Nagy a jogállam türelme

A legújabb kori, fiatal demokrá­ciák gyengéje a liberális állam igazság- és jogszolgáltatásával szembeforduló közösségeket, deviáns embereket és bűnelkövetőket egyre inkább lazán megengedően kezelő, úgymond „puha” bánásmód. Mintha a rendőrhatóságok és vezetőik tartanának a velük szemben erőszakosan fellépő, követelőző és mocskolódó emberektől, a pesti utcákról jól ismert, huligán személyektől. Nap mind nap, bárhol a közterületeken láthatjuk, a hírekben hallhatjuk is a hatályos törvényekkel szembeszegülő, a jogszabályokra fittyet hányó erőszakos és jogsértő alakok viselkedését. Különösen a négyévenkénti, lázas politikai események idején.

Így volt ez Budapesten négy évvel ezelőtt is, amikor az előző választáskor a pesti oldal csőcseléke a kormányváltás elmaradása után, dü­hé­ben bemocskolta a Kossuth Lajos teret. Erőszakos cselekmények zajlottak korábban a Lánchíd budai oldalán is, hírhedten piszkos félvilági figurák meggyalázták a miniszterelnök hungarocellből készített „szobrát”, miközben a rendőrség ölbe tett kézzel figyelte a jelenetet. Bár indult bírósági eljárás, következménye nem sok lett a dolognak.

A miénknél fejlettebb, képzettebb és tapasztaltabb nyugat-európai – német, osztrák, francia vagy éppen belga – karhatalmak nem fordítják a hátukat a gyalázkodó és kővel dobálózó utcai randalírozók felé, a dühöngőket pedig begyűjti a rendőrség, majd vizsgálatot és eljárást indít ellenük. Az egykori szocialista országok utódállamaiban – Szlovákia, Csehország, Horvátország, Szlovénia, Lengyelország – sem bánnak kesztyűs kézzel a politikai bajkeverőkkel, a balhét a rendbontók és főkolomposok nem ússzák meg szárazon. Az idei hazai országgyűlési választás reményvesztett „ellenzéki tábornokai” az előző négyévi tüntetésekhez képest jóval erősebb köztéri akciókat szerveztek. Csak a kiképzett karhatalom (TEK) bírta visszafogni a hőzöngőket, akik mocskos szájjal gyalázták az egyenruhásokat. Elgondolkodtató, hogy a rendőrök családja, gyermekei, ismerősei mit szóltak ahhoz, amikor meghallották a baloldali csürhe mocskos gyalázkodását. Mintha 1919 kunbélás, gyászos víziója jelent volna meg a pesti Lipótváros patinás utcáiban.

Az új parlamenti képviselők sorai közt az egykori baloldal szedett-vedett maradékai – Gyurcsány és csapata – ismét megjelentek a Tisztelt Házban. Szégyen és gyalázat. Az is, hogy velük egy időben a Duna-parti kordonnál tüntető, mocskolódó fiatal nők közül az egyik leköpte a velük szembe jövő egyházi személyiségeket. Az államfő bocsánatot kért a sértettektől, azonban a tettesek kilétéről és a vonatkozó büntető jogszabály alkalmazásáról eddig nem hallottunk harangozni.

Ideiglenesen elhagyva a napi- és közpolitikai területet, a köztörvényes büntetőügyekről, bírósági perekről is érdemes néhány szót ejteni. Szörnyű példaként a Teréz körúti robbantó két rendőr ellen elkövetett, előre kitervelt merényletéért emberölés kísérletének vádjával folyik bírósági eljárás. Immár másfél éve. Időközben terrorcselekmény előkészítéséért is vádat emeltek a feltételezett elkövető ellen. De mintha a huszonnégy éves fickó maga irányítaná a pereljárást: nem beszél senkivel, egész nap zárkája vécéjén tartózkodik, a tárgyalások menetét rendszeresen akadályozza. Lefekszik a bíróság előtt a vádlottak padjára, majd a földre veti magát, ahonnan az őrök próbálják összeszedni. Egyszer tett beismerő vallomást, később azt is visszavonta, a bíró kérdésére pedig azt felelte, hogy „a lélekvándorlásról szeretne beszélni”.

A legutóbbi elmeorvosi vizsgálat során a szakértői vélemény szerint megállapították, hogy a P. L. G. nevű vádlott beszámítható. Vajon ki tudja összeszámolni, hogy mennyi pénzbe és időbe kerültek eddig a vizsgálatok és a vádlott eddigi bolondériái – a Magyar Államnak és az adófizetőknek, mert ezek a „játékok” bizony nekik, nekünk „fájnak”. Csak remélni lehet, ha a robbantó végre elnyeri méltó büntetését, akkor a legkisebb rezsijű büntető intézet legkisebb cellájába fogják elhelyezni, holtáig.