Vélemény és vita
Kétharmad
Álláspont. Korai még temetni a növekedést, van még erő a magyar gazdaságban – a Magyar Nemzeti Bank friss inflációs jelentéséből ez derül ki legalábbis.
A „szlogen”, vagyis a jegybanki üzenet három százalék körüli növekedésről szól erre az évre. Azaz a harmatgyenge első negyedéves teljesítmény dacára, a jegybank szakértői stábja továbbra is optimista.
Nem baj.
Mindjárt megmagyarázzuk, hogy miért is jobb a derűlátás, mint a megapesszizmus. Előtte azonban nézzük, mit várnak más szakértők: általában az előrejelzések kétszázalékos éves bővülésről szólnak, valamint arról, hogy jövőre visszatérhet a háromszázalékos „szufla” a gazdaságba.
A kormány, pontosabban a Nemzetgazdasági Minisztérium 2,5 százalékos gyarapodással számol.
Drámáról tehát szó sincs.
Arról pedig végképp nem, hogy „Orbánék és Matolcsyék” alatt beszakad a gazdaság. A jelek szerint attól sem kell tartani, hogy összezuhanva várjuk majd a következő globális válságot. Persze: ilyen is volt már 2008–2009-ben. Ha emlékezetünk nem csal, éppen „szakértői kormány” vezette az országot.
De hagyjuk a múltat, ennél fontosabb, hogy 2013-ban a magyar gazdaság kiegyensúlyozott növekedési pályára lépett, ami 2014-ben és 2015-ben is folytatódott. Ezt bizonyítja az is, hogy a gazdasági növekedés szerkezete stabillá és hosszú távon is fenntarthatóvá vált. Tavaly – alsó hangon – három százalékkal bővültünk. S az összes károgás ellenére – köszönhetően a befektetőbarát intézkedéseknek –
a külföldi tőke jelenléte Magyarországon megemelkedett.
De kijön-e a jegybanki matek?
Kétségtelen, hogy föl kell pörögniük azoknak a bizonyos motoroknak, hogy az idei évre jósolt 2,8 százalékos növekedés összejöjjön. Ha rápillantunk a fontosabb részstatisztikákra – ipar, export – a rolót nem kell még lehúznunk, s olybá tűnhet, az első negyedév negatív átmeneti hatásai kezdenek elmúlni. A hagyományos húzóágazatok mellett olyan új elemek is rásegíthetnek az „izmozásra”, mint például a gyors bérkiáramlás vagy éppen a kis- és közepes vállalkozásokat segítő hitelezés. De ide lehet még sorolni a tőkepiac, vagyis a tőzsde fejlesztését, valamint a lakáspiaci élénkülést. Közben sokan nem számolnak azzal, hogy az agrárium produkciója is dobhat egy jelentőset az összteljesítményen, és a felmérések alapján az idegenforgalomban is egyre jobbak vagyunk.
Ráadásul olyan alacsony az általános kamatkörnyezet – tulajdoníthatóan az egy százalék alatti jegybanki irányadó rátának –, hogy bűn nem kihasználni az ebből fakadó hitelezési előnyöket. Ha ugyanis alacsony a jegybanki kamat, akkor a kereskedelmi bankok is automatikusan kamatszinten hiteleznek.
Visszatérve az elemzői konszenzusra, két százalék körüli növekedést külön intézkedések nélkül is mindenki kivitelezhetőnek tart. Közben, miután akad még költségvetési mozgástér, továbbá a jegybanki növekedési hitelprogram megemelt kerete is támogathatja a növekedést, újabb impulzusok „megmenthetik” az optimista terveket.
Bármennyire meglepő, a közgazdaságtan sem egzakt tudomány, és a pozitív várakozás, a befektetőknek és a nemzetközi piaci szereplőknek küldött üzenetek ugyanúgy lendíthetnek a teljesítményen, mint a központi intézkedések.
Az első negyedévben ideiglenesen megroppant ipari termelésről nem a kormány tehet – a külföldi, főként német tulajdonban lévő járműgyártóknál technikai átállás történt –, az uniós pénzek (EU-transzferek) látványos visszaesésén lehet fordítani, a lakossági fogyasztás erőteljesebb élénkülése pedig kódolható. Hogy „erősebb” költségvetési költekezésnek szükséges-e jönnie, arról megoszlanak a vélekedések: egyfelől tartani illik a betervezett deficitcélt és az adósságrátát, másfelől új, központi intézkedések az ősz előtt aligha történnek már, vagyis az év végi gazdaságélénkítés „kifutása” már a jövő évre húzódhat át.
Mivel azonban mind a Magyar Nemzeti Bank, mind pedig a Nemzetgazdasági Minisztérium minden „csodafegyvert” bevet, javaslom: egyezzünk ki idénre – GDP tekintetében – a „kétharmaddal”. Ami csak fokozható kiszámítható szabályozási környezettel, alacsonyabb közterhekkel, jobban képzett munkavállalókkal és a tovább csökkenő adósságrátával.
A titok nyitja most is, mint korábban mindig: a fegyelmezett gazdaságpolitika.