Legális görögtűz

Bár a felfokozott várakozások ellenére nem született tegnap megállapodás a görög mentőcsomag és reformprogram fennmaradó, utolsó részéről az érintettek, vagyis az eurózóna pénzügyminisztereit tömörítő Eurócsoport és Görögország között, egy újabb pénzügyi kölcsöntől aligha rendeződik a hellének ügye.
Legenda nélkül arról van szó: Görögországnak június végéig mintegy 1,6 milliárd eurós törlesztési kötelezettsége válik esedékessé. Megállapodás hiányában pedig a mediterrán állam fizetésképtelenné válhat, ami megkérdőjelezné eurózóna-tagságának a fenntarthatóságát. Utóbbi az uniós tagság elvesztésével is járhat.

Miután Görögország több mint öt éve az eurózóna forrásaira tapadt, érdemes rövid egyenleget vonni az elmúlt időszakról. Egyfelől az Athénba áramlott pénzügyi segélyek összege megközelíti a kétszázötvenmilliárd eurót, másfelől az Európai Központi Bank cirka százharmincmilliárd eurós likviditást biztosított a görög bankrendszernek. Ennek ellenére a görög gazdaság teljesítménye húsz százalékkal esett vissza, s mintegy százmilliárd euró értékben vontak ki betétet a görög bankokból az ügyfelek – csak ebben az évben negyvenmilliárd eurónyit. Nagy sikert az államadósság kezelésében sem lehet felmutatni: míg 2010 elején háromszázmilliárd euró volt az állomány, jelenleg háromszázhuszonhétmilliárd euró.

Az elégedetlenség – természetesen – kétirányú. Athén rendre megígéri a reformokat, megtakarítani azonban nem kíván. Eközben az unió vezető politikusai elérkeztek kompromisszumkészségük határaihoz.
Nem is csoda: a jelenlegi tárgyalások fókuszában álló aktuális mentőcsomag elméletileg az utolsók „egyike” lenne a sorban, a hellének azonban nem képesek a saját lábukra állni. Magyarán: nincs látóközelben sem a fenntartható gazdasági növekedési pályakép, amely érdemben és hosszú távra rendezné a súlyos görög adósságválságot.

Idetartozik, hogy a görög mentőexpedíció egyre kínosabb a legnagyobb befizetőnek, Németországnak. A németek ugyanis joggal érezhetik magukat úgy, hogy balekot csináltak belőlük, csak a pénzük kell, áldozathozatal alig. A mostani egyeztetések „húzódozásának” is valószínűleg emberi oka is van: sok döntéshozóban tudatosult, hogy a több mint öt éve tartó hitelprogram az ő zsebüket terheli.
Sok értelme nincs a „mi lett volna, ha” tartalmú kérdésnek, annyi viszont bizonyos, a görög csőd egyes fázisokban nagyon megperzselte volna az eurózónát.

Ami fix tételnek tűnik: ha 2010-ben hagyják Görögországot csődbe menni, akkor többnyire a magánbefektetők szenvedtek volna egy-kétszáz milliárd eurós veszteséget, ehhez képest most már a trojkán – az IMF, az Európai Központi Bank és lényegében az eurózóna – keresztül főleg az eurózóna adófizetői a finanszírozók.

Matematikailag folytatva a logikát: már régen, lehetőleg még 2010-ben, vagy rá egy-két évre hagyni kellett volna a görögöket bedőlni. Ugyanakkor fejben kell tartani, hogy éppen akkor az eurózóna hitelválsága tombolt. A tét pedig nem a görögök fent említett háromszázmilliárdos tartozása, hanem a periféria, vagyis más déli uniós tagállamok több ezer milliárdos adóssága volt. Így a cél nem lehetett más, mint hogy bármi áron, de elkerülni a teljes eurózóna összeomlását. Mentőövet kellett dobni.

Hanem az elmúlt években – görög ügyben – nem történt előrelépés. A görög gazdaságpolitika nem volt képes átalakítani az adófizetési morált, továbbá elfogadtatni a jóléti, szociális rendszer lefaragását. Így a versenyképesség mit sem javult, és ez a görög gazdaság tőkevonzó képességét is lefelé rántotta. Másik oldalról pedig az Európai Unió vezető politikusai nem követték Athén gazdasági, államháztartási folyamatait – a számonkérés elmaradt, legalábbis nem volt hatásos. Ráadásul az uniós vezetők nem is kezdeményezték a feltételek újratárgyalását, nem vallották be, hogy a „görög sztori” gyakorlatilag felér egy kudarccal.

Mi is a helyzet? Az egyik legnagyobb londoni pénzügyi-gazdasági elemzőház, a Capital Economics közgazdászai szerint a görög adósságállomány akár ötvenszázalékos leírására is szükség lehet ahhoz, hogy a hazai össztermékhez, vagyis az ottani GDP-hez mért adósságráta kezelhető méretűre csökkenjen. Igen ám, de nem bizonyos, hogy egy ilyen mértékű adósságleírás összeegyeztethető lenne Görögország euróövezeti tagságának további fenntartásával.

Ott tartunk, ahol elindultunk: a görög csőd árazásánál.