Vélemény és vita
Merkel paranoiái
Hangsúlyozzuk: a menekültválság Merkel számára vált személyes üggyé!
Nem Angela Merkel ellen jöttünk össze!
Nem a német kormány ellen jöttünk össze!
Nem a német választások miatt jöttünk össze!
Orbán Viktor nem véletlenül hangsúlyozta ezt a három gondolatot a Horst Seehoferrel folytatott tárgyalásai után. A magyar és a bajor miniszterelnök nem Merkelt kibeszélni, nem a kancellárt vagy pártját gyengíteni találkozott tegnap Budapesten. Ez nem személyes ügy! Nem az akkor sem, ha Merkel tette azzá a minap, amikor szembehelyezte a sajátját Orbán Viktor menekültpolitikájával. A liberális „ne tegyünk semmit, de azt nagyon demokratikusan és civilizáltan” megközelítést nem számítva ugyanis ez a két álláspont van most az Európa Unióban. Merkelé, aki miután lényegében meghívta Európába a migránsokat, aztán hónapokig vívódott, most a törökökkel való menekülteltartási üzlettől várja a megoldást.
És Orbáné, aki elsőként lépett fel határozottan az invázióval szemben, és aki most is határozott lépéseket tenne. Azonban esélyt adna – és ad is az uniós–török csúcson – Merkel tervének. Sőt Magyarország a rá eső költségeket is vállalja, amennyiben létrejön a jelenleg még erősen vitatott költségű és eredményű alku. Ha azonban nem, akkor már nem lehet tovább várni, akár az uniót zsaroló és kiröhögő Athénnal szemben is meg kell erősíteni az EU külső határait. Azonnal és nem tovább halogatva, vagy megvárva, amíg újabb milliók jönnek, s amikor az Iszlám Állam elleni küzdelem már bel- és nem külpolitikai kérdés lesz. Ezt Merkel is tudja – otthon is megmondták neki -, de nem akar „arcot veszíteni”, hiszen az immár belátható időn belül járna politikai bukásával. Nem Orbánnal szemben kell paranoiáit kiélnie a kancellárnak, nem a magyarok szavaznak a sorsáról, Budapest szeptember óta ugyanazt mondja, nem most váltott véleményt a közelgő németországi régiós választások előtt.
Hangsúlyozzuk: a menekültválság Merkel számára vált személyes üggyé! Seehofer, Orbán, a visegrádiak számára ez elvi kérdés. Nem arról szól, hogy miképpen szállásoljuk el a migránsokat és hány átnevelő táborba zárjuk őket. Arról szól, hogy milyen Európát akarunk, kikkel és hogyan tudunk együtt élni. S igen, arról is, hogy miképpen kell cselekedni ennek érdekében. Ezt egyszerűbb és gyorsabb lenne Merkellel, a kancellár erejével és még meglévő hazai és nemzetközi tekintélyével. Március közepén, a következő uniós csúcson kiderül, hogy sikerül, vagy sem.
Nem a német kormány ellen jöttünk össze!
Nem a német választások miatt jöttünk össze!
Orbán Viktor nem véletlenül hangsúlyozta ezt a három gondolatot a Horst Seehoferrel folytatott tárgyalásai után. A magyar és a bajor miniszterelnök nem Merkelt kibeszélni, nem a kancellárt vagy pártját gyengíteni találkozott tegnap Budapesten. Ez nem személyes ügy! Nem az akkor sem, ha Merkel tette azzá a minap, amikor szembehelyezte a sajátját Orbán Viktor menekültpolitikájával. A liberális „ne tegyünk semmit, de azt nagyon demokratikusan és civilizáltan” megközelítést nem számítva ugyanis ez a két álláspont van most az Európa Unióban. Merkelé, aki miután lényegében meghívta Európába a migránsokat, aztán hónapokig vívódott, most a törökökkel való menekülteltartási üzlettől várja a megoldást.
És Orbáné, aki elsőként lépett fel határozottan az invázióval szemben, és aki most is határozott lépéseket tenne. Azonban esélyt adna – és ad is az uniós–török csúcson – Merkel tervének. Sőt Magyarország a rá eső költségeket is vállalja, amennyiben létrejön a jelenleg még erősen vitatott költségű és eredményű alku. Ha azonban nem, akkor már nem lehet tovább várni, akár az uniót zsaroló és kiröhögő Athénnal szemben is meg kell erősíteni az EU külső határait. Azonnal és nem tovább halogatva, vagy megvárva, amíg újabb milliók jönnek, s amikor az Iszlám Állam elleni küzdelem már bel- és nem külpolitikai kérdés lesz. Ezt Merkel is tudja – otthon is megmondták neki -, de nem akar „arcot veszíteni”, hiszen az immár belátható időn belül járna politikai bukásával. Nem Orbánnal szemben kell paranoiáit kiélnie a kancellárnak, nem a magyarok szavaznak a sorsáról, Budapest szeptember óta ugyanazt mondja, nem most váltott véleményt a közelgő németországi régiós választások előtt.
Hangsúlyozzuk: a menekültválság Merkel számára vált személyes üggyé! Seehofer, Orbán, a visegrádiak számára ez elvi kérdés. Nem arról szól, hogy miképpen szállásoljuk el a migránsokat és hány átnevelő táborba zárjuk őket. Arról szól, hogy milyen Európát akarunk, kikkel és hogyan tudunk együtt élni. S igen, arról is, hogy miképpen kell cselekedni ennek érdekében. Ezt egyszerűbb és gyorsabb lenne Merkellel, a kancellár erejével és még meglévő hazai és nemzetközi tekintélyével. Március közepén, a következő uniós csúcson kiderül, hogy sikerül, vagy sem.