Vélemény és vita
Kinek a Muttija?
Klaus Johannis és Eduard Raul Hellvig – egyik sem túl veretes román név, mégis mindketten kulcspozíciót töltenek be Romániában.
Előbbi egyenesen a nagyszebeni polgármesteri székből emelkedett az államfői tisztségbe, majd utóbbit a román hírszerzés (SRI) élére jelölte. Hellvig elnyert igazgatói rangja miniszteri megbízatással ér fel.
Mindketten szászok, mi több – európai arcok. Nem sok ilyennel büszkélkedhet Románia, s eleve a tény, hogy erdélyi gyökerekkel hódítottak el fontos titulusokat a Kárpátokon túl, már figyelemre méltó. Német származásuk miatt legfőbb ellenfeleik a legtöbbször azt vetik a szemükre, hogy nemcsak Washingtonra figyelnek, hanem már Berlinre is kacsingatnak, sőt, már inkább német szemüvegen át tekintenek legfőbb szövetségesükre, az Egyesült Államokra.
Johannisnak és Hellvignek naponta meg kell küzdenie az állásáért, és eddig minden SRI-vezetőnek gondja volt arra is, hogy a hírhedt és még mindig kommunista alapokon működő szervezetét a haza legfőbb védelmezőjeként állítsa be. Egy titkosszolgálat eszközei azonban gyomorforgatók. Boldogok bizony a tudatlanok, akiknek sejtelmük sincs egy-egy ilyen szervezet szupertitkos, titkos és nyilvánosan alkalmazott módszereiről.
Ám nem célunk most az olvasói gyomrok és nyugalmak felforgatása. Nézzünk egy, a köz szeme láttára már nem először alkalmazott SRI-módszert. Történelmi tény, hogy Nicolae Ceausescu rettegett Securitatéja nem szűnt meg 1989-ben a diktátor és neje megpuccsolásakor. A szervezet létjogosultságát a forradalomnak nevezett események után három hónappal Marosvásárhelyen alapozta meg a posztkommunista Ion Iliescu vezette hatalom. Mindezt ráadásul magyar segítséggel, az erdélyi nagyváros majd minden magyar lakójának a bevonásával tette meg.
Nem a demokrácia, inkább a román nacionalizmus erősödött meg 1990 első felében. Bukarest csalódást okozott. Nem volt hajlandó érvényesíteni a nemzeti kisebbségektől a kommunista diktatúra idején megtagadott jogokat, Iliescu februárban már a magyar szeparatizmus veszélyéről beszélt. Válaszul az erdélyi magyarság csendes tömegdemonstrációkat szervezett, márciusban az etnikai feszültségek Marosvásárhelyen erőszakhoz vezettek. Román tüntetők leverték egy patika kétnyelvű feliratát, letépték a magyar plakátokat, és pogromhangulatot teremtettek. Sütő András író ekkor szenvedett súlyos fejsérüléseket, bordatörést, és elvesztette a fél szemét. A tömeg este és éjszaka bántalmazta az utcán tartózkodó magyarokat.
Rendkívüli állapotot hirdettek ki, a történteket kivizsgáló bukaresti parlamenti bizottság jelentése százkilencven román és nyolcvannyolc magyar sebesültről, három román és három magyar halottról tett említést. A dokumentum románokat és magyarokat egyaránt hibáztatott, de nem tisztázta, kik robbantották ki a véres eseményeket. Egy biztos, szászok hivatalosan nem voltak a konfliktus részesei.
A vérengzésnek azonban messze ható következményei lettek. A közvélemény számára ez igazolta a Securitatét felváltó Román Hírszerző Szolgálat (SRI) létrehozásának szükségességét. Ma ez a szervezet – mint története során nem először – ismét magyarveszélyt emlegetve riogatja a békés románokat, mert bizony olyanok is léteznek. A SRI csütörtökön bemutatott 2014-es jelentésében az alkotmányosságot veszélyeztető tényezők közé sorolta a székelyföldi autonómiatörekvéseket. A jelentés a kémelhárítás kihívásai között - Magyarország vagy a romániai magyar közösség említése nélkül - utal egy országra, amely az ellenőrzés megerősítésére törekszik „nemzettársainak közössége és annak fő szervezetei fölött”. A jelentés arra is kitér, hogy „a regionális és globális geopolitikai fejlemények” nyomán intenzívebbé vált a külföldi titkosszolgálatok tevékenysége Romániában, és ezek célja negatívan befolyásolni a döntéshozatalt, „az alkotmányos értékeket és a nemzetiségek együttélésének légkörét”.
A román közhangulatot ma két szász származású személy befolyásolja. Ezért kiemelkedő, hogy a SRI szerint a nemzeti kisebbségek helyzetét továbbra is befolyásolják „egyes szomszédos államokbeli hivatalosságok vagy diplomaták” arra irányuló erőfeszítései, hogy bevonják nemzettársaik közösségét az anyaország érdekeinek támogatásába.
Johannisra és Hellvigre németként tekintenek Berlinben. Ezért én székelyként csak remélni tudom, hogy ezúttal eltérnek a szász hagyományoktól, és nem a legnagyobb romániai nemzeti közösség, a magyarság ellen játsszák ki, hogy Európa és a világ egyik vezető hatalma az anyaországuk és Angela Merkel a „Muttijuk”.