Ugró Miklós

Vélemény és vita

Kenyér mint rezsi

Lvszázadok óta a kenyér ára a társadalmi közérzet meghatározó része.

Nem a szocializmussal kezdődött. Amióta a városlakók nem a saját maguk által dagasztott tésztát viszik a pékhez, hanem annak a készítményét veszik meg, s ezáltal nagymértékben kiszolgáltatottjává váltak a mester szakismereteinek és nyereségvágyának, szóval évszázadok óta a kenyér ára a társadalmi közérzet meghatározó része. A nagyon csúnya, népnyúzó, antiszociális Horthy-rendszerben a barna kenyér kifejezetten olcsó volt, 20 fillért kértek érte, a legszegényebbek is megvehették, míg a fehér kenyér több mint duplájába, 43 fillérbe került. A létező szocializmus kenyérár-politikája viszont a Guinness Rekordok Könyve után kiált. Huszonnyolc éven át, 1951-től 1979-ig a kevésbé emlegetett barna kenyér 3 forintba, az azóta is etalonnak tekintett fehér kenyér 3,60-ba került. Ez a majd három évtizednyi árbefagyasztás volt hivatva hirdetni és bizonyítani a szocialista gazdaság magasabbrendűségét és legyőzhetetlenségét a kapitalizmussal szemben. A rendszerváltás a kenyér árát is kiszabadította az Anyag- és Árhivatal béklyójából, s attól kezdve a mindenkori piaci viszonyok alakították tovább. Bármilyen sajnálatos, a kenyér árának kikalkulálásában szociális szempontok szinte semmilyen szerepet nem kapnak. Ha valahol feltűnően olcsó terméket látunk, annak reklámüzenete van. Ezért lélekemelő a Fidesz frakcióvezetőjének, Rogán Antalnak azon igyekezete, hogy népünk még nagyobb jóléte és boldogsága érdekében arra próbálja rábírni a pékeket, hogy a gázolajár csökkenésének mértékében vigyék lejjebb a kenyér árát is. Ám a pékek ez esetben a saját megélhetésüket az egész nép komfortérzete és a vezető kormánypárt pí-ár sikerei elé helyezték, s kisebb mértékű árleszállítást hajtottak végre, mint amekkorát Rogán indokoltnak tart.

A nép javát magunk is szívünkön viseljük, ezért bátorkodunk egy javaslatot tenni, amelynek következményeként a polgárok még többet profitálhatnának a benzin és a gázolaj árának csökkenéséből. Nyilvánvaló, hogy lényegesen olcsóbban üzemeltethetők a rendőrség, honvédség, tűzoltóság és egyéb szervek gépjárművei. Kevesebbért tankolnak a vezetők szolgálati autói. Jelentős összeget spórolhatnánk meg a középületek fűtésén. Egyszerűen olcsóbb lett az egész államapparátus. Ez pedig kitüntetett alkalom az adók csökkentésére.

S azt még a pékek sem elleneznék.