Inkorrektnek lenni

A leszámolásra váró mítosz szerint a jó és rossz közötti, kívánatos és nem kívánatos közötti különbség a felismerhetetlenségig halványítható, mi több, felszámolható. Ha ez megvalósul, a mítosz hirdetői szerint korrektségről beszélhetünk. Annak érdekében, hogy a korrektség megvalósuljon, az elképzelést ki kell terjeszteni mindenre, vagyis politikaivá kell tenni.

Rövid keresés után a szinonimaszótár a következő alternatívákat nyújtja a korrekt kifejezésre: helyes, jó, megfelelő, kiváló, remek, optimális, nagyszerű, kifogástalan.

Annak eldöntése mindenki számára alapvető szabadságjog, hogy ezek a jelzők mit jelentenek a magánélet szintjén. Annak eldöntése a politikai vezetés joga, hogy ezek a jelzők mit jelentenek a kormányzás és a társadalomépítés szintjén. Természetesen a vélekedéssel és az azt követő döntéssel mindkét esetben vitába lehet szállni.

Az előbbiekkel szemben ahhoz viszont senkinek nincs joga, hogy önkényesen húzza meg a vita határait a saját vélt, vagy valós igaza alapján.

Aki ma a politikai korrektség híveként száll vitába, azzal valójában vitázni sem lehet, mert nem meggyőzhető. Az ilyen ember kimondatlanul azt állítja magáról, hogy már a vita lefolytatása előtt birtokában van a jó esetben érvelésen és elfogadáson alapuló végeredmény. Márpedig az, hogy mi korrekt, soha nem lesz magától értetődő és vitán felül álló.

Magyarországon jelenleg a következő módon válhat a liberális érdekeknek megfelelően gyakorlatilag bármi ,,politikailag korrektté”: először is kell egy elégedetlen csoport, amely a kormány ellen hergelhető. Erre a csoportra vagy a csoport által vallott értékre a korábbitól eltérő, ,,puhább” jelzőket kell aggatni, amelynek következtében egy rövid ideig az emberek még azt sem fogják tudni, milyen társadalmi jelenségről is beszélünk pontosan. Így váltak a homoszexuálisok melegekké, a prostituáltak szolgáltatókká, a gazdasági bevándorlók többsége előbb menekültté, majd Magyarországra érkező külföldi munkavállalóvá.

Ha az új elnevezések megszülettek, ezeket kell erőltetni az emberek izgatása, a valóság eltorzítása és a politikai haszonszerzés érdekében, majd rá kell mutatni, hogy a hazai politikai vezetés az oka az érintettek minden nehézségének. Végső soron, világossá kell tenni, hogy aki ezt nem látja be, az nem lehet korrekt, mi több egyenesen kirekesztő és fasiszta.

A politikai korrektség egy olyan vágyvezérelt gondolkodás mellékterméke, amely megszállottként üldözi az egyenlőségen és azonosságon alapuló világ illúzióját, ahol nincs jó és rossz.

Politikailag korrektnek lenni annyi, mint képtelennek lenni elfogadni a világban folyamatosan jelen lévő különbségek létét, miközben követeljük, hogy egy meghatározott ,,nyelvet” beszéljen mindenki.
A politikailag korrekt beszéd éppen ezért csupán egy manipulatív eszköz, amely újabbnál újabb címkéket talál ki, annak érdekében, hogy ne nevezzük meg a problémákat, és mindenre rámondhassuk, hogy védelemre szoruló érték, még válsághelyzetben is, amikor sziklaszilárd identitásra van szükség, nem pedig ködre és homályra.

Ami ami, az az. Ezért kell a politikai korrektség mítoszával leszámolni.