Provokatív lenne határozott nemmel válaszolni, mint ahogy az is provokatív – de annál fontosabb – kérdés, hogy az MSZP mennyiben tekinthető szociáldemokrata pártnak. Tény, hogy a Magyar Szocialista Párt tagja a Szocialista Internacionálénak, és a konkurens MSZDP-t még a rendszerváltás előtt sikerült úgy kiiktatni a közéletből, hogy 1990-ben az első szabad választáson nem tudott bejutni a parlamentbe, a második választásra pedig már haló poraiban is alig létezett.
Az egypártrendszer és a puha diktatúra összeomlása után az állampárt helyén több kisebb baloldali mozgalom jött létre, közöttük a Magyarországi Szociáldemokrata Párt, amely mára csak nevében létezik. Az egyéb tevékenységeiről is ismert Schmuck Andor az elnöke, de érdemben nem vesz részt a politikában. De miért nem? Milyen út vezetett odáig, hogy az egyik legrégebbi magyar történelmi párt végképp ellehetetlenült, de már az első demokratikus választáson sem tudott sikeresen szerepelni?
Érdekes kérdés, hogy valóban igaz-e, hogy az MSZP szervezetten „téglákat küldött” az alakuló Magyarországi Szociáldemokrata Pártba, hogy belső ellentétek szításával szétverjék a hasonló ideológiai vonalon politizálni kívánó politikai erőt. Akárhogy is volt, tény, hogy az MSZDP támogatottsága néhány hónappal az első demokratikus választások előtt drámai zuhanásba kezdett, és a szavazatok mindössze 3,55 százalékával nem jutott be a parlamentbe. És azóta sem sikerült átlépnie az ötszázalékos választási küszöböt.
Ezt a vádat a szocialisták mindig is visszautasították, és a korabeli sajtóban megjelent interjúk is csak homályosan mernek erre utalni; annak idején ezeknek az utalásoknak egy része az átlag újságolvasónak nem is lehetett egyértelmű. Mai szemmel olvasva az akkori sajtóanyagokat már nyilvánvaló, hogy a szociáldemokraták és mások is azt feltételezték, hogy az MSZMP jogutódjaként megalakult MSZP nem tűrt meg másik, magát szociáldemokratának valló pártot a politikai spektrumon, és tudatosan szervezte ellenfele ellehetetlenítését. Néhány szaftos botrány, pár elhibázott beszéd és egy elképesztően rosszul felépített választási kampány elég volt ahhoz, hogy az MSZDP-t lesöpörjék a színről. Az persze soha nem lesz bizonyítható, hogy ebben mennyi szerepe volt a szocialisták szervezkedéseinek, de a Rendszerváltás Történetét Kutató Intézet és Archívumban jelenleg is folyó kutatásunk kísérletet tesz arra, hogy korabeli dokumentumok tanulmányozásával és mélyinterjúk készítésével megtudjunk mindent, amit csak huszonöt év távlatából meg lehet erről tudni.
Az MSZDP 1989. januári újjáalakulása után már nyáron voltak kisebb-nagyobb botrányok az elnökség megválasztása körül, de az igazi nagy borulást a novemberi kongresszus és Ruttner Györgyék kivonulása eredményezte. Ettől kezdve a párt népszerűsége megindult a lejtőn lefelé, és először a Nemzeti Kerekasztal tárgyalásairól zárták ki – persze csak ideiglenesen –, majd a Szocialista Internacionálé is széttárt karokkal sajnálkozott a pártot sújtó válságsorozat miatt.
A Magyarországi Szociáldemokrata Párt politikai ellenfelének tekintette az MSZP-t, az ellenzéken belül azonban szövetségesének tartotta. Ideológiai szempontból hasonló nézeteket vallott, mint a Szabad Demokraták Szövetsége és a Fiatal Demokraták Szövetsége. Ezek sok tekintetben a szociáldemokráciával ellentétes, sokkal inkább polgári-liberális nézeteket vallottak a rendszerváltás idején. Hangsúlyoznunk kell azonban, hogy „ez az SZDSZ” és „ez a Fidesz” nem „az az SZDSZ” és nem „az a Fidesz”, amelyről a mai aktuálpolitikában beszélünk. Ez rendkívül fontos, hiszen például az SZDSZ megítélése az 1994-es választások után létrejött koalíciós szerződés megkötése után még a sarkából is kifordult.
Ugyanebben az időszakban a szociáldemokraták magukat néppártként aposztrofálták, és a dolgozó nép érdekeit kívánták képviselni. Szívesen hivatkoztak olyan szocialista és szociáldemokrata pártokra, mint az osztrák, a finn vagy a nyugatnémet. Azonban nemzeti érzések és nacionalista felhangok is érezhetők voltak a párton belüli vitákban, valamint a programjuk részét képezte a vállalkozói társadalom támogatásának szükségessége, ami ugyancsak szöges ellentétben állt a szocializmus gazdasági alapjaival. Megállapítható tehát, hogy komoly ideológiai zűrzavar jellemezte az MSZDP-n belüli csatározásokat.
Az ideológiák elmosódása és zavara máskülönben nemcsak az MSZDP-re volt jellemző a fordulat idején, hanem minden más politikai pártra, és nemcsak Magyarországon belül, hanem a vasfüggöny lehullásával a nyolcvanas évek végére, illetve a kilencvenes évek elejére Európa-szerte jelentkezett ez a probléma. A jobboldali és a baloldali értékrend lassan összemosódni látszott, vagy legalábbis egyre szélesebbé vált a két világ közötti közös keresztmetszet, hiszen a hidegháború véget ért, és megszűnt a világrendek közötti mély szakadék is; olyan általános európai értékrend kezdett körvonalazódni, amelyből ideológiai hovatartozástól függetlenül a legtöbb európai tömegpárt meríteni igyekezett.
Ebben kellett nagy hirtelen eligazodnia a negyven évre depolitizált magyar társadalomnak, és megfelelő döntést hoznia az urnák előtt… Nézzünk magunk köré, és látjuk a következményeit.
Orosz Tímea
a Rendszerváltás Történetét Kutató Intézet és Archívum munkatársa