Szabó Palócz Attila

Vélemény és vita

Örömtelenapa

Nem a törvénymódosítás a legfontosabb, az is elég lehet, ha betartatják a már meglévőket.

Valódi, országos szintű politikai üggyé dagadt Szerbiában, a hét végén a vajdasági kis – főként magyarok lakta – faluban, Martonoson történt, szokatlan brutalitása miatt is megdöbbentő családirtás. Mint megírtuk, egy falusi menyegző másnapján zajlott a tragikus eseménysor, amikor a násznép fejfájósan tulajdonképpen még fel sem ébredt, a zenészek hangszerei még „ki sem hűltek”, s a fejek sem tisztultak ki igazán. Különösen nem a gyilkosé, Rade Seferé, aki örömapa lehetett volna ebben a történetben, amelyben örömöt végül senki sem lelt.

Az első tudósításokra rácáfolva utóbb kiderült, hogy az ötvenöt éves ámokfutó végül mégsem lett öngyilkos, hanem az egyik francia vendég, bizonyos Emmanuel Danjon leütötte őt. Úgy illett volna, hogy lelője, mint egy kutyát. Bár e hasonlat miatt az állatvédők teljes joggal tiltakozhatnak. De ő másképp rendezte a helyzetet: a boncolási jegyzőkönyv szerint az ámokfutó fejére mért ütés végzett vele, aminek következtében vér került a légcsövébe, és megfulladt.

A szerb lapok értesülései szerint egy székkel csapta le a megvadult férfit a francia vendég… Mint egy legyet! Csak hogy kitartsunk a hasonlatunk mellett. Addigra azonban Rade Sefer már megölte volt feleségét, Sefer Rózsát – aki épp azért vált el tőle néhány éve, mert a férfi verte –, annak szüleit, valamint a saját menyét és annak szüleit, vagyis a martonosi Bajtai családot. És rálőtt menye franciaországi nagybátyjának a feleségére is, akinek a vállát találta el, súlyosan megsebesítve őt. Az áldozatok földműveléssel foglalkoztak, az egyébként messze földön híres martonosi pirospaprika termesztésével keresték kenyerüket, a fiatal pár pedig Franciaországban élt és dolgozott, csak az esküvő és a lagzi miatt utaztak haza.

A tragédia nyomán azonnal megszólalt Nikola Selakovic, Szerbia igazságügyi minisztere, aki közölte: felülvizsgálják a büntető törvénykönyv családon belüli erőszakra vonatkozó részét. Mint mondta, az ilyen esetek az egész rendszer működését megkérdőjelezik, „de időnként a legjobb rendszer sem képes megakadályozni az ilyen bűncselekményeket”.

Tény, hogy a rendőrség megakadályozhatta volna a tragédiát, ugyanis már szombaton a lagziban is botrányt csinált a későbbi gyilkos, megverte volt feleségét, s kétszer is kihívták miatta az egyenruhásokat, akik előállították ugyan, de miután kihallgatták és feljelentést tettek ellene családon belüli erőszak miatt – szabadon engedték. Sefer a vadászegyesület tagja volt, fegyverét engedéllyel tartotta. A közvélemény most megdöbbenéssel áll az előtt, hogy habár a rendőrség huszonnégy órára bent tarthatta volna az ittas férfit, rögtön kiengedte. Tény, hogy az elmúlt évtizedek délszláv háborúi és az utódállamok gazdasági mélyrepülése miatt Szerbiában is szinte teljesen leépült a családvédelmi hálózat, de ebben az esetben a tragédia megelőzhető lett volna, ha csak egy kicsit is komolyabban veszik a fenyegetést, amit Sefer jelentett. Ellenzéki politikusok így azt üzenték Selakovic miniszternek, hogy nem a törvénymódosítás a legfontosabb, az is elég lehet, ha betartatják a már meglévőket.