Vélemény és vita
Johannis és a székelyek
Hát akkor nézzük azt a listát, most úgy magyar szemmel, elnök úr.
Mit is sikerült 2014 karácsonya óta összehozni minden román (állampolgár!) első, ám szász származású embereként?
Menjünk vissza egy kicsit a Romániai Magyar Demokrata Szövetség áprilisi kongresszusára, ahol különös dolgok történtek, amikor az államfő üzenete két változatban jelent meg. Egyféle szöveget olvasott fel az elnöki tanácsadó a kongresszuson, és egy másik szöveg jelent meg később az elnöki hivatal honlapján. Ez utóbbi tartalmazott egy olyan részt, amely a nemzeti kisebbségekre vonatkozott, és a Romániában élő nemzeti kisebbségek jogainak hiányosságairól szólt. Később ezt az változatot törölték, és az jelent meg, amelyet az elnöki tanácsadó olvasott fel, és nem tartalmaz semmilyen utalást a kisebbségek helyzetére. Ágaskodik menten a kérdés: hát ott Bukarestben ugyan kik az elnök emberei, hogy csak úgy változtatják az államfői mondanivalót? Na de szorít a keret, menjünk tovább.
Ott van például a májusi interjú az ARD német közszolgálati televízióban. Hogy azt mondja: a romániai magyar kisebbségre Klaus Johannis „egyáltalán nem tekint problémaként” Na, meg hogy a magyar kisebbség követeléseit helytelen „eleve problémaként” felfogni, hiszen előfordulnak „különös” követelések, „inadekvát” követelések, de sok „teljesen normális” követelés is, és a román állam ezek „legnagyobb részét” már teljesítette.
Rövid köhögőszünet után listázzunk tovább. Az azóta megboldogult Magyari Lajos tavaly a Székely Hírmondóban foglalta össze a sok erdélyi magyar szavazattal megválasztott elnök első száz napját: „Tény, hogy az államfő semmi látványosat nem cselekedett, kormányt sem váltott – jószerével nem is bírált! Talán mindössze a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) új igazgatója, Eduard Hellvig kiszemelésében és kinevezésében játszott igazán aktív szerepet. Ez pedig a román lélek és temperamentum megítélése szerint jóformán a semmivel egyenlő.”
Hogy ez, sajnos, mennyire nem lett egyenlő a semmivel, azt akkor talán még a tiszteletre méltó Magyari Lajos sem gondolta volna, és az még csak a hab a tortán, hogy Hellvig is szász - de a poént hagyjuk a végére.
Tény viszont, hogy az új elnök berendezkedésével exponenciálisan növekedett a hatóságok magyarellenes intézkedéseinek a száma. Gondoljunk a székely elöljárók meghurcolására, a székely terrorvádra, Tőkés László román kitüntetésének visszavételére és ezzel együtt az ő és a temesvári forradalom megalázására. Román szavak, a Romania libera publicistájának, Cristian Campeanunak a szavai kívánkoznak most ide: „Johannis mandátuma alatt az idegengyűlölő nacionalizmus felkorbácsolásának vagyunk a tanúi, amelynek a demokratikus intézmények és a jogállamiság aláásása a célja. A nacionalizmus felerősödése kifinomult módon kapcsolatban áll a SRI megerősödésével (…) Ha pedig az elnök netán elfelejtette volna, akkor hát a SRI-nek minél távolabb kell tartania magát ettől a jelenségtől, mert intézményként az 1990. márciusi marosvásárhelyi iszonyatos, etnikumok közötti konfliktusból született, és ezt az eredendő bűnt nem lehet semmissé tenni.”
Nos, egyelőre itt ér véget hevenyészett Johannis -listám, és itt érünk vissza Magyari Lajos írásához, vagyis Eduard Hellvig kiszemelésének és kinevezésének ésszerűségéhez.
A kérdés továbbra is csak az: Kik az elnök emberei? Na és ki irányít?