Vélemény és vita
Küzdés a herderi vízióval
Csaknem kétmillióval kevesebb lakosa lesz Magyarországnak 2060-ban a mostani lélekszámnál.
A derűlátónak nem nevezhető prognózis a Központi Statisztikai Hivatal Népességtudományi Kutatóintézete által megjelentetett Demográfiai Portré 2015 című kiadványból került a napi hírekbe; több újság is ismertette a rossz (vagy jó) óment olvasóival; kinek-kinek a nézőpontja, pártállása, társadalompolitikai elképzelése szerint szomorúan nézve (vagy jó kedvvel tekintve) a következő negyvenöt esztendő elé.
Megtudható a kiadványból, hogy hazánk népessége az 1980-as évek óta töretlenül csökken. Friss adat: a 2011-es népszámlálás óta eltelt, hivatalos nyilvántartási adatokkal követett három esztendő alatt százezerrel lettünk kevesebben. Ez három Szekszárdnak megfelelő (33,3 ezer) város teljes kiüresedéséhez hasonlítható atomtámadás nélkül. A jelenség nem új, nálunk évtizedek óta csökken a születések száma, és évről évre egyre többen halnak meg; tehát nem kell hozzá sok ész meg számítógép, hogy a gyermek is kiszámolhassa az eredményt.
Rendkívül rosszul fest az úgynevezett korfa: a magyar népesség húsz százaléka betöltötte a hatvanöt évet, s a tizenöt év alatti fiatalok aránya mindössze hét százalék. A jelentés azt sem hallgatja el, hogy 2011 óta jelentősen nőtt a külföldön született, inkább középkorú és idős, magyar anyanyelvű betelepülők száma. Nem tudhatunk azonban arról – a szabad utazás, lakhelyválasztás, külföldi munkavégzés világában –, hányan dolgoznak tartósan, laknak életvitelszerűen külföldön, s közülük hányan térnek majd haza, vagy maradnak végleg idegenben.
Előhalásztam a pincéből néhány régebben félretett, erre a tárgykörre vonatkozó forrást és újságkivágást. A KSH által megjelentetett Demográfia című folyóirat 1980-as első számában bukkantam rá egy tanulmányra: Magyarország várható népessége 1980–2021. Szerzője Szabó Kálmán, aki öt változatban is kiszámította az előre jelezhető trendeket. A kiindulóbázis az 1980-as népszámláláskori 10 731 400 fős összlakosság volt. A demográfiai mozgásokat a szakember 1986-ra, 1996-ra, 2001-re, 2011-re és 2021-re prognosztizálta, s ezek szerint 2021-ben a legpozitívabb esetben tízmillió és 758 ezren, a „legrosszabb történelmi forgatókönyv” megvalósulása esetén kilencmillió és ezren leszünk. Szabó már akkor azt jósolta (!), azóta pedig minden más jel és prognózis is arra utal, hogy ez utóbbi változattal kell szembenéznünk hat év múlva.
Tizenhét évvel a tanulmány megjelenése után, 1997-ben a születések száma történelmi mélypontra süllyedt. Az akkori statisztikák szerint akár már ötven éven belül is – tehát 2047-ben – hétmillió alá süllyedhet Magyarország népessége. Nem beszéltek a levegőbe, szikár adatokkal támasztották alá, amit már korábban is mérlegeltek: amíg 1980-ban az élve születések száma 148 637 volt, 1997-ben már alig haladta meg a százezret, a házasságkötések száma 80 331-ről negyvenhétezerre csökkent. Azóta nincs pozitív előjelű esztendőnk. Összesen kétszázhúszezer meg nem született baba és további hétszázezer abortusz apasztotta 1990 és 1997 között a bánatos kedvű magyarságot. Az azóta eltelt újabb tizennyolc év adatait jobb, ha nem is látjuk…
Volt „szerencsénk” meglátni azokat a politikai bukfenceket, a felelőtlenséget és hitványságot, amelyekért egyes rendszerváltó politikusok, a „szakértőik” és a pártjaik is felelősek. Ők azok, akik örök időkre adósai maradnak a gyermek- és családszerető embereknek, a magyarság jövőjének.
A Bokros Lajos pénzügyminiszter által 1995-ben bevezetett megszorító intézkedések miatt a szülések száma egy év alatt hétezerrel esett vissza az előző évek jóval kedvezőbb számaihoz képest. A terhességmegszakítások száma 1995–96-ban megugrott az abortuszok évenkénti csökkenése után – olvasom az egyik korabeli hetilapban. A Horn–Kuncze-kormány megfosztotta a személyi jövedelemadót az úgynevezett gyermekkedvezménytől, a családi pótlékot részben függővé tették a jövedelemtől. De nemcsak a baloldalé a felelősség: 1998. márciusban nyilvánosan bocsánatot kért Giczy György, a KDNP akkori elnöke „a magyar nemzettől, a pártelnök elődje által beterjesztett és az Országgyűlés által elfogadott abortusztörvényért, amelyik a nevével ellentétben nem a magzati élet védelmét szolgálta, hanem tevőlegesen hozzájárult a szülések számának drasztikus csökkenéséhez”. Giczy mellett az MDF is megkövette a választókat, 1990-es ígéretével ellentétben nem vezette be az eltartottak számát is figyelembe vevő családi jövedelemadót. Utóbb már nem is lett rá lehetőségük…
Az MSZP–SZDSZ-koalíció semmit sem tett az alkoholizmus, a dohányzás és drogfogyasztás ellenében, amelyek mindegyike köztudottan „ellenjavalt” a gyermekszüléssel és -neveléssel kapcsolatban. Amikor az Országházban egy SZDSZ-es képviselő felvetette, hogy emeljék meg a cigaretta akkori átlagárát dobozonként három forinttal az üresen maradt Országos Egészségügyi Alap feltöltésére, a híres füstölő Horn Gyula (miniszterelnök) így értékelte az ötletet: „a három forint büntetés lenne, márpedig a dohányzás épp olyan joga minden polgárnak, mint a nem dohányzás”.
Ha ezek maradtak volna hatalmon, később meg a lökött MSZP-s kormányfő és bagázsa, a végén még beteljesülne a német tudós, J. G. Herder kétszáz éves jóslata a magyarok kihalásáról. Térjünk vissza a demográfiai hírekhez: „6,5 millióra csökkenhet a magyar lakosság 50 év múlva” – harsogta a bulvárlap színes címe 2001 őszén. Akkor, október 26-án alakult meg a Nemzeti Népesedési Kormánybizottság (NNK); a testületet Orbán Viktor miniszterelnök vezette, tagja tíz miniszter és hét szakértő volt. A KDNP-s Harrach Péter szociális és családügyi miniszter kijelentette: a magyar nemzet legnagyobb problémájára kell megoldást találni. A legpesszimistább előrejelzések szerint elképzelhető, hogy 2050-re hat és fél millióra fogyatkozik Magyarország lakossága, de a leginkább derűlátó becslések szerint is csak kilencmillióan lesznek magyarok a határainkon belül. Jó is lenne, ha 2040-ben már csak rég elfelejtett műszaki emlék lenne a román, szerb, horvát, burgenlandi, felvidéki és kárpátaljai országhatár tizenkét-tizenöt millió magyarral, és ha kell, békés, alkotó, intelligens és tisztességes betelepülőkkel. Ahogyan régen is volt.