Szajlai Csaba

Vélemény és vita

Mérleg

Álláspont. Hat év jobboldali kormányzás során az utolsó kettőben „korai” költségvetések készültek – tegnap éppen a 2017-est fogadta el az Országgyűlés kormánypárti többsége.

Hogy a ciklus hátralévő részében ebből a konstrukcióból továbbra is rendszer lesz-e, még nem tudni, ugyanakkor a kétéves „büdzsés jubileum” s a kormány mögött lévő hat esztendő teljesítménye alkalmas egy mérleg elkészítésére.

Magyarország pénz- és tőkepiaci oldalról megközelítve szegény európai uniós tagállam, de sajnos ez áll az általános gazdasági fejlettségünkre is, továbbá arra, amit „érzünk”, valamint az úgynevezett GDP-arányos visszaosztásra. Pozitívum, hogy az éves gazdasági teljesítmény (GDP) alapján megadott mutatók évek óta javulnak – adósságráta, hiány, növekedés, munkanélküliségi ráta, egy főre jutó külföldi tőke –, és ebből a szempontból ez több mint látványos eleme a polgári kormányzásnak.

 Szükségünk van azonban továbbra is minden forrásra: az uniós pénzekre, a külföldi működő és kockázati tőkére, az állampapírt vásárló intézményi befektetőkre, s a tőzsdén részvényeket vevő invesztorokra, de még a spekulánsokra is. Miután az éves gazdasági teljesítmény alapján az Európai Unió huszonnyolc tagállamának átlagát véve még nem érjük el annak egy főre vetített hetven százalékát, az úgynevezett és részben már említett „portfóliós” pénzek mellett leginkább a gazdasági növekedés az, amely felgyorsíthatja a felzárkózásunkat a fejlett nyugati világhoz. A fentiekből egyértelmű feladat hárult és hárul a kormányra: mindent el kell követnie azért, hogy pénzügyi-gazdasági és jogi értelemben stabil és kiszámítható kép alakuljon ki Magyarországról.

Egy: az állam pénzügyeinek finanszírozása külföldről csak akkor reális, ha a hitelekért vissza is fizetjük a kölcsönt, valamint annak kamatát. Hogy Magyarország jó adós, annak köszönheti: az utolsó petákig visszafizeti a neki folyósított pénzeket. Kettő: fejleszteni, bővíteni leginkább az uniós forrásokból és a külföldi működő tőkéből tudunk, és az érintettek – az EU, valamint az itt letelepedett nemzetközi vállalatok –, csak akkor finanszíroznak bennünket, ha betartjuk a játékszabályokat.

Tudniillik az unió és a nemzetközi piac csak a számokat, tényeket nézi.

Ezek pedig a következők: az előző kormányok gyakorlatától eltérően jelenleg nincsenek nagy költségvetési hiányok, Magyarország kijött az adósságcsapdából. A pénzügyi mutatók mellett legalább ilyen fontos, hogy bővül a foglalkoztatás, ráadásul politikai stabilitás van. Utóbbira helyesen fel is hívta a figyelmet – az Euró­pai Beruházási Bank budapesti képviseletének megnyitóján (ez is jelképez valamit!) – Orbán Viktor, hangsúlyozván, hogy a rendszerváltozás óta hazánk a közép- és kelet-európai térségben unikális, miután nálunk minden kormány kitöltötte eddig hivatali idejét.

Ha mérleget vonunk, jusson eszünkbe, hogy hat esztendeje emlegetik a politikai túloldalon azt: ettől a kormánytól pénzügyileg és gazdaságilag összeomlunk, kivonul a tőke, beszakad a forint árfolyama.
Kérdezzenek bátran vissza: ez következett be? Ráadásul Magyarország még 2011-ben és 2012-ben is tudott eurókötvényt kibocsátani, amikor az olaszok és a spanyolok nem!

Ha mérleget vonunk, arról se feledkezzünk meg, hogy helyreállt a költségvetési és monetáris politika (utóbbiért a Magyar Nemzeti Bank felel) közötti összhang, szűk negyven esztendőt köve­tően pedig kialakult az árstabilitás – nincs infláció, és rekordalacsony a hazai kamatszint.

Nem pusztán a pénzügyi-gazdasági keretek számítanak, hanem a jogiak is. Kétségtelen, hogy a 2010-es kormányváltás óta nőtt az állami újraelosztás szerepe s vele együtt az állami irányítás is. Azaz lehet azon vitázni, hogy a központosításban a kormány túl messzire ment-e vagy sem, ám eközben ha a legnagyobb magyarországi vagyonokat nézzük, azok továbbra is magánvagyonok.

Osztom azt a jogos felvetést, hogy a kormány néhány területet elhanyagolt: de az ide értendő közigazgatás, egészségügy és oktatás jövőre kiemelt szerephez jut a költségvetésben. Lám-lám: megéri demonstrálni.
Ami pedig a nemzetközi és uniós ügyeinket illeti, az a jóslat sem következett be, hogy Orbán Viktor kivezeti Magyarországot az EU-ból. Talán az uniós források lehívásának „komolysága” jelzi, hogy erről szó sincs, sőt a jövőben is ebben a közösségben képzeljük el magunkat. Ugyanakkor ma már az unió sem ugyanaz, mint ahová beléptünk.

Mi hat esztendő mérlege? Röviden: alapfeladatát a kormány teljesíti, a krízishelyzeteken pedig kész úrrá lenni. Ezt az üzleti és uniós „körök” elismerik – egyfelől. Másfelől pedig a közvélemény-kutatások felmérései szerint a választópolgárok is.