Szajlai Csaba

Vélemény és vita

Légy pozitív!

Álláspont. A napokban két erőteljes jelzés is jött, amely pozitív kilátásokat hozott hazánknak.

Miközben Magyarország legalább egy éve megérett a felminősítésre, addig stabilan csillogunk a bóvliban, a befektetésre nem ajánlott deviza- és forintadósi kategóriában. Ugyanakkor a napokban két erőteljes jelzés is jött, amely pozitív kilátásokat hozott hazánknak. Egyfelől a Fitch Ratings hitelminősítő közölte, hogy Magyarország az esélyesek között van arra, hogy visszanyerje befektetésre ajánlott besorolását, másfelől a másik „cápa”, a Moody’s felminősítésre utaló pozitív kilátással látott el bennünket.

Egyébként a minősítő társaságok véleménye adott esetben többet nyom a latban a pénzpiacokon, mint a valós gazdasági-pénzügyi folyamatok. Ha úgy tetszik: továbbra is ők fújják a passzát szelet.

Magyarországnak azért kínos a bóvli, mert a világ száznyolcvan országát figyelő befektetők az ilyen hitelminősítői értékelések alapján döntenek arról, hogy eladnak-e vagy sem adósságleveleket, államkötvényeket, és ha igen, kinek s milyen feltételekkel. Ráadásul függetlenül attól, hogy ez a megítélés mennyire megalapozott, vagy megalapozatlan, a pénzügyi piacok szereplői – a bankoktól a háziasszonyokig – ennek alapján hoznak döntéseket.

Végeredményben pedig az osztályzat arról szól, hogy hazánk kockázata mekkora is az adósság utáni fizetésre, vagy nem fizetésre – ez pedig indikátora a gazdaságpolitikának, sőt a gazdasági teljesítménynek. Amúgy presztízskérdés is, milyen rólunk a hitelminősítői értékítélet. Az nem elég, ha szebben csillog a bóvli. Hiába szerepelünk ugyanis jól a nemzetközi szervezetek – az Európai Bizottság, az EBRD és az OECD – előtt, ha a globális hitelpiacon nem ajánlják a magyar adósság finanszírozását, vagy éppen a forintalapú befektetéseket. Sőt, az elmúlt években úgy tűnt, mintha a kormányzat és a piacok közötti kommunikáció hiánya miatt „hozzánk nőtt” volna a szégyenpad.

A „jó verdikt”, a hitelminősítők azért fontosak, mert az egész világon tíz alatti azoknak a globális pénzügyi szolgáltatóknak a száma, amelyekre „figyelni kell”. Például az egyik a Moody’s, a másik a Fitch Ratings, a harmadik pedig a Standard & Poor’s – s mindhármuknál egy fokozattal van a magyar államadós-besorolás a befektetési szint alatt. Márpedig hazánk egy évben megtermelt jövedelmének több mint kétharmadát az államadósság teszi ki, s ennek lejáró részére kell évről évre befektetőt találni, hogy megújítva az adósságot, azt tovább lehessen görgetni. Sokszor leírtuk már, hogy hazánk erőteljesen kitett a külpiaci eseményeknek, vagyis a folyamatoknak mi nem alakítói, hanem kegyeltjei vagy éppen elszenvedői vagyunk.

Sokak fejében tudatosodnia kell annak is, hogy a befektetői minősítőt – mint amilyen a pozitív kilátásokkal bennünket most felruházó Moody’s – nem érdekli, vajon fenntartható lesz-e a magyar költségvetés 2016-ban. Arra adnak tanácsokat, hogy mit tegyünk, ha a héten szeretnénk adott összeget befektetni a magyar piacon. Vagyis általános benyomást közvetít a befektetők felé.

Ráadásul a minősítés abszolút alapvető dolog. Például ha egy háziasszony úgy dönt, hogy ő vásárolna magyar államkötvényt, akkor a pénzügyi befektető azt mondja neki: önnek ezt ajánlom, vagy sem. Ez pedig azért fontos, mert az ország finanszírozhatóságát hosszú idő óta az biztosítja, hogy Japántól Új-Zélandig, Németországtól Oroszországig sokan vesznek magyar papírokat. Továbbá a kevéssé tájékozott befektetőket is eltérítheti hazánktól a lerontott besorolás, miközben azok, akik pontosabban ismerik például a Mol vagy az OTP helyzetét, továbbra is vásárolnak ilyen értékpapírokat. De utóbbiak kisebbségben vannak. Ezerből ugyanis kilencszázkilencvenkilenc befektető a három minősítő véleményére figyel.

Most azonban megszabadulhatunk a negatív energiáktól, és pozitívan tekinthetünk feljavításunk ügyére, ahogy a nagy nemzetközi hitelminősítők is teszik: elismerik a magyar gazdasági teljesítményt, külső pénzügyi sérülékenységünk javulását.

Nagy csodák nincsenek: meg kell tartani a minket finanszírozó befektetők bizalmát. A terhek enyhítése érdekében szükséges a gazdaságpolitikai hitelesség, ezt fémjelzik a tartósan alacsony kamatok. A fenntartható, vagyis csökkenő adósságpályához pedig folyamatosan kiszámítható és fegyelmezett költségvetési politika kell. Érdemi gazdasági növekedés mellett. Nemzetközi válság után nem könnyű kialakítani ezt a helyzetet – egyensúly és növekedés –, de pont a magyar példa bizonyítja, nem is lehetetlen.

Eközben a magyar pénzügyi hatóságok – a Nemzetgazdasági Minisztérium és a Magyar Nemzeti Bank – a hitelminősítők felé a jelek szerint át is juttatták azt az üzenetet, hogy a kilábalás megtörtént, „úton vagyunk”, így a magyar befektetések már kevésbé rizikósak.

Úgy tűnik, a hitelminősítők erre most reagálnak. Ez a dolguk.