Mit hozott volna ki az új német népi látványsportból, a szilveszteri kölni asszonykergetésből. Pontosabban nem is az internacionalista show-ból, hanem az azt követő kommunikációs szuperprodukcióból. Hiszen már az sem mindennapi, hogy a vásári tragikomédia híre négy-öt nap alatt futott körbe a világon, bár ha postagalamb vitte, nem is olyan rossz teljesítmény. Az igazi csemegét az ügyben megszólaló illetékesek és illetéktelenek adták.
Thomas de Maizière belügyminiszter például kijelentette: új dimenziót jelent, hogy ilyen nagy számú, nyilvánvalóan „migrációs háttérrel rendelkező személy” követte el ezeket a visszaéléseket, ugyanakkor „ez nem vezethet ahhoz, hogy a Németországban az üldöztetés elől védelmet kereső menekülteket általánosságban gyanúsítsák”, nem szabad a menekültellenes érzelmeket felkorbácsolni.
Hát igen. Trianon óta tudjuk, akié a nyelv, azé a hatalom. Azé a jelen, a múlt és persze a jövő is. De mi, szocializmuson szocializálódott magyarok soha nem gondoltuk volna, hogy az orwelli újbeszél világnyelv, a világ általunk boldogabbnak gondolt felén is él és virágzik, mint az öröknek tudott szovjet–magyar barátság.
Igen: migrációs háttérrel rendelkező személy! Hát nem gyönyörű?
Mint a fegyvernek látszó tárgy, az árrendezésnek mondott áremelés, a demokráciának hazudott szocialista demokratizmus, a melegre magyarosított homoszexuális, a romának becézett cigány, a szépkorú vénség, a színes bőrűvé nemesedett néger, a máskéntgondolkodónak eufemizált ellenzéki, s talán megérjük, hogy ennek mintájára máskéntszexelő lesz a haladó, de nem píszi ferdehajlamúból.
És hát a szárnyas kapu. Ami ugye nem a nálunk épített, undorító, menekültriasztó kerítés. De még nem is kerítésnek látszó osztrák műtárgy. Nem. Az szárnyas kapu. Ami nem csalogatja ugyan a migrációs háttérrel rendelkező személyeket, de nem is szidja az anyjukat, vagy pofozza fel őket. Az egy humánus, a willkommenkult Isten hozottja jegyében ipari formatervezők által megálmodott, színtelen, szagtalan, semleges határlétesítménynek látszó, de nem elválasztó jogálomtárgy.
Igen, álom. Mint ahogy talán álom ez az egész, rémséges időutazás, amelynek végén ott találják magukat a népek nagy, békés, boldog, testvéri családjában. Robbantgatunk, nőket hajkurászunk, kereszteket verünk le, kiteljesedünk embervoltunkban, megvalósítjuk önmagunkat.
És akkor majd – természetesen négy-öt nap múlva – a mindig PC szabad német sajtó arról tudósít nagy lelkesen, hogy az echte német háttérrel rendelkező személynek látszó belügyminiszter, egészségi okból, felmentését kérte, amelyet érdemei elismerése mellett elfogadtak. Magyarországon pedig megállapítják a naprakész berlini és bécsi zsurnaliszták, hogy végre helyreállt a rend és a törvényesség. Megjutalmazták az egykoron belügyminiszternek látszó, sortüzeknek tűnő happeningekre és performance-okra javaslatot tevő Biszku Bélát. Pardon, legyünk korrektek: B. Bélát. Világ proletár háttérrel rendelkezőnek látszó személyei, egyesüljetek!