Játék tőzsde helyett

Úgy tűnik, nagy dobásra készül a Magyar Nemzeti Bank a Budapesti Értéktőzsdével: az állami vállalatok és a kis- és középvállalkozások börzére lépését szeretné elősegíteni a jegybank. Mindenesetre Nagy Márton, a Magyar Nemzeti Bank alelnöke egy tegnapi konferencián már „megelőlegezte” reményét, hogy sok-sok elvetélt kísérlet után az utolsó nagy tőzsdefejlesztés következik hazánkban.

Rá is fér az idén újranyitásának huszonöt éves évfordulóját ünneplő budapesti játék börzére az innováció, a kapacitásnövelés, valamint a tulajdonosváltás is. Tudniillik a jelenlegi Budapesti Értéktőzsde működésének nincs köze a reálgazdasági folyamatokhoz, alapvetően négy nagy részvény dominál ma, egyébként pedig a parketten forgó további negyven vállalati értékpapír közül húszra napokig nincs is kötés, üzletmenet. Konkrétan: Magyarország legnagyobb forgalmú cégeiből csak néhány szerepel a börzén, így a Budapesti Értéktőzsde nem tölti be legfontosabb funkcióját, hogy előre jelezze – kvázi barométerként – a gazdasági történéseket, a tendenciák várható alakulását.

Ami pedig a leendő esetleges „nemzeti tulajdonlást” illeti: rögzíteni kell, hogy a pesti tőzsde nem pusztán kapitalista szimbólum, hanem nemzeti is. Ugyanis alapítása vagy kényszerű megszüntetése, valamint tulajdonlása jelez valamit, azt, hogy milyen állapotok uralkodnak az országban.

Akkor, amikor a magyarországi börzét – százötven esztendeje – megalapították, „üzemtana” és funkciója egy modernizálódó Magyarországot, erősödő gazdaságot illusztrált, fejezett ki; 1948-as feloszlásakor pedig egyértelmű volt, hogy a kizsákmányolás fellegvárának tekintett Szabadság téri intézmény nem fér meg a szocializmus keretein belül. Több mint negyven évnek kellett ahhoz eltelni, hogy 1990-ben a hazai börze kapui újból megnyílhassanak. Uniós csatlakozásunk első hónapjában – ha jól emlékszem, az MSZP–SZDSZ alkotta koalíció fémjelezte a kormányzást – azonban ettől a nemzeti jelképtől megint elbúcsúzhattunk. Cseppet sem mellesleg: a bécsi lapok arról cikkeztek, hogy lényegében pár spekuláns járt jól csak az üzleten.

Fátylat is boríthattunk volna a 2004-es, felettébb gyors tőzsdeprivatizációra, pechünkre viszont az osztrák kézben lévő BÉT az elmúlt egy évtized leforgása során tovább marginalizálódott. A részvények döntő többségének alacsony a forgalma, a társaságok egy része el is menekült. Emlékeztetőül: a több mint negyven alapító brókercég közül ma már csak öt befektetési vállalkozás, illetve ezek jogutódja kereskedik a parketten.

Miért is kell fejleszteni a Budapesti Értéktőzsdét? Röviden azért, mert a privatizációit leszámítva nem tölti be szerepét: forrásokat nem közvetít a gazdaságnak, s nem tisztítja a belső folyamatokat. Egy-egy cég papírjainak kibocsátása ugyanis a transzparencia legfőbb megnyilvánulása a pénzügyi-gazdasági életben. Ezzel szemben nálunk sokan azzal a céllal kérték a tőzsdei bevezetést, hogy a vállalatok tulajdonosai extraprofittal kivehessék az eredetileg befektetett pénzük egy részét vagy az egészét. Holott ennek a közvetítőrendszernek is az a legfontosabb feladata, hogy rávilágítson, miként is kell használni a részvénypiacot, s hogy ne az éljen a befektetők fejében, a tőzsde a kaszinózással egyenértékű.

Hosszú időn keresztül a helyzet megváltozására nem is látszódott esély. Viszont a jegybank belépése a történetbe átrendezheti a tőzsde pozícióját. Az MNB közlése alapján azért szállnának be a Budapesti Értéktőzsdébe, hogy hozzájáruljanak a tőkepiac sikeréhez, amely nem jelenthet mást, mint hogy több, ma még teljesen állami kézben lévő cég jelenik majd meg a tőzsdén. Rajtuk kívül pedig a kis- és középvállalkozások is „megfuttathatnák” a nevüket. Ha pedig a hazai gazdasági élet mind több szereplője érezné úgy, hogy ott a helye a parketten, a sikeres tőzsde működése növelhetné a versenyképességet és a gazdaság átláthatóságát. Egy biztos, az a kívánatos irány, hogy olyan stratégiai tulajdonosi kör kezében legyen ez az intézmény, amely elkötelezett a magyar tőkepiac felvirágoztatásában.

A feladat azonban hatalmas, kár előre álmokat szőni. A sikeresen működő értéktőzsdéhez robusztusan növekvő gazdaságra, tőzsdebarát politikai, jogi és adózási környezetre, tömérdek cég bevezetésére, magas szintű pénzügyi oktatási rendszerre és komoly szakembergárdára lesz szükség.

A Matolcsy György vezette jegybanknak három óriási szakmai dobása – devizahitelek forintosítása, növekedési hitelprogram bevezetése és alacsony alapkamat elérése – volt eddig.

Legyen ez a negyedik.