Mérsékelt ellenzék

Mérsékelt ellenzékieknek mondják azokat az Egyesült Államok által Ankara közelében, egy katonai táborban kiképzett harcosokat, akik most hétvégén léptek be Szíriába, a hivatalos jelentések szerint azért, hogy harcoljanak az Iszlám Állam nevű dzsihadista szervezet ellen. A katonák gépfegyverekkel felszerelt járműveken Törökország felől lépték át a határt – közölte az Emberi Jogok Szíriai Megfigyelőközpontja nevű emigráns szervezet. A tudósítások szerint a „mérsékelt ellenzékiek” az észak-szíriai Aleppó tartományban fognak harcolni.

Az amerikai értelmezés világos, azt értem. S mégis, a tudósításokat olvasva nem hagyott nyugodni a kérdés, hogy vajon kiket is nevezhetünk egy ilyen összetett, kaotikus helyzetben – amely már évek óta jellemzi a polgárháborús Szíriát – mérsékelt ellenzékieknek. Ha valaki mérsékelt politikus, mérsékelt álláspontot képvisel a politikai vitákban, akkor nem ragad fegyvert, nem megy el a hazájából egy külföldi kiképzőtáborba. Ha valaki mérsékelt politikus, mérsékelt álláspontot képvisel a politikai vitákban, akkor ő érvel, vitatkozik, de nem ragad fegyvert. A mérsékeltséget én valahogy így értelmezem, persze, még sokat lehetne finomítani ezen.

Az amerikaiak azonban egy kicsit másképp értelmezik ugyanezt. Nekik vélhetően az a mérsékelt ellenzéki ma Szíriában, aki nem áll be az Iszlám Állam seregébe, nem működik együtt a dzsihadistákkal, de hajlandó részt vállalni Bassár el-Aszad elnök megbuktatásában. Fegyverrel is, ha kell, a harctéren is, az életét is kockáztatva.

S mindebben mintha eltörpülne a legnagyobb baj, az Iszlám Állam, a kamerák előtt kegyetlenkedő szélsőséges iszlamista celebek véreskezű hordája. Ebben a kaotikus helyzetben ugyanis immár nem érvényes az ellenségem ellensége a felebarátom tétele, tehát szinte lehetetlennek tűnik a széles körű nemzetközi összefogás a terroristák ellen. Marad hát továbbra is a káosz, a rendezés lehetősége pedig mintha egyre távolabb kerülne. S addig talán mindegy is, hogy fanatikus vagy mérsékelt kezekben dörögnek a fegyverek.