Vélemény és vita
Horrorsztori
Az Egyesült Államok számára egyre félelmetesebbnek hatnak a világpolitika aktuális eseményei.
A rettegés eddig ismeretlen érzését nem a problémák keltik, hanem az azokkal szembeni tehetetlenség. A kudarcok a terrorizmus elleni fellépés elpuhulásával kezdődtek, és a katonai beavatkozások sikertelenségével folytatódtak. Ezek eredményeként a választási ígéretekben szereplő béketeremtés meghiúsult. Irakban egyértelműen megmutatkozott, hogy Amerika képtelen a helyzet rendezésére. Afganisztánból sem érkeztek jó hírek: Kunduzban, ahol korábban az amerikaiak egy kórházat is lebombáztak, a tálibokkal szemben képtelenek voltak jelentősebb eredményeket felmutatni. Ezzel párhuzamosan Nigériában a Boko Haramot sem sikerült megfékezniük.
Szíriában, ahol a bevándorlási hullámot előidéző felkelőket az Egyesült Államok pénzelte, kiderült, a káosz akkora, hogy a konfliktus megoldására más nagyhatalmak bevonása nélkül már nincs reális esély. A folyamatos hadviselés jelentős anyagi ráfordításokat igényelt, a veszteségeket az amerikai társadalomnak kellett lenyelnie. Mindennek következtében a demokrata vezetés okkal fél attól, hogy végleg elveszíti az emberek bizalmát, épp ezért kellenek új arcok. Ezért az amerikai demokraták a saját régiójukban is szívesen látják a menekülteket, ezt azonban csak a hatalmuk konzerválása és a politikai túlélésük érdekében teszik. A jelek szerint a következő választásokon a republikánusok szereznek többséget, ezért majdnem kilencmillió bevándorló honosításáért szállnak harcba, hogy a következő ciklusban is ők kormányozzanak, a migránsok voksainak köszönhetően. Ebben Obama szívesen vállalja a bűnbak szerepét, már nem indulhat az elnöki pozícióért, nincs mit veszítenie.
Amerika vélt katonai erőfölénye elégtelennek bizonyult, az Egyesült Államok ismét érték- és demokráciaexporttal kísérletezik. Ennek a volt a része az a fecni is, amelyben előírták Magyarország számára, hogy mi lenne kívánatos, és ennek kapcsán szólalt meg most Coleen Bell is.
A vállalkozás lélektani szempontból érthető: mivel a főbb projektek elbuktak, kisebb célokat kell kijelölni. Ezek egyike, hogy a migránsválság hatékony kezelése ellenére valahogyan mégis minél több bevándorló juthasson Magyarországra és Európába. Ha ez megvalósul, Amerikában és Európában a bevándorlók aránya egyaránt magas lesz a népességen belül, s akkor legitimmé válik a demokraták törekvése. Ekkor a felelősség alól kibújva kijelenthetik: „ilyen a világ”. Ezért is áll érdekében Amerikának Magyarország gyengítése, amely most jogtalan kritikákat kap hiteltelen erkölcsi kioktatások mellett. Ilyen például a felszólítás, hogy a kormány „hagyja abba a civil társadalom zaklatását és megfélemlítését” és „segítse elő a civil társadalom és a civilszervezetek hatékony működését”, miután Amerikában több millió embert hallgattak le illegálisan.
Ha elfogadjuk, hogy a hatalom forrása a katonai fölény, az erős anyagi háttér, a bizalom és az ezekhez nélkülözhetetlen intellektuális fölény, megállapíthatjuk, hogy az Egyesült Államok folyamatosan gyengül. Ha a trendek nem változnak, hosszú távon alighanem elveszíti folyamatosan csökkenő világpolitikai súlyát. Bármibe kezd, bárhol próbál erőt felmutatni – legyen az Szíria, Afganisztán, Nigéria vagy Magyarország –, számára most ez a tét.
Szíriában, ahol a bevándorlási hullámot előidéző felkelőket az Egyesült Államok pénzelte, kiderült, a káosz akkora, hogy a konfliktus megoldására más nagyhatalmak bevonása nélkül már nincs reális esély. A folyamatos hadviselés jelentős anyagi ráfordításokat igényelt, a veszteségeket az amerikai társadalomnak kellett lenyelnie. Mindennek következtében a demokrata vezetés okkal fél attól, hogy végleg elveszíti az emberek bizalmát, épp ezért kellenek új arcok. Ezért az amerikai demokraták a saját régiójukban is szívesen látják a menekülteket, ezt azonban csak a hatalmuk konzerválása és a politikai túlélésük érdekében teszik. A jelek szerint a következő választásokon a republikánusok szereznek többséget, ezért majdnem kilencmillió bevándorló honosításáért szállnak harcba, hogy a következő ciklusban is ők kormányozzanak, a migránsok voksainak köszönhetően. Ebben Obama szívesen vállalja a bűnbak szerepét, már nem indulhat az elnöki pozícióért, nincs mit veszítenie.
Amerika vélt katonai erőfölénye elégtelennek bizonyult, az Egyesült Államok ismét érték- és demokráciaexporttal kísérletezik. Ennek a volt a része az a fecni is, amelyben előírták Magyarország számára, hogy mi lenne kívánatos, és ennek kapcsán szólalt meg most Coleen Bell is.
A vállalkozás lélektani szempontból érthető: mivel a főbb projektek elbuktak, kisebb célokat kell kijelölni. Ezek egyike, hogy a migránsválság hatékony kezelése ellenére valahogyan mégis minél több bevándorló juthasson Magyarországra és Európába. Ha ez megvalósul, Amerikában és Európában a bevándorlók aránya egyaránt magas lesz a népességen belül, s akkor legitimmé válik a demokraták törekvése. Ekkor a felelősség alól kibújva kijelenthetik: „ilyen a világ”. Ezért is áll érdekében Amerikának Magyarország gyengítése, amely most jogtalan kritikákat kap hiteltelen erkölcsi kioktatások mellett. Ilyen például a felszólítás, hogy a kormány „hagyja abba a civil társadalom zaklatását és megfélemlítését” és „segítse elő a civil társadalom és a civilszervezetek hatékony működését”, miután Amerikában több millió embert hallgattak le illegálisan.
Ha elfogadjuk, hogy a hatalom forrása a katonai fölény, az erős anyagi háttér, a bizalom és az ezekhez nélkülözhetetlen intellektuális fölény, megállapíthatjuk, hogy az Egyesült Államok folyamatosan gyengül. Ha a trendek nem változnak, hosszú távon alighanem elveszíti folyamatosan csökkenő világpolitikai súlyát. Bármibe kezd, bárhol próbál erőt felmutatni – legyen az Szíria, Afganisztán, Nigéria vagy Magyarország –, számára most ez a tét.