udvart. Holdudvart.

Jó hinni a holdudvarban.


Ezért is jó az a hír, amit az ember elolvas, és utána – mert ilyen ez a mai élet – nem kardért, lóért kiált, de legalább egy poharat emel. Mert itt, Kelet-Közép-Európában ilyenekért tudunk örülni.

Azt mondják: „A lengyeleknek területi követelésük van velünk szemben, amelyet mi elismerünk – mondta (…) Milan Chovanec cseh belügyminiszter.”


Erre mondta huszonéves ismerősöm, a maga szóhasználatával: „Hoppá, hoppá.” Erre mondta harmincas kollégám: „Nocsak.” És nyugdíjba hajló barátom, székelyesen: „Ez már beszéd.”


És folytatódik a hír, miszerint Csehország kész átadni mintegy 368 hektárnyi területet Lengyelországnak. Mert jár. Nem a terület nagysága számít: hanem az, hogy jár. Árva vármegye és a Szepesség egy része… Ehhez azért kell egy kicsit magyarnak lenni, hogy érezze az ember: már az sem mindegy, melyik szomszédé a birtokom…

Bethlen Gábor, hajdani fejedelmünk most talán biccentene erre, de Báthory Zsigmond is. Birtokuk volt arra (is). Aztán jöttek a nehéz idők, a köd. De mégiscsak van udvara a holdnak: mert ha nem is a mienk, de precedens. Igenis, lehet határt változtatni itt, az istenverte, istenáldotta hajdani haza gyepűjén.

Mert, annak idején a lengyelek úgy találták aláírni az államközi szerződést Csehszlovákiával, hogy a határvonalat a későbbiekben a lehetőségek szerint „egyszerűsítik és kiegyenesítik”.

De szép a nyelv és a diplomácia, ha jól alkalmazzák… Nos, most itt a lehetőség. És ahogyan fejedelmünk, Bethlen Gábor mondá: „Nem lehet mindent megtenni, amit akarunk, de mindent akarni kell, amit lehet.” Vagy hasonlóképpen mondta, a lényeg a tartalom.

Hát, most úgy tűnik, lehet.

Tudom, semmi közünk már ehhez a területhez. Csak a történelem, a várak, a föld, a legendák, a vesztett csaták, az egyezmények. Árva megye… nem is olyan árva már, nem árvább, mint a Székelyföld.
De mégiscsak felderül az ember lelke, nem is tudom, miért. Olyan jó erről hallani: határrevízió. Mert valakinek jogos a területi követelése valakivel szemben. És ezt elismerik, mert felnőtt nemzetek között ez így természetes. Így lenne természetes.

Re. És persze, vízió. De hát: a remény hal meg utoljára.

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom