Kilátások(k)

A Bécsben élő újságíró egy, a Népszavának adott minapi interjúban arra a kérdésre: hogyan látszik a szomszédból, milyen állapotban van ma „Orbán Magyarországa”, úgy felelt: a gazdaság állapota kétségtelenül katasztrofális. Hozzátette: ezt nem ő mondja, hanem közgazdászok és tudósok. Kap még itt az arcára Orbán Viktor mellett Matolcsy György is, aki osztrák életnívót ígér nekünk, magyaroknak, amelyen persze derülnek az osztrákok. Ezzel szemben a jegybank elnöke azt mondta, történelmi célunk Ausztria utolérése, továbbá a versenyképesség növelésén alapuló gazdaságpolitikát kell folytatni a következő években, mert a következő 25 év a felzárkózás időszaka lesz.

Mi, itt a Magyar Hírlapban nem azért vagyunk megengedőbbek, mert polgári közéleti napilapként ezzel a kormánnyal szimpatizálunk, hanem azért, mert a gazdasági mérőszámok, a különböző hazai és nemzetközi felmérések, az Eurostat kimutatásai, vagy éppen a globális hitelminősítő intézetek elemzései, prognózisai és „feljavításai” miatt egészen egyszerűen más a helyzet.

Olyannyira, hogy nagyon-nagyon más.

Aki esetleg már nem emlékezne rá, hat esztendeje a görögökkel együtt a tíz legkockázatosabb ország között voltunk. Ez tény, erről papírunk van. Budapest és Athén befektetői megítélése közel azonos volt. Még akkor is, ha az (állam)adósság szerkezete más tészta: abban jelentős különbségek voltak. Magyarország adóssága nagyrészt a Kádár-korszakból maradt, és nem életszínvonal-javításra ment, ellenben a görögöké igen. A lényeg azonban, hogy rólunk sem hitték el a befektetők, hogy újabb pénzügyi mentőcsomag nélkül, saját erőből kezelni tudjuk az adósságállományt. Mégis sikerült.

Aki esetleg már arra sem emlékszik, hogy Magyarország ellen kilenc évig, 2004 óta eljárás folyt Brüsszelben, mert az aktuális kormányok – hogyhogy nem: az MSZP–SZDSZ alkotta koalíció alatt – képtelenek voltak betartani az uniós költségvetési hiányszintet, hadd emlékeztessem arra, 2013-ban sikerült a szégyenpadról lekerülnünk.

Ráadásul a kormány nem csupán elérte ezt az eredményt, hanem igyekszik meg is védeni. Nem csúsztunk vissza a procedúra alá, mint például Málta. Sőt, az idei költségvetési deficit az éves gazdasági teljesítmény arányában a két százalék alá mérséklődhet. Ez pedig azért fontos, mert hazánk megítélése nagymértékben attól függ, milyen folyamatok zajlanak a büdzsében. Ha ugyanis nő a hiány, akkor vele együtt az adósság is, miután utóbbit hitelből kell finanszírozni. Nálunk ez a trend megfordult.

S a politikai-gazdasági ellentábor legnagyobb bánatára már a bóvli sem csillog olyan szépen: három nagy hitelminősítő közül kettő befektetésre ajánlja a magyar adósságot, s várhatóan a harmadik fecske is – a Moody’s hitelminősítő – ideröppen a hétvégére.

De tény az is, hogy a magyar gazdaság az egyik legkiszámíthatóbb az Európai Unióban: a központi költségvetéseket immár második esztendeje nem a szokásos időben – az Országgyűlés őszi ülésszakán –, hanem tavasszal fogadják el a parlamenti képviselők. Így másfél esztendő kvázi előre tervezhető. Igaz, most kicsit borul a menetrend: Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter legfrissebb bejelentése szerint csökken az adóadminisztráció, egyszerűsödik az adózás, belátható közelségbe került a járulékok mérséklése, a költségvetési mozgástérből pedig beruházásokra, munkahelyteremtésre mehetnek a megmaradt források.

Itt volt az ideje annak, hogy lépjen a kormány, de szó sincs itt katasztrófáról, nemzethalálról, az állami pénzügyek elszállásáról: épp ellenkezőleg. Magyarországon bizonyos területeken és ágazatokban munkaerőhiány van, eközben pedig kénytelenek folyamatosan bért emelni a cégek és az állam is.

Ha pedig sokan csak legyintenek arra, hogy a magyar gazdaság fejlődésnek indult, hiszen létezését csak a multiknak és az uniós forrásoknak köszönheti, akkor javaslom: nézzék meg, hányan tankolnak a benzinkutaknál, hányan „foglalnak be” szobát hétvégékre csillagos szálláshelyeken, s hányan vásárolnak a plázákban. Tudom, ez nem az ország „leképeződése”, ám a holtpontról elmozdultunk, és évről évre tudunk egy kicsit előrelépni.

Az alapképlet a következő: miközben a Magyar Nemzeti Bank megteremtette a lehetőségét annak, hogy alacsony kamatozású hiteleket vehessenek fel a jövedelemtulajdonosok (vállalatok, háztartások és állam), eközben a költségvetési oldalról is lazítás várható. Pont azért, hogy a gazdaság neuralgikus pontjai orvossághoz jussanak.

A képlet persze van, akinek méreg. Katasztrófaturisták pedig mindig lesznek. Még akkor is, ha nincs itt semmi látnivaló.