Kincstári optimizmus

S alighanem gazdaságtörténeti jelentősége is lesz annak, hogy a jövő évi büdzsé GDP-arányos hiányát „zérósan” tervezi a kormány.

Ugyanakkor a tegnap ismertté vált elképzelések alapján hangsúlyos eleme lesz a 2017-es költségvetésnek a bürokráciacsökkentés, a foglalkoztatás növelése, a stabilitás megmaradása és az államadósság csökkenő pályán tartása is, a lényeg azonban most abban rejlik, hogy az állam – nagy vonalakban persze – annyit kíván költeni, mint amennyit beszed. A többi között legalábbis ez derül ki a Nemzetgazdasági Miniszté­rium által közzétett tájékoztató anyagból, közismertebb nevén a tervezési köriratból.

Jóllehet kevesen emlékeznek rá: a „feladatot” Orbán Viktor miniszterelnökként már 2010-ben kiadta, miután az országgyűlési választásokat megnyerő pártok képviseletében, vezető politikusként közölte: a távlati cél az, hogy ne legyen hiány a központi költségvetésben.

Akkoriban ez a kijelentés az álom kategóriájának felelt meg. Magyarország ellen ugyanis Brüsszelben eljárás folyt – pont az európai uniós kulcsszint feletti tartósan magas deficit miatt. Ha emlékezetem nem csal, a második Orbán-kormány idején jöttünk ki a túlzott hiány miatt indított európai uniós procedúra hatálya alól. Halkan jegyzem meg: kilenc évig – ez az EU-ban rekordhosszú időkeretnek minősül – ültünk emiatt a szégyenpadon.

Bár sokak szerint nem elegáns hátrafelé mutogatni, akkor, amikor az államadósság elszállását – ez is a magas költségvetési deficit, a nyakló nélküli költekezés ára – idézzük fel, nagyon is jogos visszahozni a 2002–2010-es éveket.

Különösen azért, mert kísért a múlt.

Noha a korábbi években felhalmozott adósságok terhei az elkövetkező években csökkennek, de ennek súlya még így is óriási. Illusztrációnak csak annyi, hogy hosszabb visszatekintésben a tavalyi év volt az első, amikor az egészségügyi kiadások kismértékben meghaladták az adósságszolgálatot, vagyis a kamatkiadás összegét.

Ismétlem: a teher óriási. Nem pusztán a jóléti ráfordításokat, hanem a gazdasági növekedés ösztönzését szolgáló állami kiadásokat is korlátozza a „rettegett hiány” miatt felduzzadt államadósság. A helyzet csak akkor változhat meg, ha a költségvetés egyenlege az adósságszolgálat terhei mellett is pozitív szaldót mutat. Ehhez feltétel a nullás költségvetés.

Szó se róla, jelentős forráskivonások történtek az elmúlt években fontos területekről, az alacsony államháztartási hiánynak azonban ára volt, és a 2017-es nullás költségvetés sem pusztán a  hitelminősítőknek szánt kommunikációs fogás – meg is valósítható. Erőteljes gazdasági növekedés szükséges hozzá, és a korábbi, a gazdaságot érintő, már ismert fehérítő intézkedések mellett további lépések is kellhetnek ahhoz, hogy a nullás egyenleg megvalósuljon. Például a fent említett bürokráciacsökkentés keretei között szóba jöhető intézkedésekre is lehet majd úgy tekinteni, mint amelyek kiadáscsökkentéssel is járhatnak.

Sokan – egyébként joggal – megmosolyogják az erőteljes bővülés lehetőségét is. A magyar gazdaság jelenlegi, de 2015-ös, s különösen a 2014-es teljesítménye azonban korábban ugyancsak az álom kategóriájába tartozott!

Polgártársaink túlnyomó része – amúgy elfogadható módon – arra kíváncsi, mit „hoz” neki a nullás költségvetés? Nem teljesen mindegy, hogy azt két-, vagy háromszázalékos hiánnyal lövi be a kormány?
Egyáltalán nem mindegy, ugyanis a néhány százalékos deficit is adósságot jelent – ha ugyanis hiány keletkezik a büdzsében, azt meg is kell finanszírozni hitelből – nálunk állampapírból –, amely felér a további eladósodással.

Azaz sem rövid-, sem pedig hosszabb távon sem lazulhat a fegyelmezett költségvetési (bevételi és kiadási) politika, hogy belátható időn belül eljussunk oda: külső források bevonása nélkül lehessen fenntartani a gazdasági fejlődést.

Végezetül újfent ajánlom, hogy gondoljunk csak bele: a 2010-es kormányváltás előtt fenyegetett bennünket az EU, mert fegyelmezetlen volt a gazdaságpolitikánk, és elméletileg nem kevés pénzt vehettek volna el tőlünk a  túlzottdeficit-eljárás apropóján. Most pedig azon morfondírozunk, hogyan is jöhet össze a nullás költségvetés.

Micsoda különbség!