Kiss László

Vélemény és vita

Hőguta

Tulajdonképpen teljesen érthető Vona Gábor igyekezete, amellyel ki akarja kényszeríteni a választási törvény jobbra fordulását

Igen, hiszen csupa-csupa jó arcú, értelmes ember, egyetemi tanár, kutató, titkos belső tanácsos alkotja a Jobbikot, így aztán Vona vezér köp az általános iskolák egyeseire meg ikszeseire, legfeljebb a kettesek lehetnének változatlanul boldog szavazók. Arról egyelőre nincs szó, hogy a boldogtalan bukdácsolók gyűjthetnék-e továbbra is a Márka-kupakot, vagy énekelhetnék-e, hogy Calgonnal a mosógép is tovább él, de annyi bizonyos, hogy mint a nem is olyan régi reklámban Nyikita Szergejevicset, őket is kizárnák a Szaknévsorból. Ami nagyon is érthető, hiszen ha nincs elemiből bizonyítvány, akkor bizony szakma sincs. És aztán hiába vernék ők is a cipőjükkel a strasbourgi bíróság asztalát, mint ahogyan megtette azt hajdanán Hruscsov az ENSZ-ben. A kizártak ebben a piszok illiberális világban állampolgári jogon legfeljebb a Botka–Molnár békéltetésen vagy DK-nagygyűlésen vehetnének részt, nem választáson. No, meg megkaphatnák Dúró Dóra vagy Szél Bernadett összes művét, tetszés szerint fűzve vagy bőrkötéses díszkiadásban, mindössze a csomagolást és a postaköltséget számolnák fel, mert az is biztos a Fidesz üzlete.

Úgyhogy elvagyunk itten a nagy magyar pusztaságban a büdös nagy hőségben, bezártak az üdítő, vizes napok, hazamentek a legények és leányok. Aki tehette, elálmélkodta vagy kiutálkozta magát, lebontották a Batthyány téren az ugrótornyot, s még az öngyilkosoknak is vissza kell szokniuk a turulhoz. Így aztán különösen illik hálásnak lennünk, ha valamelyik stramm politikusunk mond valami eget rengető baromságot, bár némelyek szava már-már felér egy hőgutával. Mert amíg be nem vezették nálunk kilencszáznegyvenötben az általános választójogot, voltak itt vad elképzelések. Hát most Vona vadul. Hetvenkét éve például műveltségi és vagyoni cenzushoz lett volna kötve, kinek mennyit ér a voksa. Embere válogatja, de kettőt vagy hármat is ért volna némelyek szava, másoké meg semmit. És hát most megint, s ha mereven ragaszkodnánk a régi menetrendhez, bizony előfordulhatna, hogy a jobbak bérmálkozás után egyenesen szavazni indulnának, és az ő esetükben még nyolcat-tízet sem sokallna az ember.

Ez sem lenne nagy ár azért, ha végre mindketten békén hagynák már az embereket.