Mert bizony egy idő után úgy néz ki, hogy ül az ember komfortos irodájában, nézi a tévét, forgatja a lapokat, hallgatja a rádiókat – mert az igazság szerethető –, majd ontja magából az ostobaságokat. Megnyilatkozik, sőt egyenesen kinyilatkoztat. Fellebbezhetetlenül.
Egyszerűen bosszantja a politikusi mindentudás, s erős felindulásában persze, hogy írásra ragadtatja magát. Piti bölcsessége biztos tudatában elhiszi, okosabb másoknál, a másokat persze azért fizetik, hogy főfoglalkozásban szamárságokat beszéljenek, őt meg azért, hogy kiszerkessze őket. Így kerek a világ. Aztán, ha a bölcs kiszerkesztésbe – kényelem, lustaság, műveletlenség, felületesség, szórakozottság okán – hiba csúszik, összeomlik a világ, behorpad a nagy-nagy kerekség. Mint esetemben legutóbb, amikor a történelembe vérrel beírt nevű Léderernét lekodelkánéztam, felcserélve gyilkost és áldozatot.
Ezért most még a szokásosnál is óvatosabban, hogy ne mondjam, szerényebben igyekszem egy-két, talán másokat is bosszantó apróságot szóvá tenni, hátha valamennyien épülünk belőle. Itt van mindjárt a nagy iskolaválság, amelynek megoldása – minden szólam nélkül nyugodtan kijelenthető – mindannyiunk ügye. És nem csupán azért, mert mindenki járt, jár, járni fog valamilyen iskolába. Nem. Egyszerűen ez a jövőnk.
Persze a múltunk is, csak erről mintha megfeledkezne néhány hivatásos aggódó, főfoglalkozású véleményalkotó. Így például a volt oktatási miniszter, meghallván, hogy a tanárok Miskolcon mocorognak, azonnal a városba sietett. Nyilván vitt magával néhány raktáron maradt digitális iskolatáblát – aládúcolandó az azóta megroggyant iskolaépületek tetejét –, és persze némi pénzt is, hiszen felvilágosult miniszterkedése idején eltereltek némi „forrást” a miskolci pedagógusoktól is. Ráadásul van is oka a hangoskodásra, hiszen lendületesen, egy rendelettel megoldották csaknem háromszáz iskola minden baját-jaját, bánatát. Mert bizony azokban a sulikban, amelyeket – szigorúan a jövő érdekében - bezárattak, nincs gond a fűtésszámlával, nem kapcsolják ki a villanyt, nincs véget nem érő vita a tananyagról és a gyerekek túlterheltségéről, nem verik a tanulók vagy szüleik a pedagógusokat, és nem késik egy percet sem a tanárok fizetése. Nem bizony. Ott csend, rend, fegyelem uralkodik.
És persze Kunhalmi Ágnes, ő sem maradhatott ki a jóból. Ő is megjelent, és ő is kinyilatkoztatott. Na nem csupán helyileg, hanem összefüggéseiben bemutatva oktatásunk lehetetlen helyzetét. Szerinte ez így nem mehet tovább, összeomlott az oktatás, ellehetetlenültek az iskolák és a tanárok, folyamatosan stresszben tartják a gyerekeket, talán most a gyermekéhezésről nem beszélt, csak a megoldást igyekezett sulykolni: mondjon le Orbán Viktor!
Hát ez az, nemcsak kritizálunk, a megoldást is felszolgáljuk. Egy bátor, harcos nő, akinek ugyan papíron, de nem papírból van, csak szóban volt diplomája, ehhez is ért. A nyelvvizsgába ugyan beletört a nyelve, bár amikor a nyelvbarátkozást kezdte, még egy jóval haladóbb oktatási rendszer működött. Egy ilyen szép nő – na, ez a szépség a gender szent nevében törlendő, még félreértelmezésre adhatna okot –, ahelyett, hogy pártvezér lenne Budapesten, meg alelnökösködne a parlament kulturális bizottságában, annyi minden más hasznos dolgot kezdhetne az életével. Lehetne például ápolónő, trolisofőr, vezethetné a Clara Zetkin vagy a Rosa Luxemburg szocialista brigádot a Lőrinci Fonóban – ha az még létezik egyáltalán –, és gyűjthetné a műanyag palackokat szeretett gyermekei népes körében. Bár ez a palackgyűjtés is törlendő, manapság nem igazán áll jól a családanyaszerep egy talpraesett nőnek.
A főtanárnő pedig, „amely” egyenesen egy női fő Walesa, az egyik hírrádióban egyenesen odanyilatkozott, hogy három hónappal az érettségik előtt teljes az összeomlás, mert a Klik, „aki” az egészért felel, szinte már nem létezik. Nem, nem hallgatott súgásra, nem puskázott, csak így egyenesen bele a fülünkbe: a Klik, aki!
És ez a nagyasszony, a gyerekekért, a kartársaiért és a jövőért aggódva nem megy el az oktatási kerekesztalra, helyette tüntetni akar. Meg esetleg sztrájkolni. Még jó, hogy nem lövet azonnal. Úgyhogy, ha kérhetném, ne olyan hevesen. Kicsit szerényebben.