Máté T. Gyula

Vélemény és vita

Ízlésfejadag

Álláspont. Lehet és nem kell választani Sziget és Kurultaj között

Magyarország, hétvége, nagyjából egy időben.

„Imádom, hogy lekker is van itt, és egyáltalán, olyan hiper-szuper és olcsó itt minden” – lelkesedik hazája karamell öntetes ostyás édességremekét felfedezve a Szigeten egy holland leányzó.

„Apu, a sült tarja az olyan, mint a hot dog? A kürtöskalács meg a sok csokis wafer, csak másképp?” – kérdezi a Kurultájon a globalizáció mindennapjaiból kiszeppent szülőt a magyar leányzó.

Két idézet. Két különböző dolog, alma és körte, miért kellene összehasonlítani? Pláne, miért kellene választani? Az egyik jó, a másik rossz? Lehet ízléseket, életmódokat egymáshoz méricskélni?

Egykor, a liberalizmus, a szabadelvűség dicső európai hajnalán azt mondták: nem. Ekkor a liberalizmus lehetőséget és egyfajta, a kötelező, a dogmatikus maradiság elleni lázadást hirdetett. Ma, a liberalizmus, a szabadelvűség kéjelgő európai csúcspontján azt mondják: igen. Ma a liberalizmus a lehetőség elvételét, kötelező véleményt jelent. Mindent szabad, de csak azt lehet, amit mi akarunk!

Az egykori európai liberalizmus a magánéletben hirdetett szabadságot, mert a politikai hatalomhoz még nem fért hozzá. A mai európai liberalizmus a politikai hatalom birtokában a magánélet működését is megszabja. A migránskvóta mellett kötelezővé teszik az ízlésfejadagot. Mindenben. Reggelitől reggeliig, müzlitől müzliig. Nem hiszem, hogy a hazai szalonnás tojás, netán a brit bacon-kolbász-tojás-bab breakfast minden világok legtökéletesebb reggeli étkezése lenne. De azt sem gondolom, hogy aki ezt fogyasztja, az fránya jobbikos félnáci, netán macinadrágban londoni munkáslakótelepeken suhogó Brexit-rajongó lenne. A lelkes müzlifogyasztó pedig – természetesen kizárólag laktózmentes tejjel – a tökéletes emberi életforma képviselője. Ha vega vagy, csak demokrata lehetsz!

Azt gondolom, hogy jó dolog kerékpárral munkahelyre járni, de nem hiszem, hogy ocsmány identitászavaros környezetromboló lenne az, aki szerint a bicikliutakat az autó- és közösségi közlekedés reális lehetőségeihez kellene szabni. A munkát most kihagyjuk, az nem liberális kategória.

Piszlicsáré dolgok ezek ugye? És főleg magánügyek. Mint ahogy az is az, hogy milyen zene a trendkövető, mivel lehet indulni a sokszínűséget megmutató Eurovízión, és mivel nem. S este munka után milyen a modern és követendő film vagy színdarab, és milyen az avíttnak kinevezett, mert nem írja át Shakespeare-t vagy Madáchot sms-nyelvre. Egyszerűsíteni kell Jókait is, mert túl sok a tájleírás, Gárdonyi meg ne csatajelenetezzen, elég leírni azt, hogy ki lett végül a befutó, és ki vitte a csajt. Dobó tulajdonképpen ki is húzható, uncsi, vallások közötti feszültséget szító figura, nem beszélve a migránskérdés helytelen kezeléséről. Aki ezt így elolvassa, kap egy szmájlit, és Eger várába is telepítenek egy pár levadászható pokemont. Így a menő.

Végül a zárásként az újabb müzli előtt, a mindent fedő éjszaka. Ami már nem is fed semmit, hiszen a modern liberalizmus szerint muszáj coming outolnom, kiteregetve otthoni bensőséget, viszonyulnom mássághoz és szentséges LMBTQ-hoz.

Fontos dolgok ezek? Elsőre persze, hogy marhaságok, amelyek látszólag nem függnek össze egymással. Mint, ahogy a Sziget sem a Kurultájjal.

Vagy mégis? Mert a fentiek lényege egy: kövesd, amit mondanak, legyél nem csak pláza-, hanem „szellemi” fogyasztó – pontosabban agyilag nemfogyasztó. Ne gondolkozz!

A Sziget egy termék, egy méregdrága fesztivál, ahol a nyugati középosztály neohippi korszakát élő csemetéje elkölti a havi zsebpénzét, ami megfelel a kelet-európai minimálbér triplájának. De ezt kötelező szeretni, sőt méltatni és imádni kell, mert, hogy… Mert, hogy mi? Egy szuperbuli, amely meglátogatására vágyj és gyűjtögess, hiszen ha ott leszel, betekinthetsz a tökéletes világba, s megtanulhatod, hogy a helyes „sárgaköves” utat követve te is lehetsz valaki. Ja, és vehetsz az Amnesty Internationaltől migránsokat támogató „refugees welcome” strandpapucsot.

De ott van a Kurultaj. Mit magyarkodnak ezek? Egyáltalán mit akarnak a múlt megismerésével? Ez nem járja. Csak egy igazság lehet, a miénk, mi már megmondtuk, mi a helyes irány. A Kurultájon mítoszokat kutatnak, az ósdi, meg nem bizonyított. Miközben tetszik vagy sem, a mítosz is a valóság része, onnan kaphatunk önbecsülést, tán viszonyítási pontot is az életben, nemzetben. De nem, ők a sztyeppe, ők a múlt, rajtuk gúnyolódni, sőt őket utálni kell, az imádathoz ugyanis gyűlölet is kell.

A mai liberalizmus Brüsszeltől Gyurcsányig ezt sulykolja. Mert ha ezt elfogadod, akkor rábólintasz arra is, hogy csak az a lehetséges választás minden más kérdésben, amit neked mondanak. Sőt minden máson nem is kell gondolkodnod, az érték diszkonttermékké válik.

Ha szereted a Szigetet, szereted a szabadságot. Ha szereted a szabadságot, szereted a sokszínűséget. Ha szereted a sokszínűséget, szereted a migránst. Ha szereted a migránst, szereted Brüsszelt. Ha szereted Brüsszelt, utálod Orbánt. Ha utálod Orbánt, ránk szavazol. Gyurcsánytól Molnárig a nagyszerű demokratákra. Vagy legalábbis október 2-án otthon maradsz, egyébként is úgy a legjobb liberálisan csinálni valamit, ha nem csinálsz semmit. Így kell lennie! Hiszen szereted a Szigetet.

Lehet és nem kell választani Sziget és Kurultaj között, választási kényszer a kvótaliberalizmus, leértékelt playback-érték és a normális élet, a normális gondolkodás között van.