Legyen az bármiféle tárgy, szerszám, vagyontárgy, pénz, járművezetői büntetőpont, jó vagy rossz élmény, eredmény, tapasztalat. Ha valaki azt állítja: „ Én soha semmit nem gyűjtöttem!”, máris elbukott a vizsgán, nem gondolta végig, mi mindent gyűjtött össze kisgyermek korától kezdve. Csak elfelejtette már.
Még öreg fejjel is emlékezünk a régi idők gyűjtési céltárgyaira. Mi, kissrácok a gellérthegyi általános iskolában kezdtünk el gyűjteni, először csak fekete rossz pontokat sűrűn, piros jó pontot ritkán, azután intőt (sorozatos késésért, lógásért). Később különböző trendi dolgokat gyűjtöttünk, mi, fiúk korosztályonként gyufacímkét, postabélyeget, régi pénzt, ólomkatonát, pisztolypatront, öltöztethető műanyag indiánokat és cowboyokat, gombfocicsapatokat és a játékosok képeit gyűjtöttük és cseréltük; a kislányok színes papírszalvétát, ceruzát, madártollat, hajgumit, apró gumimacit, a nagyobb lányok képeslapot, színészképet, szerelmes levelet a titkos naplóban.
A biológiai változás korában, amikor már a randevúzás ízét kóstolgattuk, inkább pofára esés volt a gyűjtési verseny eredménye, mintsem a jó csajok levadászása, mert őket mindig a nagymenő srácok gyűjtötték be. Mindig bővebben akadt kudarc, mint siker a felső iskolákban a rossz jegyekre, intőkre, nagyobb balhékra ma is jobban emlékszem, mint a jó eredményekre, meg az apám dörgedelmeire. Kötelezően múlatván az időt huszonnégy hónapig a néphadseregben, még inkább érvényes volt, hogy a rossz emlékek gyűlnek kazallá, szemben a maroknyi jóval, bár idővel minden megszépül (csak O. T. őrnagy, századparancsnok rémes emléke nem).
Hogy tárgyszerűen beszéljünk gyűjtésről, próbáljuk meg összeválogatni, mi minden jut eszünkbe az eddigi életünkben látott, hallott dolgokról. A legkorábbról ismert gyűjtő az ősember – jó, mondjuk: előember –, aki bogyókban, ízes gyümölcsökben, falevelekben utazott, amíg a kultúremberek műtárgyakban teszik ugyanezt. Vegyük sorra: őskori és antik ásatag emlékek, régi szobrok, képek, mozaikok, faragványok, kerámia, üveg- és porcelánedények, festett korsók, tálak és tányérok, fegyverek, papiruszok, ősnyomtatványok, könyvek, metszetek, kották, kéziratok, grafikák, rézkarcok, kőnyomatok és acélmetszetek, fotográfiák, régi újságok, színlapok, divatlapok, levelek és postai borítékok, bélyegek, diafilmek, mozifilmek, képregények, bútorok, szőnyegek, kárpitok, szőttesek, varrottasok, bársony- és selyemruhák, stólák, hímzett kendők és keszkenők, harisnyák; kalapok, kesztyűk, cipellők, csizmák, esernyők; régi asztalos-, ács-, kárpitos-, lakatos-, kovács-, bádogos- és rézművesszerszámok, orvosi, üvegfúvó és csiszoló eszközök, mechanikai és optikai műszerek, képkeretező- és könyvkötőkészségek; régi betyárfütykösök, fokosok, ostorok, pásztorbotok, villanyvasutak, gyermekjátékok, bábuk és babák.
Babákat felnőttkorban is lehet – szokás is – „gyűjteni”, ami túlnyomó részben felnőtt férfiak témaköre, lásd: Kolozsvári Grandpierre Emil: Nők apróban. Apropó! A legtöbb ember pénzt gyűjt a mai világunkban. Szélső értékek: a bangladesi koldus ritka rúpiája, az új amerikai elnök sűrű dollárgyűjteménye. Lehet, hogy mindketten egyformán boldogok. Amennyiben elégedettek az életükkel.
Gyarapodó új évet kívánok minden jó magyar embernek!