Vélemény és vita
Össztűz alatt
A budapesti Kairosz Kiadónak volt/van egy nagyszerű sorozata Magyarnak lenni címmel
„Sok jó tanácsot, biztatást köszönhetek a barátoknak, de az igazán mély kötődést a család, a rokonok jelentették. Az ő példájuk nagy hatással volt rám” – mesélte gyermekkoráról Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke abban az interjúkötetben, amelyben Spangel Péter kérdéseire válaszolt. A budapesti Kairosz Kiadónak volt/van egy nagyszerű sorozata Magyarnak lenni címmel, ebben szólaltat meg ismert közéleti személyiségeket, írókat, művészeket, politikusokat. Lezsák Sándor költőként, politikusként, a Magyar Demokrata Fórum egyik alapítójaként ebbe több szempontból is beleillik. „Amikor a vakációra megérkeztem, Nagyapám első kérdése mindig az volt, na, mi újság Pesten, a nagypolitikában. Számítva Nagyapa kérdésére, naplót vezettem az eseményekről. (…) Különösen két politikusra – akiről nagyapa mindig a legnagyobb tisztelet hangján szólt –, Adenauer kancellárra és De Gaulle tábornokra figyeltem. De az újság jobbára mást írt, mint amit nagyapa mondott. Érzékeltem a kettősséget. Kerestem a hátteret, a valóságot, ezért igen hamar hallgatni kezdtem a Szabad Európa Rádiót” – folytatta történetét Lezsák Sándor az interjúkötetben, amelyik 2012-ben jelent meg Himnusz kívülről, belülről címmel. Egy hirtelen mozdulattal emeltem most le a könyvespolcról a kötetet, amelyet még a megboldogult Bedő Gyuri bácsitól, vagyis Bedő Györgytől, a Kairosz Kiadó az idén április 24-én elhunyt alapítójától kaptam. Nyugodjék békében! Nagyon él az emlékezetemben, hogy Gyuri bácsi milyen büszke volt a Magyarnak lenni című sorozatra, akárcsak ennek párjára, a Miért hiszek? című szériára, amelyik ugyancsak interjúkötetekből áll. Mint mondta, a Kairosszal az volt a legfőbb célja, hogy olyan kéziratokat adjon ki, amelyekről fontosnak tartotta, hogy megjelenjenek. S talán ezért is olvashatjuk róla ma a Wikipédián, hogy a „Kairosz műfaji kötöttségek nélkül ad ki könyveket, mindig törekedve arra, hogy a megjelenő munkák értékteremtő vagy értékőrző művek legyenek”. Vagyis: himnuszok kívül, himnuszok belül. Ma, amikor az ellenzéki sajtóban össztüzet zúdítanak Lezsák Sándorra csak azért, mert a lakiteleki népfőiskolán nemrég megalakult a Tolsztoj Társaság, sokkal fontosabbnak tartom az itt idézett gondolatokat a felesleges szócséplésnél. Hiszen a maguk módján választ is adnak a hadrendbe állított kérdésekre. Választ adnak, még ha nem is a konkrét eset, hanem az emberi tartás és kiállás, a „vállalás” szintjén teszik is azt. Sokkal mélyebben és sokkal őszintébben, mint ahogy azt az össztűz vezénylői valaha is gondolhatnák.