A hágai Nemzetközi Törvényszék tegnap minden vádpontban felmentette Vojislav Seselj csetnik vajdát az egykori Jugoszlávia területén elkövetett háborús bűnök vádja alól. A múlt század kilencvenes éveinek, a délszláv polgárháborús őrületnek az egyik legismertebb „arca” immár szabad ember, és a Szerb Radikális Párt élén már készülhet is az április 24-i választásokra.
A tegnapi fordulat akkor igazán meglepő, ha figyelembe vesszük a másik háborús bűnös, Radovan Karadzic, a boszniai szerbek háborús elnökének ügyében a múlt héten meghozott ítéletet, amelyben a srebrenicai vérengzés és Szarajevó ostromának egyik legfőbb felelősét negyvenesztendei börtönbüntetésre ítélték. Ezzel a döntéssel kissé helyre is állították a törvényszék tekintélyét – vagy legalábbis javítottak rajta egy kicsit –, tehát számíthattunk arra, hogy a jog szigora Seseljt is utolérheti. Nem így történt.
Horvátországot sokkolta a tegnap kihirdetett ítélet – hiszen Seselj szabadcsapatainak tevékenysége legnagyobb mértékben ezt az országot és a horvát lakosságot érintette –, de Szerbiában a nacionalizmustól és a háborús hősködéstől kevésbé elvakult, mérsékeltebb szakértők, politikusok és elemzők is úgy értékelték a helyzetet, hogy a döntés a józan észtől szinte mérhetetlen távolságokra rugaszkodott el.
S nem szabad persze elfelejteni azt sem, hogy Seselj és az úgynevezett félkatonai alakulatai nem csak Horvátországban, a háborús területeken követtek el háborús bűnöket. Ugyanis az ügyészség vizsgálataiból korábban már kiderült, hogy háborús bűnöket el lehet követni olyan területeken is, ahol az adott pillanatban épp nem folyik háború. Ez történt a Szerbiához tartozó Vajdaságban, s annak is a szerémségi részén. Seselj szabadcsapatai szisztematikus etnikai tisztogatást hajtottak végre a többségében horvátok lakta településeken, egész falvakat ürítettek ki, és költöztettek az őshonos lakosság helyére a horvátországi háborús területekről elmenekült szerbeket.
A bíróság tegnapi ítélete most ezt is semmissé tette. Mintha csak azt mondta volna ki a taláros testület, hogy nem, nem történt etnikai tisztogatás, minden a legnagyobb rendben folyt mindenki kölcsönös megelégedésére. Seselj tehát ünnepelhet. Betegsége miatt egyébként már hosszabb ideje otthon van, kiengedték a Nemzetközi Törvényszék fogdájából. Ahová immár nem is kell visszatérnie… Pedig jó sok évet eltöltött ott, a második otthonává vált cellájában.
Egy közveszélyes embert tegnap futni hagytak, egy háborús bűnöst, aki most már nyugodtan büszkélkedhet azzal is, hogy megtisztult – kitöltötte purgatóriumi idejét – a hágai szerecsenmosdatóban, felmentették, tehát jogerős papírja is van arról, hogy teljes joggal tekinti patyolattisztának a lelkiismeretét.
Ami a kilencvenes évek délszláv polgárháborúiban történt, azt ma már nem lehet jóvátenni, de ha semmi más, legalább az áldozatok emléke, a meghurcoltak emberi méltósága megérdemelte volna, hogy a Nemzetközi Törvényszék komolyan végezze el a feladatát, amiért életre hívták. Ez a bohóckodás ugyanis józan ésszel értékelhetetlen!