Vélemény és vita
Miért szavaztam a Fideszre?
Tapasztalataim alapján állítom, a baloldal mindig a magyar nemzeti érdekek ellen politizált
Vasárnap este óta olvasom a választási eredményeket értékelő elemzéseket, véleményeket. Sok érdekes dolgot tudtam meg magamról azóta. Például hogy vidéken élő, szegény, alacsony iskolai végzettségű, idegengyűlölő, bezárkózó, megfélemlített, kizárólag a közmédiából tájékozódó, a sokoldalú tájékoztatást nem igénylő, internetet nem használó állampolgár vagyok. És természetesen hülye. Olyan ember, akivel szörnyű egy országban élni. Merthogy a Fideszre szavaztam.
Nem vagyok elemző, nem bátorkodom megfellebbezhetetlen igazságokat közzétenni azzal kapcsolatban, hogy melyik pártra miért szavaztak az emberek, és különösen, hogy miért szavazott több mint két és fél millió ember a Fideszre. De azt tudom, hogy én miért szavaztam rá, habár esetemben semmi nem igaz a fenti sztereotípiából.
A Fideszre szavaztam, pedig nem azért élek tanyán, mert ez jutott, hanem azért, mert tudatosan ezt választottam Budapesttel és más nagyvárosokkal szemben. A Fideszre szavaztam, pedig nem vagyok szegény: vállalkozóként és gazdálkodóként tisztességes jövedelemre teszek szert. A Fideszre szavaztam, pedig három egyetemi diplomám mindegyikét budapesti egyetemen szereztem – közülük egyet a Közgazdaságtudományi Egyetemen (ma: Corvinus), egyet a CEU-n.
A Fideszre szavaztam, pedig nem vagyok idegengyűlölő. Nem is lehetek: sógornőm zsidó származású, sógorom Magyarországra házasodott indiai. Unokaöcséim és unokahúgaim – gyermekeim unokatestvérei – tehát félig zsidók vagy félig indiaiak. A Fideszre szavaztam, pedig nem vagyok bezárkózó: megjártam Nyugat-, Közép-, Kelet- és Dél-Európa legtöbb országát, Észak-Amerikát, Oroszországot, Indiát, Kínát, láttam egy kicsit Közép-Ázsiából, Törökországból, Iránból, Pakisztánból, tanultam az Egyesült Királyságban, és voltam gyakornok az Amerikai Egyesült Államok Kongresszusában, a konzervatívnak legkevésbé sem nevezhető néhai Tom Lantos képviselői irodájában. A Fideszre szavaztam, pedig egyik politikai oldaltól sem függök, nem félemlített meg sem a jobboldal, sem a baloldal. A Fideszre szavaztam, pedig a köztévé adásait nem nézem, televízióm sincsen, helyette az internetről tájékozódom, rendszeresen olvasva valamennyi politikai oldalhoz közel álló portált.
De ha mindez így van, akkor miért szavaztam mégis a Fideszre? Megpróbálok segíteni a nyolc éve rettegésben élő, becsomagolt bőröndökkel az országból való menekülést fontolgató, de nekiindulni csak nem akaró baloldali entellektüeleknek abban, hogy megértsék, miért szavaz valaki a Fideszre. Egy a több mint két és fél millió közül.
Először is, a Fidesz sokkal jobban működteti az országot, mint a baloldal. Persze, én is tudnék rosszul működő rendszereket, követhetetlenül változó jogszabályokat, észszerűtlen intézkedéseket, hibákat sorolni vég nélkül. Összességében azonban mégis az a tapasztalatom, hogy Fidesz-kormányzás alatt jobban működnek a dolgok, és épül az ország. Van irányvonal, van haladás, van építkezés konkrét és átvitt értelemben, és lassan összeállnak a dolgok, míg baloldali kormányzás alatt koncepciótlanság, lepusztulás és szétesés a jellemző.
Másodszor, nem is annyira a Fideszre, mint inkább Orbán Viktorra szavaztam. Meggyőződésem szerint a miniszterelnök olyan kaliberű államférfi, amilyen ritkán adatik meg egy nemzetnek. Politikai ellenfelei között és a saját táborában sincsen hozzá fogható politikus, és a nemzetközi porondon is kiemelkedő. Tisztán látja, milyen folyamatok zajlanak a világban, és milyen esélyeink, lehetőségeink vannak nekünk, magyaroknak, illetve milyen veszélyekkel, fenyegetésekkel kell szembenéznünk. Felismeri, következetesen és sikerrel – ha kell, keményen harcolva, ha kell, ügyesen lavírozva – képviseli a magyar nemzeti érdekeket.
