Vélemény és vita

Ki- és beköltöző németek

A megszelídült Kádár-rendszer utolsó korszakában, az 1980-as években a nyugati emberek felfedezték Magyarországot.

Elsősorban az élelmes és jobb ízlésű németek, akik az obligát dunai sétahajózás, cigányzenés vacsora, hortobágyi ötös fogat és nőrabló betyár kulturális programokon kívül megismerhették a nyári Balaton báját, eljutottak a számukra addig elképzelhetetlen nyugalmú szőlőtermő Balaton-felvidékre, a varázslatos Őrségbe és más boldogító tájakra. A szovjet blokk kiváltságos mintaországa vonzani kezdte azokat a jellemzően középosztálybeli, kisvárosi, nyugdíjközeli németeket, akik pár ezer márkáért megszerezhettek egy-egy félhektárnyi gyepes vagy/és gyümölcsfás kertet oszlopos-tornácos gazdaházzal, pincével, hatalmas, cseréptetős csűrrel, meseszerű kilátással és nyugalommal. Az ügyes szomszéd gazdával megalkudtak a ház körüli teendőkről, s amíg ők távol voltak, az „ispán” jól járt a kemény valutával, ami a munkáért járt, az új háziúr nyugodtan alhatta téli álmát a költséges Traumdorfban.

Ahogy híre ment az alig hihető árért megvehető magyarországi ingatlanoknak, évről évre egyre több német rendszámú autó tartozott a parasztházakhoz. Maszek munkához jutottak az ügyes falusi ácsok, kőművesek, cserepesek, a sütő-főző-takarító asszonyok is. Németeken kívül hollandusok, svájciak is „bebírókká” lettek, hogy ne feledkezzünk meg a háború után elüldözött, kitelepített tolnai, baranyai svábokról, akik akkoriban már haza-hazajártak egykori falujukba, és végül olcsón visszavásárolták az idős lakóktól az ingatlanjukat.

Még kedvezőbbé vált a birtokszerzés a politikai rendszerváltozást követően: azok a németek is kivándoroltak Germániából és bevándoroltak Hunniába, akik addig nem bíztak a kommunistákban. Különösen 1990-től a nyugdíjkorhatárt elérők jártak jól, sokat ért a dajcsmark az akkori években zuhanó forinttal szemben. Véget ért az a rémkorszak Európában, amikor a keleti és a nyugati német rokonok csak a balatoni strandon találkozhattak egymással nyaranta. Meg kell jegyezni, hogy a németek sok más országban is vettek, vesznek ingatlanokat, különösen a Földközi-tengeri partokon, szigeteken, üdülőhelyeken, de a távoli világrészeken is, többmilliós lélekszámban élnek távol a hazájuktól, sokan a nyugdíjukból.

Hogy egy közeli és konkrét példával éljek, a falunkkal szomszédos Kapolcson is lakik egy német házaspár, amellyel már régóta ismeretségben vagyunk. Szép, összkomfortos házat tart fenn, még egy kis medencét is épített hozzá, hadd teljenek kényelmesen a hatvanéves nyugdíjasok napjai. Az év fele-felében tartózkodnak itt és Bajorországban, de egyre több időt töltenek Kapolcson. Ahogy azonban telnek-múlnak az évek, idősödnek, és mivel a faluban egyre bajosabb szakembert találni a javítanivalókhoz, azonfelül pedig tele lett a púpjuk a nyarankénti zaj- és koszfesztivál tömegével a szűk patakvölgyben, azon kezdtek töprengeni, hogy talán máshol jobb soruk lenne. Eladásra kínálták a házukat, majd végül arra jutottak, hogy visszatérnek az óhazájukba, ahol lényegesen jobb az orvosi ellátás, mint a Bakony lábánál.

Azonban közbeszólt sorsukba a történelem: a Németország felé tartó tömeges migráció, a már a kisebb településekbe is beköltözött jövevények életmódja, az ezzel járó lepusztulás és a bűnözés láttán most sok polgár újragondolja a helyzetet. Megismétlődhet egy újabb német „honfoglalás” Magyarország felé, a még mindig vonzó és jutányos áron lakhatáshoz jutás ide-tereli a békességre, biztonságra vágyó németeket. Az említett házaspár szintén meggondolta magát a híradások, nyomasztó városképek és események láttán. Levette az „ELADÓ” feliratú táblát a háza faláról.

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom