Vélemény és vita
Merkel gettói
Álláspont. Mintha két különböző világban élnénk: Merkelék idealista virtualitásában és a mi valóságosunkban
– Neve, iratai?
– Én lenni Abdullah. Én jönni Szíria, útlevél elvenni gonosz Aszad elnök.
– Terrorista?
– Én lenni Abdullah, bombát gyárt gonosz Putyin.
– Háború miatt hagyta el az otthonát?
– Én lenni Abdullah. Szíriában gonosz Aszad és Putyin öl minket, meghalt jó Rasid is.
– Rokon?
– Teve.
– Ön akkor nem gazdasági menekült. Mit akar csinálni az EU-ban?
– Én lenni Abdullah, én jöttem szeretni Merkel Frau. Én akarni szelfi is kedves asszony Merkel Frau.
– Allah hozta Önt az Európai Unióban!
Nagyjából így nézne ki a szigorított határellenőrzés, amely Angela Merkel kancellár és brüsszeli üzlettársai szerint megmentené a migránsinváziótól az Európai Uniót. Ezt akarják keresztülverni holnap és holnapután Brüsszelben. Ehhez jönne a közel-keleti „fokozott diplomáciai erőfeszítés”, no meg egy asztal alatti alku Berlin és Ankara között, aminek következtében félmillió migránst megkímélnénk a kellemetlen balkáni átszállásoktól, azonnal vinnék Törökországból Németországba, majd szétszórnák őket az egész unióban. Risztelni kellene a már itt lévő bő millió embert is. Ezért a korrupciót természetesen hírből sem ismerő török kormányzat kapna kismillió uniós politikai és gazdasági kedvezményt, meg legalább hárommilliárd euró készpénzt. Persze ne izguljunk: minket is támogatnának egy okostelefonra akár arabul is letölthető menekültkezelő applikációval. S talán lesz egy brüsszeli program a menekült-ellenőrző pontok körüli pázsit politikailag korrekt bionyírására, valamint az idevetődő fehér bálnák megmentésére – utóbbi esetben kiemelten számítanak az ebben komoly szakmai tapasztalatokkal rendelkező, Gyurcsány Ferenc érdekeltségébe még a legperverzebb cégközlönyök szerint sem tartozó magyar cégek közreműködésére is. Ennyi. Ez mentené meg Európát. Ez lenne Európa megoldása.
Mintha két különböző világban élnénk: Merkelék idealista virtualitásában és a mi valóságosunkban. Nézzük kicsit részletesebben a tervet.
Az általuk elképzelt szigorított ellenőrzés közröhej, egy lazább erkölcsű bélyeggyűjtő kör is jobban védi az értékeit. (A görögök meg határellenőrzés címén egyszerűen kiröhögnek mindenkit.) Mert ne hülyítsük egymást: a határ az vagy olyan, amin csak az megy át, akinek mi engedélyt adunk rá, vagy egy nagy semmi. A gazdasági menekültet a háború elől szökőtől képtelenség megkülönböztetni, mint ahogy több tízmillió ember terrorista-rostája is csak álom. Több tízmillióé, mert jönni fognak továbbiak is, ha azt látják, hogy jöhetnek. A Merkel-terv ezt üzeni. A „diplomáciai erőfeszítés” nem fogja őket otthon tartani, Szíriában Brüsszel amerikai csatlóssá alázta magát, a háború végét látni sem lehet. Észak-Afrikában tehetetlen, a török alku meg egyelőre egy ellenőrizhetetlen bazári seftre hajaz.
A migránsok uniós szétosztását őszintén szólva nem is értem. Morális szempontból sem: uniós átnevelő táborokba zárunk Európa-szerte embereket? Akár a szó legszorosabb értelmében is, hiszen még széplelkeink is elismerik, alaphelyzetben a migránsok nem tudnak beilleszkedni, civilizálni és rostálni kell őket. Oda küldjük őket, ahova nem akarnak menni? Mi van a nagyszerű szabadelvű, mérhetetlen szabadságjogokat biztosító liberális gondolattal? Nézzük reálisan is a dolgot: mi van, ha a migráns nem akar Magyarországra vagy mondjuk Spanyolországba menni? Odatoloncoljuk őket, majd ha mennének vissza Németországba, lakatot teszünk a Merkel-gettók kerítésére? Aztán jön a brüsszeli kioktatás, hogy fasizálódunk? Ne ijedjünk meg a kifejezéstől, ez újkori gettó: akkor is, ha táborokban tartjuk a migránsokat, akkor is, ha egy város kerületében hagyjuk megteremteni számukra „kis-Szíriát” vagy „új-Líbiát”.
A Merkel-terv erkölcsileg vállalhatatlan, gyakorlatilag pedig megvalósíthatatlan, csak arra jó, hogy a német kancellár és a brüsszeli bürokraták meghosszabbítsák jól fizető agóniájukat.
A visegrádiak erre mondanak nemet. Kézenfekvő „paraszti logikából” kiindulva, ha beázik a ház, akkor meg kell erősíteni a tetőt, és nem tendert kiírni esernyőbeszerzésre. De történelmi tapasztalatból is: az elmúlt századokban megtanulhattuk, mit jelent szövetségeseink együttérzése és segítsége. Mit jelent, ha az ígérgetések, a nagy szavak elaltatnak minket, cselekvés helyett más érdekek képviselőire bízzuk sorsunkat. Az Európai Unió szolidaritása jelenleg a gazdag országok határáig terjed, válságkezelésük tradícióit követik: fizettessük meg másokkal az általunk okozott kárt.
Magyarország, Szlovákia, Cseh- és Lengyelország egyenként minderre hiába mondana nemet, legyűrnének bennünket kívülről, belülről. Együtt cselekedve viszont már erőt képviselünk, másokat is közös fellépésre biztatva. A V4 nem különcök klubja, még csak nem is kisebbségi véleményt fogalmaz meg. Azt mondjuk ki, amit Európa lakosságának túlnyomó többsége is gondol, akar. Azt, amit a német–francia nagy alku bűvöletében élve Európa „nagyjai” nem képesek kimondani, képviselni pedig soha nem is akartak, de már érdemben nem is tudnak.
A menekülteknek most tényleges segítség helyett civilizációs táborokat és kötelező sorsot szánnak, minket meg cselekvési és véleménygettóba zárnának. Ha hagyjuk.
Máté T. Gyula: Merkel gettóiMintha két különböző világban élnénk: Merkelék idealista virtualitásában és a mi valósá...
Közzétette: Magyar Hírlap – 2016. február 15.