És ma is ugyanazt érzem benne, mint 1989. június 16-án, amikor a Hősök terén apám nyakában ülve lengettem a magyar zászlót, és hallgattam a beszédét.
Harmadszor, engem nem zavar, hogy ki mennyire gazdagodik. Sőt, örülök minden forintnak, ami nem külföldi cégek, hanem magyarok kezébe kerül. Szükségesnek tartom, hogy – akár állami segédlettel – kialakuljon az új magyar nagytőkés osztály, az új magyar „arisztokrácia”, még akkor is, ha ezek az emberek időnként esetlenek, bumfordiak, és mindenkin keresztül gázolva, kíméletlenül érvényesítik az érdekeiket. A 20. századra kifinomult magyar arisztokrácia vagyonalapító ősei sem biztos, hogy különbek voltak a vagyonfelhalmozás időszakában, évszázadokkal ezelőtt.
De nemcsak ezért vagyok Fidesz-szavazó, hanem azért is, mert történelmi ismereteim, családom és saját tapasztalataim alapján állítom, hogy a magyarországi baloldal mindig a magyar nemzeti érdekek ellen politizált. Korábban megcsonkított ország, hullahegyek, véresre vert parasztok és papok, elkobzott vagyonok fémjelezték hatalmát. Később már „csak” elherdált közvagyon, működésképtelen rendszerek, eladósodottság, elszabadult költségvetési hiány és infláció. És mindig elvtelen behódolás az éppen aktuális nagyhatalomnak. Ebből pedig elegem van. Amint abból is, hogy ez a baloldal mindennap arcomba tolja a holokausztot, bűntudatot próbálva kelteni bennem valamiért, amihez sem nekem, sem a családomnak nem volt köze; vagy éppen intézményesítetten népszerűsíti a homoszexualitást, a szabad szexuális identitásválasztást és egyéb szexuális aberrációkat.
Nos, ezért szavaztam én a Fideszre. És őszintén örülök az eredménynek. Illetve nem teljesen. A baloldal, az úgynevezett „demokratikus ellenzéki pártok” választási eredményéről ugyanis azt gondolom, amit állítólag Csurka István felelt egy újságírói kérdésre az 1998-as választások után, amikor azt kérdezték tőle, hogy mit szól ahhoz, hogy az SZDSZ mindössze hét és fél százaléknyi szavazatot kapott. Így felelt: „Sokallom.”
Nem vagyok elemző, nem bátorkodom megfellebbezhetetlen igazságokat közzétenni azzal kapcsolatban, hogy melyik pártra miért szavaztak az emberek, és különösen, hogy miért szavazott több mint két és fél millió ember a Fideszre. De azt tudom, hogy én miért szavaztam rá, habár esetemben semmi nem igaz a fenti sztereotípiából.
A Fideszre szavaztam, pedig nem azért élek tanyán, mert ez jutott, hanem azért, mert tudatosan ezt választottam Budapesttel és más nagyvárosokkal szemben. A Fideszre szavaztam, pedig nem vagyok szegény: vállalkozóként és gazdálkodóként tisztességes jövedelemre teszek szert. A Fideszre szavaztam, pedig három egyetemi diplomám mindegyikét budapesti egyetemen szereztem – közülük egyet a Közgazdaságtudományi Egyetemen (ma: Corvinus), egyet a CEU-n.
A Fideszre szavaztam, pedig nem vagyok idegengyűlölő. Nem is lehetek: sógornőm zsidó származású, sógorom Magyarországra házasodott indiai. Unokaöcséim és unokahúgaim – gyermekeim unokatestvérei – tehát félig zsidók vagy félig indiaiak. A Fideszre szavaztam, pedig nem vagyok bezárkózó: megjártam Nyugat-, Közép-, Kelet- és Dél-Európa legtöbb országát, Észak-Amerikát, Oroszországot, Indiát, Kínát, láttam egy kicsit Közép-Ázsiából, Törökországból, Iránból, Pakisztánból, tanultam az Egyesült Királyságban, és voltam gyakornok az Amerikai Egyesült Államok Kongresszusában, a konzervatívnak legkevésbé sem nevezhető néhai Tom Lantos képviselői irodájában. A Fideszre szavaztam, pedig egyik politikai oldaltól sem függök, nem félemlített meg sem a jobboldal, sem a baloldal. A Fideszre szavaztam, pedig a köztévé adásait nem nézem, televízióm sincsen, helyette az internetről tájékozódom, rendszeresen olvasva valamennyi politikai oldalhoz közel álló portált.
