Máté T. Gyula

Vélemény és vita

Hivatásos munkakerülők

Álláspont. Ülnek demokratáink és habzó szájjal szidják a kormányt.

Nem illegalitásban, nem rendőrségi fogdában, nem börtöncellában. Egy tévéstúdióban, két tévéstúdióban, akárhány tévéstúdióban – itt, a rohadt, fasiszta Magyarország közepén. Nem tör rájuk rendőr, nem keverik le a műsort, legfeljebb a felvétel előtti nasi pogácsa szárazabb az elvárt demokrata minimumnál.

Ül Gyurcsány Ferenc is a tévéstúdióban, és mondja, hogy nekik, demokratáknak, és főleg neki, fődemokratának most már tényleg betelt a pohár. Neki, akinek a sajtószabadság azóta szent, hogy először idézett a Hahotából kispajtásainak. Azóta, amióta KISZ-es lapot szerkesztetett, majd az MSZMP és a KISZ tulajdonában lévő lapokat reformertársaival együtt átadta a köz tulajdonába. Jó, jó, ez egy viszonylag szűk kört képviselő köztulajdon volt, de hát már két ember is egy közösség, és egy igazi demokrata egyébként sem szőrszálhasogató, amikor a progresszió nagy kérdéseiről van szó! Meg egyébként is előre kell nézni, ami elmúlt, az elmúlt!

Mint ahogy elmúlt 2009 februárja is, amikor egy bizonyos Gyurcsány Ferenc nevű miniszterelnök megtiltotta az állami intézményeknek és vállalatoknak, hogy Magyar Hírlapot vegyenek, arra előfizessenek, abban hirdessenek.

Egy igaz demokrata ezt megteheti a sajtószabadság védelmében! A fasisztákat ütni kell! Meg aztán akkor nemhogy az Európai Bizottság, de egyetlen uniós jogvédő sem emelte fel a hangját. Sőt, a New York Times sem írt egy sort sem akkor az ügyről, bezzeg most, amikor szinte szóról szóra megismétlik önálló véleményként a hazai demokraták által sulykoltakat.

Sőt, a New York Times figyelmezteti (!!!) az Európai Uniót, hogy lépjen fel azonnal a magyarokkal szemben, mert Hitlernél is így kezdődött! Ha a tekintélyes tengerentúli lap ezt írja, ha Brüsszelben ezt mondják, akkor tényleg el kell hinni, hogy Orbán Viktor hóna alá csapva Mészáros Lőrincet, saját kezűleg lakatolta le a Népszabadság szerkesztőségét.

Neki, Gyurcsány Ferencnek ne jöjjenek azzal, hogy itt gazdasági okok vannak a háttérben. Ő aztán csak tudja, mik azok a gazdasági okok, főleg a háttérben. Rendes baloldali demokrataként egy szempillája sem rezzent, amikor gyárakat, sőt Horn Gyula alatt egész ágazatokat zártak be gazdasági okokból. Százezrek kerültek utcára, veszítették el minden reményüket. De ott egy szemernyi politika nem volt, a privatizáció, az expártállami vezető- és menedzsmentréteg feltőkésítése a piacgazdaság természetes velejárója volt. (Apropó: a nagyszerű baloldali vállalkozók most hol vannak, hogy számtalan segítő kezüket nyújtsák a Népszabadságnak? Mert hogy a párt nem segít, az rendben, az MSZP hosszú évekig vette ki a hasznot a lapból, majd eladta részesedését azoknak, akik épp most bezárták a Népszabadságot. De hát az más.) Most viszont tombol az Orbán-rendszer, téglánként szedik szét a demokráciát.

Egy Gyurcsány Ferenc ezt nem tűrheti! Sok mindent elviselt, de most már tényleg elég. Eddig bírta, kész. Mostantól nem jár be a Parlamentbe! Ő nem dolgozik többet ennek a tudjukmilyen országnak! Még fizetés sem kell, majd eltengődik ő az Altus jutalékán.

Hogy őt nem ezért küldte a választója az Országgyűlésbe? No ne gyerekeskedjünk már! Őt nem küldték, ő gyakorolt kegyet a választóival, örüljenek, hogy megszavazhatták. Hogy nem mond le sem ő, sem három párttársa a parlamenti mandátumáról? Kérem szépen, ezt nem tehetik meg, mert akkor hogyan állíthatnák meg az Orbán-rendszer dübörgését… Hogy listán ugyanolyan ellenzéki demokrata jutna be a helyükön? Nana, elvtikék! Nem úgy van az! Van a jó demokrata és van a még jobb demokrata, és van ő, Gyurcsány Ferenc. Az egyéniben bejutott Oláh Lajos meg pláne nem mondhat le, hiszen akkor előre hozott választás jön, az ostoba nép meg ki tudja, hogyan szavaz. Ez nem vállalható kockázat egy demokratának.

Meg aztán ott van még a mentelmi jog is…