Szabó Palócz Attila

Vélemény és vita

Irakba kell menni…

Álláspont. A hetvenes-nyolcvanas években Iraknak viszonylag jelentős idegenforgalma volt.

Ma szinte hihetetlennek tűnik, de valamikor a hetvenes-nyolcvanas években, tehát még javában Szaddám Huszein vezetése alatt (meg előtte…), Iraknak viszonylag jelentős idegenforgalma volt. A turizmus egyik legvonzóbb célpontja pedig Babilon, az ókori mezopotámiai város volt az Eufrátesz partján. Sőt, immár a diktátor bukása után, alig néhány évvel ezelőtt, 2011-ben, a romok helyreállításán dolgozó régészek is abban bíztak, hogy ha végeznek a helyreállítással, ismét fellendülhet a turizmus. Akkoriban újították fel az úgynevezett Istar-kaput és a hozzá tartozó Nabu sha Hare-templomot, amelyekben a legnagyobb károkat okozta a Szaddám-rezsim és az utána következő káosz.

Az ország neve azonban valahogy azóta sem szerepel kiemelt helyen az idegenforgalmi ajánlatok között, mi sem a turisztikai rovatunkban foglalkozunk vele. Ha tehát azt mondjuk, hogy Irakba kell menni, nem a felüdülésre, a nyugodt , kiegyensúlyozott pihenésre, vagy a már hosszú hónapok óta tervezgetett nyaralásunkra gondolunk.

Hanem a halálra.
A háborúra.
Az értelmetlen pusztításra.

Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter kedden jelentette be, hogy az Egyesült Államoktól felkérés érkezett: Magyarország katonák küldésével is járuljon hozzá az Iszlám Állam terrorszervezet elleni harchoz. A tervek szerint száz magyar egyenruhásnak kellene Észak-Irakba mennie, további ötven pedig Magyarországon állna készenlétben. A régió, ahol szolgálatot teljesítenének, jelenleg a legbiztonságosabb terület Irakban – igyekezett megnyugtatni az ügyeletes aggodalmaskodókat a miniszter.

Nagyon helyes, már rég meg kellett volna tenni.

Persze a döntést még csak ezután hozza meg a parlament, a jövő hónap közepén kerülhet a Ház elé az iraki magyar szerepvállalás kérdése, és ha megszavazzák, talán május második felében érkezhetnek Irakba a magyar katonák. Az előzetes számítások szerint nagyjából húszmilliárd forint lehet a misszió éves költsége.

Nem szeretem ezt, hogy ma már akármiről legyen is szó, rögtön a számokkal kell előhozakodni, mindenkinek az első gondolata a pénz, de hát – sajnos! – ezt követeli meg a politikai közélet. Az, kérem tisztelettel, régen is úgy volt, az ókorban meg a középkorban is, hogy az a király, az az uralkodó háborúzott, akinek volt rá pénze.

Az Iszlám Államnak van rá pénze. Teljesen mindegy hát, hogy mennyibe kerül, nem lehet – és nem is szabad – anyagi kérdést csinálni abból, hogy részt kell-e venni ebben a harcban. Sok-sok olyan kiadás van, amit szükség esetén vissza lehet fogni, amin spórolni lehet, ha a misszió anyagi fedezete a kérdés. És a katonák számán sem kell sokat alkudozni, ha az Egyesült Államok százötvenet kér, annyit kell küldeni. Mert oda kell menni, igenis el kell menni Irakba. Sajnos, sajnos, és még egyszer mondom, sajnos, de nem turistaként, hanem állig felfegyverkezve, minden elérhető technikával. Ebbe a harcba ugyanis „bele kell állni”, teljes mellszélességgel. Az iraki magyar szerepvállalást egyébként a kormánypártok mellett a picinyke Magyar Liberális Párt is támogatja, az ellenzék többi része pedig úgy viselkedik, mint mindig, vagyis ők csak akkor támogatnák, ha a Fidesz és a KDNP ellenezné.

Én alapvetően háborúellenes vagyok, ellenzem az őrületes fegyverkezést, ami nagyvilágban zajlik, nem hiszem, hogy igaza lehet bárkinek is, aki hadsereggel nyomatékosítja véleményét, és nem fogadom el az erőszak semmilyen formáját, akármilyen fennkölt célokkal vagy elméletekkel támogassák is meg azok billegő vázát a hadurak.

Itt azonban most egészen másról van szó. Az Iszlám Állam nevű terrorszervezet elborult agyú szélsőségesei az egész világnak üzentek hadat. Nekem és neked. Keresztényeket és zsidókat gyilkolnak a legbrutálisabb módon – élve égetnek el embereket, a csoportos lefejezésekkel hencegnek –, de nem szabad azt hinnünk, hogy „csak” vallási alapú gyűlölködés vezérli őket. Nem, hiszen láthattuk, a muzulmán foglyaikat is kivégzik. Ezeknek aztán mindegy, ha ateista vagy buddhista is... Ellenségnek tekintenek mindenkit, aki nem ért egyet velük, meg egyáltalán, mindenkit, aki még mindig nem lépett be közéjük. S nincs a világnak olyan eldugott pontja, ahol biztonságban lehetne tőlük bárki is. Most sem, ebben a pillanatban sem.

Ennek kell véget vetni a katonai szerepvállalással.

Azért is, hogy ha egyszer vége lesz ennek az őrületnek, nyugodtan elmehessünk végre turistaként az ősi Babilonba is, megnézni az Istar-kaput és a Nabu sha Hare-templomot, mint a világörökség részét. Hogy a sarki kisboltba is bármikor leugorhassunk tejért, ha éppen elfogyott.

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom