Optimistán

Úgyhogy - mielőtt a 2017-es költségvetési, gazdasági folyamatokról értekeznénk - segítségül hívjuk a Német–Magyar Ipari és Kereskedelmi Kamara legutóbbi felmérését. Annak apropóján, hogy a gazdasági érdekképviselet német és más külföldi érdekeltségbe tartozó cégvezetőket faggatott arról, hogyan érzik magukat hazánkban.

Nos, a konjunktúrajelentésből kikerekedő „válasz” baloldali és liberális barátaink számára több mint „lesújtó”!

Akár hiszik, akár nem: a Magyarországon vállalatokat vezető menedzserek derűlátóbbak a kormánynál vagy éppen a Magyar Nemzeti Banknál is. Erre az esztendőre háromszázalékos gazdasági bővüléssel kalkulálnak - amikor a jegybank szakértői csapata egy ehhez hasonló értékkel rukkolt ki, irreálisnak, felettébb optimistának tartották az előrejelzést a hazai szakértők.

De van ennél „botrányosabb” kitétel is!

Összességében ugyanis javult az elégedettség a gazdaságpolitikai feltételrendszerrel: egyes területeken nagymértékű volt az előrelépés, különösen a jogbiztonság és a kiszámíthatóság tekintetében, de valamelyest az adóterhelést, valamint az adóigazgatást illetően is. Mindezt lapunknak nyilatkozta a kamara illetékese. Megjegyezte azt is: a hazánk melletti befektetői elkötelezettség érezhetően nőtt. Jelen pillanatban a befektetők nyolcvan százaléka ismét beruházna.

Értik? Különösen a jogbiztonság és a kiszámíthatóság tekintetében történt jelentős előremozdulás.
Ki hitte volna? Ráadásul a precízségükről és munkamániájukról ismert német cégek képviselői állítják ezt.
Pedig sorjáznak a rólunk szóló rossz hírek: egy kétfős kutatógárda például kiderítette, hogy már négymilliónyian élnek a létminimum környékén, valamint - hiszen naponta halljuk-olvassuk-tudjuk - nálunk korruptabb ország immár nem is létezik. Utóbbiról csak annyit, hogy semmivel sem rosszabb a helyzet, mint Szlovákiában, Horvátországban, és ezen a téren csak egy kicsivel jobbak a csehek.
De térjünk is rá arra, hogy mit rejteget számunkra a „sötét” jövő!

Röviden: újból kiszámítható, tervezhető lesz az előttünk álló másfél esztendő. Ezt szolgálja ismét a korai költségvetés - ennek tervezetét nyújtotta be tegnap a kormány a parlamentnek.

Hosszabban: továbbra is nő a gazdaság, alacsony infláció mellett emelkednek a bérek, az államadósság GDP-arányos értéke csökken, uniós szint alatt lesz az államháztartási hiány, mérséklődnek a kamatkiadások - köszönjük, Magyar Nemzeti Bank! -, többen juthatnak álláshoz, és ami az új elemeket illeti, több jut az államkasszából az egészségügyre, az oktatásra (életpályaprogramok itt is, ott is), az otthonteremtésre, emellett célzott áfacsökkentések is lesznek.

Arról sincs szó, hogy ebben a rendszerben rosszul járnának a nyugdíjasok: miként azt a Portfolio.hu tegnapi cikkében kiszámolta, hat év leforgása alatt a kormány visszahozta a tizenharmadik havi nyugdíjat és még annál is többet. Ugyanis több százmilliárd forinttal többet költött nyugellátásokra, mint amennyit a törvény előír.

Zárhatnánk most úgy is, hogy csak a szokásos frázisokat - erős gazdaság, szerkezeti reformok, uniós átlag feletti eredmények, foglalkoztatottak száma - kaptuk a büdzsé mellett kormányzati magyarázatként. Ezzel szemben jövőre sem lesz itt jólét. Csakhogy mindazok a tételek, amelyek most bekerültek a felsorolásba, néhány évvel ezelőtt még az álom kategóriájába tartoztak volna - szerencsés ezt fejben tartani. Jólétet pedig senki sem ígért. Hanem most, amikor egy picivel lazább lesz a költségvetés, a „túloldal”, az ellendrukkerek máris választási költségvetést emlegetnek.

Csak jelezzük, hogy ezt a tervezett 2,4 százalékos hiánnyal nem nagyon lehet. Egyfelől. Másfelől pedig a magasabb gazdasági növekedésből kell is, hogy valami vidékre is lecsorogjon.

Mi ezzel a baj, liberális és baloldali barátaink? Hiszen mást sem hallunk tőletek a budai hegyekből, mintsem azt: nő és mélyül a szegénység.

Pestiesen szólva, most tovább nem is rugózunk ezen.

Hiszen világít már a fény az alagútban. Az IMF, az Európai Bizottság korábbi elemzéseit követően ezt jelzi a Német–Magyar Ipari és Kereskedelmi Kamara összefoglalója is.

Márpedig ha a német cégek bíznak bennünk, akkor mi miért ne lehetnénk optimisták?
De tényleg!