De ha mindez így van, akkor miért szavaztam mégis a Fideszre? Megpróbálok segíteni a nyolc éve rettegésben élő, becsomagolt bőröndökkel az országból való menekülést fontolgató, de nekiindulni csak nem akaró baloldali entellektüeleknek abban, hogy megértsék, miért szavaz valaki a Fideszre. Egy a több mint két és fél millió közül.
Először is, a Fidesz sokkal jobban működteti az országot, mint a baloldal. Persze, én is tudnék rosszul működő rendszereket, követhetetlenül változó jogszabályokat, észszerűtlen intézkedéseket, hibákat sorolni vég nélkül. Összességében azonban mégis az a tapasztalatom, hogy Fidesz-kormányzás alatt jobban működnek a dolgok, és épül az ország. Van irányvonal, van haladás, van építkezés konkrét és átvitt értelemben, és lassan összeállnak a dolgok, míg baloldali kormányzás alatt koncepciótlanság, lepusztulás és szétesés a jellemző.
Másodszor, nem is annyira a Fideszre, mint inkább Orbán Viktorra szavaztam. Meggyőződésem szerint a miniszterelnök olyan kaliberű államférfi, amilyen ritkán adatik meg egy nemzetnek. Politikai ellenfelei között és a saját táborában sincsen hozzá fogható politikus, és a nemzetközi porondon is kiemelkedő. Tisztán látja, milyen folyamatok zajlanak a világban, és milyen esélyeink, lehetőségeink vannak nekünk, magyaroknak, illetve milyen veszélyekkel, fenyegetésekkel kell szembenéznünk. Felismeri, következetesen és sikerrel – ha kell, keményen harcolva, ha kell, ügyesen lavírozva – képviseli a magyar nemzeti érdekeket.
És ma is ugyanazt érzem benne, mint 1989. június 16-án, amikor a Hősök terén apám nyakában ülve lengettem a magyar zászlót, és hallgattam a beszédét.
Harmadszor, engem nem zavar, hogy ki mennyire gazdagodik. Sőt, örülök minden forintnak, ami nem külföldi cégek, hanem magyarok kezébe kerül. Szükségesnek tartom, hogy – akár állami segédlettel – kialakuljon az új magyar nagytőkés osztály, az új magyar „arisztokrácia”, még akkor is, ha ezek az emberek időnként esetlenek, bumfordiak, és mindenkin keresztül gázolva, kíméletlenül érvényesítik az érdekeiket. A 20. századra kifinomult magyar arisztokrácia vagyonalapító ősei sem biztos, hogy különbek voltak a vagyonfelhalmozás időszakában, évszázadokkal ezelőtt.
De nemcsak ezért vagyok Fidesz-szavazó, hanem azért is, mert történelmi ismereteim, családom és saját tapasztalataim alapján állítom, hogy a magyarországi baloldal mindig a magyar nemzeti érdekek ellen politizált. Korábban megcsonkított ország, hullahegyek, véresre vert parasztok és papok, elkobzott vagyonok fémjelezték hatalmát. Később már „csak” elherdált közvagyon, működésképtelen rendszerek, eladósodottság, elszabadult költségvetési hiány és infláció. És mindig elvtelen behódolás az éppen aktuális nagyhatalomnak. Ebből pedig elegem van. Amint abból is, hogy ez a baloldal mindennap arcomba tolja a holokausztot, bűntudatot próbálva kelteni bennem valamiért, amihez sem nekem, sem a családomnak nem volt köze; vagy éppen intézményesítetten népszerűsíti a homoszexualitást, a szabad szexuális identitásválasztást és egyéb szexuális aberrációkat.
Nos, ezért szavaztam én a Fideszre. És őszintén örülök az eredménynek. Illetve nem teljesen. A baloldal, az úgynevezett „demokratikus ellenzéki pártok” választási eredményéről ugyanis azt gondolom, amit állítólag Csurka István felelt egy újságírói kérdésre az 1998-as választások után, amikor azt kérdezték tőle, hogy mit szól ahhoz, hogy az SZDSZ mindössze hét és fél százaléknyi szavazatot kapott. Így felelt: „Sokallom.”