Szabó Palócz Attila

Vélemény és vita

Húsvéti íztérkép

Közlemény érkezett a minap szerkesztőségünkbe.

No, hát ebben aztán tényleg nincs semmi meglepő. Persze, ez így csak egy a sok száz, vagy olykor inkább ezernyi közül, ami naponta befut. S mégis, már az e-mail tárgymezőjébe (subject…) írt megjegyzés is felkeltette az érdeklődésemet: húsvétkor jóval többet is megihatunk a magyar borokból. Nofene! Hát akkor nézzük csak, hogy miről szeretnének bennünket tájékoztatni…

Mint kiderült, „furcsa” térképet tett fel a honlapjára az egyik hazai borászat: egy koordináta-rendszerben igyekeztek ábrázolni, hogy milyen sok árnyalata van a boroknak. „Eddig csak azt hihettük, hogy van édes, száraz, meg félszáraz. De a mellékelt matematikai rendszerezés azt mutatja, hogy van a félszáraznál félszárazabb és az édesnél van édesebb bor is. Nem kell túl nagy matematikai érzék ahhoz sem, hogy a honlap alapján megállapítsuk, melyik a legtestesebb vagy legkönnyebb bor” – olvashattuk a közleményben. A koordináta-rendszer készítői pedig több mint harmincfajta bort rendszereztek a térkép segítségével.

Van ennek természetesen – tagadhatatlanul! – egyfajta reklámcélzata is, különösen így, nagyhéten, meg hát az ünnepek időszakában, ezért cégeket, borászatokat és termelőket nem is említek most név szerint. Egy korábbi, de még mindig frissként hivatkozott felmérés eredményei szerint a magyar borfogyasztók között az édesebb fajták, az édes és a félédes borok szélesebb körben elterjedtek, mint a szárazak, amelyeket „csak” ötvenhat százalék iszik rendszeresen. No, persze az sem kevés, sőt… A vörösbor a legelterjedtebb Magyarországon, nyolcvanhat százalék részesíti előnyben a többi fajtával szemben, s csak egy kicsivel lemaradva következik a fehérbor a jegyzékben. A fogyasztás gyakorisága tehát a vörösbor esetében messze a legmagasabb. A rosé az összes többinél kevésbé elterjedt, a megkérdezettek alig hatvan százaléka fogyasztja. Ami már csak azért is érdekes ezekben a napokban, mert úgy tudjuk, a rosé az igazi húsvéti bor, tehát gondolhatnánk, hogy ilyenkor a megszokottnál többen nyúlnának érte, akár az áruházak polcainál, akár az ünnepre terített asztal mellé ülve.

A felmérésben nyilatkozók többsége (ötvenhárom százalék) csak havonta néhány (egy–három) alkalommal iszik bort, a negyede pedig heti rendszerességgel. Csak egy kisebb, tizenhárom százaléknyi csoport kóstol bele naponta. Kiderült az is, hogy – nemi bontásban – bizony a férfiak gyakrabban isznak bort, mint a nők, és lám csak, még a statisztika is befeketít bennünket, összeesküdött ellenünk, és a rossz hírünket kelti – no, mehet szépen panaszkodni, feljelentgetni Brüsszelbe, ahogy az ellenzék teszi –, különösképp, hogy a napi fogyasztók is leginkább férfiak.

A forgalmazók megfigyelései szerint a húsvéti időszakban nagyjából kétszer több üveggel vásárolunk bort egy átlagos hétvégéhez képest. Ez az adat pedig már vetekszik a karácsonyi adatokkal, amikor ugyancsak fellendül a kereslet.

Annak a pincészetnek a tulajdonosa pedig – ezúttal a nevét szemérmesen elhallgatva –, amelyik az íztérképet összeállította, mostanság azt nyomtatta az egyik, több ezer üveggel forgalmazott borának címkéjére: „Gyorsan változó világunkban borfogyasztási szokásaink is gyökeresen megváltoztak. Borivó, bortermelő nagyszüleim egy kezükön meg tudták számolni, hányféle bort ittak életükben. Mi már alig tudjuk számon tartani a sok megkóstolt fajtát, borvidéket, országot, sőt kontinenst. Van, hogy áruházban ezerféle borból kell kiválasztanunk a megfelelőt. Ezért egyre különlegesebb és kirívóbb borokat kell készítenünk, úgy borminőségben, mint csomagolásban és megnevezésben is. Úgy tűnik azonban, hogy a borfogyasztóknak a sokszínűség mellett szüksége van néhány megbízható, »jóitatú« fajtára, ami fogyasztásának gerincét adja, és amit ésszerű áron, praktikus csomagolásban szerezhet be.”

S ha már így alakult, minderre talán nem is érdemes mást mondanunk, mint hogy: Egészségünkre! Aztán előbb-utóbb meg majd még az is kiderül, hol találunk magunknak méltó helyet ezen az íztérképen…