Irányváltás

A társasági adó kulcsának teg­nap bejelentett egységesítése - jövőre egy számjegyű, kilencszázalékos és arányos lesz a vállalati nyereségadó -, valamint a múlt héten ismertetett járulékcsökkentés alapjaiban írja át a 2017-es gazdaságpolitikai terveket, amelyeket a kormány még a nyár elején - a költségvetés és az adócsomag elfogadásával - kőbe vésett.

Jöhet is replika a túloldalról: a fentiek tükrében megkérdőjeleződik a költségvetés korai elfogadásának szükségessége. Erre ugyanis már egyáltalán nem lehet azt mondani, hogy a kiszámíthatóságot és tervezhetőséget szolgálná. Ugye?

Nyugalom, talán soha nem álltunk még - pénzügyi értelemben - ilyen jól. A költségvetésben - éppen a tegnap ismertetett számok szerint - több száz milliárdos a többlet, míg az államadósságunk nominálisan is (vagyis nem csak a ráta) csökkent. Az úgynevezett költségvetési mozgástér pedig, amely abból fakad, hogy kisebb lehet a hiány a büdzsében, mint amekkorát a kormány tervezett, lehetőséget ad élénkítésre. Utóbbi jogosságát aligha firtatja bárki is: elég rápillantani a legfrissebb GDP-számra, vagy arra gondolni, hogy állunk a „tőkés” országokhoz képest vállalati és háztartási vagyon s tőke, no meg felzárkózás tekintetében.

Pénzügyeink kipipálva - ha a nagy nemzetközi hitelminősítők hisznek bennünk, immár a budapesti véleményformálók is megtehetik talán ezt, mivel a pénzügyi teljesítményt még akkor is lehet díjazni, ha a mantrát fújó elit rosszul van a kormányfőtől vagy éppen a jegybankelnöktől. (Továbbá az egész jobboldali-polgári-konzervatív berendezkedéstől.)

Visszatérve a brutális és váratlan adócsökkentésre, ha ezt, valamint a járulékcsökkentést és minimálbér-emelést nem lépi meg a kormány, aligha jön össze rövid távon a gazdasági irányváltás. Márpedig erre szükség van. A sokak számára nehezen megfogható „nemzetközi versenyhelyezésünk” ugyanis attól függ, mekkora a korrupció, a túlzott központosítás a „rendszerben”. Verseny- és tőkevonzó képességünk pedig attól, hogy milyen a rendelkezésre álló munkaerő minősége, fejlett-e az infrastruktúránk, és az állam hajlandó-e magán spórolni. Vannak még persze „bűvszavak” - bizalomerősítés, tudásalapú fejlődés, nemzetközi értékláncokba történő bekapcsolódás -, de a lényeg mégis csak az, hogy az állam gazdasági szerepe ne bővüljön, s társadalmi egyenlőtlenségeket is kezelje hatékonyan a kormány. Lehetne persze újratervezéssel is operálni, csakhogy semmi értelme, hiszen 2010 óta a kormány a kis- és középvállalkozásokban (kkv-k) látja a változtatás lehetőségét.

A „kkv-k” pedig hosszú ideje várják, hogy ne csak szavakban szeresse őket kormányuk: az, hogy jövőre egy számjegyű és arányos lesz a vállalati nyereségadó, amely egyaránt vonatkozik a kis- és középvállalatokra és a nagyvállalatokra fontos mérföldkő lehet számukra is. Ráadásul mindenképpen jelzés arra, hogy a kormány továbbra is elkötelezett a magyarországi vállalatok versenyképessége és működési környezetük javítása mellett. Ez pedig jó hír a tőzsdén jegyzett vállalatoknak is, ezért emelkedett tegnap hatalmasat az árfolyamuk.

Jó hír, hogy a kormány a munkáltatókkal egyeztetve hozott döntést: a miniszterelnök a minimálbér-emeléssel kapcsolatban azt kérte a nemzetgazdasági minisztertől, hogy „menjen el a falig”, amit még a vállalkozók képesek elviselni, olyan magasra próbálja felvinni a magyar minimálbért. Ebből az is kilogikázható, hogy a vállalkozók a jelentős minimálbér-emelésért cserébe kapják a társasági adó csökkentését és a járulékcsökkentést.

Azért kellett ehhez bázis: 2010-ben, a kormányváltás után az elsődleges feladat volt a költségvetés rendbetétele, az adósságráta és -állomány növekedésének mérséklése, a gazdaság beindítása, a külső devizaeladósodottság csökkentése. Az MNB irányadó kamatának csökkentése hozzájárult a jegybank költségeinek a csökkenéséhez, amely többletes gazdálkodást jelentet. A kormányzati intézkedések hatására megállt a fogyasztás és a termelés csökkenése, majd ezt követően beindult a növekedés és az említett szektorok bővülése. Mindez előre vetítve jó alapot nyújt az alacsony deficittel működő költségvetés teljesítéséhez. Kétségtelen, hogy az oktatás és egészségügy reformját is végre kell hajtani, mert az nem megoldás, hogy csak öntjük bele a pénzt, és nem jön minőségi változás.

Akik pedig diktatúrát emlegetnek itt, Európa közepén, ajánlom figyelmükbe: intézményrendszerünk alapján piacgazdaság vagyunk. Azaz létezik a magántulajdon, a független bíróság, a kétszintű bankrendszer, az állami számvevőszék vagy éppen az adóhatóság. Jönnének nem jogállami keretek közé multik?

Ezt csak azért hozzuk fel, mert a jelek szerint az irányváltáshoz nem kell kormányváltás, a gazdasági fordulatot a jelenlegi kormány is meg tudja csinálni.

Úgy tűnik, akarja is.