Szajlai Csaba

Vélemény és vita

Maradjunk a forintnál!

Álláspont. Hosszú időn át neuralgikus pontja volt a magyar gazdaságnak, az államnak és a háztartásoknak a devizában történő eladósodás

Most az a cél, hogy minél inkább forintban adósodjunk el, ha lehet. Úgy tűnik, mind a kormány, mind pedig a jegybank ez irányú törekvése összejött, helyes lenne, ha ezen az úton haladnánk tovább.

Miért is veszélyes más országok pénzében eladósodni?

Illusztris példája ennek, hogy évekre svájcifrank-alapú hitelek függője lett hazánk. Mivel a kérdésben divatossá vált egymásra mutogatni - na ki is a valódi felelős? -, érdemes elővenni a szakirodalmat. A témával foglalkozó elemzések alapján a svájcifrank-alapú hitelezés 2004-ben pörgött fel, ekkor jelent meg többek között az Erste, az MKB, a Budapest Bank és a K&H frankalapú terméke is. A frankhitelt az ügyfelek gyorsan megkedvelték, mert olcsóbb volt a forinthitelnél, egy időben már a korlátozottan támogatott forinthitelnél is, ráadásul a devizakorlátozás feloldásával gyakorlatilag korlátlanul rendelkezésre állt.

A frank azért jó hírű, mert Svájc hagyományosan menedéknek számít, devizája pedig menedékpénz. Baj esetén ide szokta megtakarítá­sait menekíteni a világ. Másrészt az ország jelentős külkereskedelmimérleg-többlettel is rendelkezik, és a korábban felvett temérdek svájci hitelt is fizetik vissza az emberek elég sok helyről. Ennek eredőjeként a svájci frankon állandó a felértékelődési nyomás. Ugyanakkor a világ egyik leggazdagabb országának sem annyira jó, hogy „drága” a devizája, hiszen ezáltal minden, ami svájci, folyamatosan az arany árával vetekszik. A berni jegybank megpróbált ennek ellenállni, ezért jelentette be két esztendeje, hogy nem engedi bizonyos szint alá az euró–frank árfolyamot, s még mínuszba is vitte a kamatszintet, hogy eltántorítsa Svájctól a bejövő pénzeket. Mivel azonban az ország annyira biztonságos, továbbra is ömlik oda a pénz. Ám legyen ez az ő „bajuk”, mi pedig elégedjünk meg azzal, hogy a jegybank és a kormány hathatós döntéseinek következtében a magyar családok és cégek kimászhattak az adósságcsapdából. Ha 2014 végén nem születik meg a törvény a devizahitelek átváltásáról, belegondolni is rossz, hány százalékkal ugrott volna meg devizahitelek törlesztőrészlete, hány ezermilliárd forinttal lenne nagyobb az adósság. Amiért a jegybankot kárhoztatják a különböző „oldalak” - túl későn hajtotta végre a konvertálást és túl drágán -, annak jogi és gazdasági alapja is van. Egyfelől, és ez jogállamban nem különösebben hátrány, a Kúria által kiadott jogegységi határozat értelmében a devizahitelek forintosítását csak piaci áron lehetett végrehajtani. Másfelől hazánknak a jelzett időszakban állt rendelkezésre kellő mennyiségű nemzetközi tartaléka. Tudniillik a jegybanknak devizát kellett biztosítania ahhoz ahhoz, hogy a több mint kétmillió banki kölcsön forintosítása menedzselhető legyen.

De ez csak az egyik történet. Mert közben a lakossági állampapírok iránti jelentős keresletnek és a jegybanki önfinanszírozási programnak tulajdoníthatóan az államadósságon belül a devizaarány a 2011. év végi rendkívül magas ötven százalékról 2016-ban huszonöt százalékra esett. Úgy, hogy a külföldi befektetők tulajdoni hányada is érdemben csökkent. Ezt hívják a külső sérülékenység javulásának.

Miért is kiemelt tényező ez? Ismert, hogy Magyarország évtizedek óta magas államadóssággal küzd, amely rendkívül nehéz hagyaték. Egyfelől a finanszírozása az elmúlt évtizedekben rendkívül megdrágult, másfelől bénítólag is hat a költségvetési és gazdasági folyamatokra. Róka fogta csuka ez: ha nem fizetjük vissza, soha nem kapunk hitelt. Ha van valami, ami az 1990-es parlamenti demokrácia és piacgazdaság megkezdése óta kifejezetten pozitív a világ szemében, pont ez: Magyarország jó adós, teljesíti visszafizetési kötelezettségeit.

S akkor jó, ha maradunk a forintnál: tudniillik devizában eladósodni általában költségesebb és veszélyesebb is. Egy-egy világgazdasági krach esetén elszállnak az árfolyamok, s ez automatikusan drágítja a törlesztési kötelezettséget. Másrészt ki is vagyunk téve a külföldi befektetők kényének-kedvének akkor, amikor is ők rendelkeznek finanszírozási pozícióval.

A gazdaságpolitika sikere talán ezen a téren a legnagyobb az elmúlt hat-hét évben: oly mértékben csökkent az adósságráta és a költségvetési hiány GDP-hez, vagyis az éves gazdasági teljesítményhez viszonyított szintje, amire Európában nemigen van példa. Mindezek pedig nagymértékben hozzájárultak ahhoz, hogy Magyarország adósminősítése mindhárom nagy nemzetközi hitelminősítőnél a befektetésre ajánlott kategóriába került, valamint rekordalacsony kamatért juthatunk hitelhez a nemzetközi piacokon.

Találóan fogalmazott a Bank of America - Merrill Lynch velünk kapcsolatosan: a devizában történő túlzott állami eladósodás egy ponton túl ördögi körré változhat, mert a piacon már egyre inkább csak devizában kap forrást az állam, ami végül a befektetők elapadásához és csődhöz vezet. Ebből az „eredendő bűnből” látványosan kijött Magyarország.

Ne legyünk visszaesők!

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom