Muszáj-drót

Kálmán Olga televíziós műsorirányító és Kunhalmi Ágnes budapesti szocialista végrehajtó fejenként befogadott három szíriai és iraki családot. Olyan hat-hét fősöket, nagymamástól, lurkóstól. Nem két és fél percre, egy híradós vágás erejéig, hanem úgy jó pár hónapra. Reggel együtt álltak sorba a fürdőszobában, kedvesen mosolyogva a pajkosan egymást rugdosó gyerekekre, akik sürgősség okán éppen a kedvenc fikusz alá ürítették az ürítenivalót. Aztán megértően tették túl magukat azon, hogy kedvenc biocsíráiknak már nyomuk sincs a hűtőben, helyüket egy világlátott, illatos báránycomb maradéka foglalta el. Öltözékre sem volt gond, hogy az aznapra szánt trendi kosztüm már négy különböző csimotán van, a többi variációt meg a tanti gyömöszöli a szütyőjébe. No, de gond egy szál sem, modern úrhölgy nem esik kétségbe, elő a mobilt, ruharendelés is megy márkásabb helyekről. Ám hol a telefon? A telefonon éppen Omár hívja a szűkebb család százhetvenhét tagját, hogy nyugodtan induljanak el Magyarországra, Budán csuda jó az élet. És olyan kedves és liberális meg befogadó ez az Olga és az Ágnes. A lakásuk meg egyszerűen tündi-bündi, egy dzsinn sem intézhetne jobbat, és még Jágó papagáj is elfér a kedvenc teve mellett.

Felébredtem, rákapcsoltam az egyik hihetetlenül betiltott, szorongatott és sajtószabadságba taposott libbal tévécsatornára, és rájöttem: még álmomban is mocskos egy rasszista vagyok, fasiszta beütéssel, zsáknyi előítélettel, és szemernyi sincs bennem az européer gondolatból. Aztán tovább nyomogattam európai, nyugati adókra és láss csodát: ők már kormányzati szinten mocskos rasszisták, fasiszták és egyéb gonoszságok elkövetői.

Elnézést a Kedves Olvasótól a hosszas bevezetőért, de könyörgök, ne nézzük már egymást tökéletesen hülyének! A magyar kormány a szerb határra húzandó drótkerítéssel csak azt teszi, amit ebben a helyzetben tehet, amit már megtett vagy ilyen-olyan formában öt percen belül megtesz minden érintett uniós ország. Ha mi késlekedünk, akkor nem három, hanem több tízezer család, akár több mint százezer ember is itt reked nálunk. Fogja őket pénzelni, ellátni, elfogadni Olga és Ágnes?

Az uniós országok belügyminiszterei, a nagyszerű brüsszeli bizottság ugyanis semmire sem jutott a héten. Nincs egységes terv, nincs pénz, nincs semmi, csak ígéret és duma. Magyarán oldja meg mindenki saját kontóra, hiszen az Európai Unió nem mondhatja ki a nyilvánvalót: pénzt nem ad, viszont szeretné megőrizni széplelkű orcáját.

Ausztria akár a szó legszorosabb értelmében öt percen belül lezárhatja a határait, mivel a németek és a franciák is azt teszik. Szerbia a világ leghangulatosabb országainak egyike, de nem idióták gyülekezete: egy darab menekültet sem fog visszafogadni. Megállíthatta volna őket. Hát hogyne, építhetett volna ő is kerítést déli határaira. Aztán jött volna egy aranyos uniós bürokrata, aki azt mondta volna, hogy Belgrádban csupa rasszista lakozik, és nem érdemlik meg az uniós csatlakozást...

Lett volna más megoldás?

Természetesen. Most hagyjuk azt, hogy ha a Nyugat nem csinál arab tavaszt, nem pénzel Szíria ellen iszlám felkelőket, és Líbiában is a beígért Kánaánt teremti meg Kadhafi után, akkor senki sem keresne tengerbe boruló bárkát. Most legyünk cinikusak: nem lehet harminc marha nagy hadihajót küldeni Afrika-partjaihoz, nem lehet NATO-csapatokat küldeni a NATO-tag Törökország szíriai határára, és ott megállítani az újkori népvándorlást? A lágy lelkek most azt mondják, ez gonoszság, hiszen otthon ölik őket. Rendben, akkor tegyünk az ölés ellen, fizessünk és építsünk, és ne bombázzunk, hogy otthon maradjanak.

Van ennek a történetnek egy keveset emlegetett szereplője, aki egyébként szögesdrótépítésben is jeleskedik a mexikói határon. Az Egyesült Államok miért nem vállal legalább egy csöpp felelősséget azért, amit alapvetően ő idézett elő? Én természetesen nem hiszem, hogy az ukrajnai háború, a mostani hirtelen népvándorlás összefüggésében lenne az EU és Washington kereskedelmi tárgyalásaival. Láttam tegnap a 18 karikás Oliver Stone-dokumentumfilmet Amerika titkos történelméről is, így fel nem tételezem, hogy az Európa felé indulókat valaki buzdítja, hogy a partnernek rosszabb pozíciói legyenek a zöldasztalnál. A CIA sem létezik.

Mindennek egy a tanulsága. A magyar kormány egy kellemetlen döntést hozott a kerítéssel, soha sem gondoltuk, hogy ez a huszonegyedik században előfordulhat. De nem gondoltuk azt sem, hogy a nagyszerű ENSZ-és EU-elvek, a kölcsönönös szolidaritás semmit sem ér.

Senki sem örül annak, hogy ezt tettük. De nem volt választásunk.