Daniel Friberg

Vélemény és vita

Haza kell menniük

Ha most azonnal lezárnánk a határainkat, évtizedek alatt akkor is teljesen lecserélődne a svéd lakosság nem svédekre.

A svéd statisztikai hivatal (SCB) nemrég jelentést közölt Svédország lakosságának demográfiai összetételéről, a külföldön születettekről, azokról, akiknek legalább egy szülője külföldön született, valamint arról, hogy ezek a csoportok mekkora részét alkotják a társadalomnak. Idézném a legérdekesebb részeket. „A 2015-ös évben a lakosság tizenhét százaléka, azaz csaknem 1,7 millió svéd állampolgár született külföl-dön. A múlt század elején, 1900-ban a külföldön születettek aránya még egy százalék alatt volt, majd 1960-ra négy százalékra nőtt, és túlnyomó részük egy másik északi országban született. Egészen az 1980-as évekig a más északi országokban születettek tették ki a külföldön születettek többségét, azóta azonban az Európán kívül születettek aránya drámaian megnőtt, jelenleg ők alkotják a külföldön születettek felét. Tavaly a lakosság két százaléka született egy másik északi országban, hat százaléka egy másik európai országban, kilenc százaléka Európán kívül és nyolcvanhárom százaléka Svédországban. (…) Tavaly hét százalékra nőtt azok aránya, akik Svédországban születtek, de egyik szülőjük külföldön, és öt százalékra azoké, akiknek mindkét szülője egy másik országban látta meg a napvilágot. Az egy külföldi szülővel rendelkezők nagy csoportját teszik ki azok, akiknek egy szülője egy másik északi országban született, ám a két külföldi szülővel rendelkezők között alacsony azok aránya, akiknek mindkét szülője egy másik északi országban született. A két külföldi szülővel rendelkezők zömének szülei Európán kívül születtek.”

A jelentés szerint tehát 2015-ben a svéd lakosság 29 százalékának van teljesen vagy részben bevándorló háttere (17 százalék külföldön született, öt, illetve hét százaléknak mindkét vagy egyik szülője született külföldön) – s ebbe még csak nem is számolták bele a harmadik generációs bevándorlókat. Három évtized alatt a svéd lakosság csaknem harmada nem svédekre cserélődött le. „De mi lenne, ha megállítanánk a bevándorlást?” – kérdezik sokan, s azt hiszik, ez varázsütésre megoldaná az aggodalmainkat. Pedig nem ez a helyzet. Ha most azonnal lezárnánk a határainkat, figyelembe véve a svédek alacsony és a bevándorlók sokkal magasabb születésszámát, évtizedek alatt akkor is teljesen lecserélődne a svéd lakosság nem svédekre.

Amikor elutasítják a bevándorlás kritikáját, a baloldal – s különösen a „konzervatív” liberálisok – kedvenc érve, hogy misztikus módon lehetetlen bármit is csinálni a már a határainkon belül tartózkodó nagyszámú bevándorlóval, szóval a bevándorlás kritikusai akár fel is adhatják, és elfogadhatják a multikulturalizmust és saját kultúránk lerombolását.

Határozottan elutasítom ezt a nézetet, hiszen a megoldás egyszerű: ha lehetséges volt pusztán politikai akarattal megteremteni a jelenlegi helyzetet, akkor ugyanannyira lehetséges politikai akarattal vissza is fordítani azt. Egy emberséges, erőszakmentes hazatelepítési programot az alábbi öt elv mentén meg lehetne valósítani – nemcsak Svédországban, hanem minden érintett európai országban.

Először is felül kell vizsgálni a nemrég érkezettek menedékjogát. A legkönnyebben azokat lehet hazatelepíteni, akik most érkeztek, és még nem kaptak állampolgárságot. És mivel nagy többségük valójában nem jogosult menedékjogra, a tartózkodási engedélyük visszavonható. Azon kevesek esetében, akiknek valóban ésszerű indokuk van a menedékre, ideiglenes tartózkodási engedélyt kell biztosítani, majd rendszeresen felülvizsgálni azt. Jelen pillanatban Svédországban ez a csoport jóval több mint félmillió főből áll.

Másodszor, teljes egészében meg kell reformálni a jóléti rendszerünket, és olyan országokéhoz kell hasonlóvá tenni, mint például Magyarország. Így ki lehetne iktatni a nem európai migránsokat Svédországba csábító húzóerők nagy részét, és a már az országban tartózkodók jelentős része is okát látná, hogy inkább máshol keresse a szerencséjét, hiszen megszűnnek azok a gazdasági okok, amelyek miatt egyáltalán idejöttek.

Harmadszor, zéró toleranciát kell tanúsítani a bűnözéssel szemben. Az állampolgársággal nem rendelkező bevándorlók tartózkodási engedélyét meg kell vonni, és ennek megfelelően deportálni kell őket, bármilyen típusú bűncselekmény esetén. Akik már megkapták az állampolgárságot, súlyos bűncselekmény esetén meg kell vonni tőlük azt. Mivel sok bevándorló egyébként is kettős állampolgár, ez számukra aligha jelent problémát.

Negyedszer, olyan programokat kell indítani, amelyek pozitív, ösztönző erőt jelentenek a külföldi gyökerekkel bíróknak, hogy visszatérjenek a hazájukba, vagy azzal azonos kultúrkörbe tartozó országba. Ilyen ösztönző erő lehet, követve a dán modellt, egy egyszeri anyagi támogatás – „újjáteremtési támogatás” – azoknak, akik hazatérnek, és egyúttal vállalják, hogy nem jönnek vissza többet Svédországba vagy Európába. Figyelembe véve, hogy milyen óriási kiadást jelent a menedékkérők befogadásának folyamata, valamint egy életen át támogatni a munkanélküli bevándorlókat, egy ilyen egyszeri kifizetés nagyvonalú gesztus lehet, és nem jelent terhet a költségvetésnek. Tekintettel arra, hogy a bevándorlás milyen katasztrofális következményekkel jár a társadalomra nézve, még bizonyos időleges gazdasági nehézségek is jogos befektetésnek bizonyulhatnak. Sőt, egy nagyvonalú újjáteremtési támogatás jó motiváció lehet a bevándorlók származási országainak is, amelyek egyébként vonakodnak visszafogadni őket.

Végül, e négy javaslathoz társulniuk kell a bevándorlók származási országaival és azok szomszédjaival kötött visszafogadási megállapodásoknak. Jó esélye van az ilyen alkuk megkötésére. A külföldre irányuló svéd segélyt például a kedvezményezett országok többnyire a saját maguk által kikövetelt feltételek alapján kapják meg, épp itt az ideje, hogy fordítsunk ezen, és a saját feltételeink szerint adjunk segélyt. Feltételül kell szabni, hogy az érintett országok visszafogadják saját polgáraikat, tekintve, hogy azok, akik időlegesen Svédországban élnek, az összeomlásig terhelik a jóléti rendszerünket. A támogatások kifizetése kevesebbe kerülne, mint Svédországban tartani az embereket, nem is beszélve a pénzben nem mérhető társadalmi következményekről.

Összefoglalva, a hazatelepítés nem embertelen, lehetetlen vagy elkerülendő – épp ellenkezőleg, emberséges, lehetséges és szükséges. Sőt, természetes lépés, miután az új migránsok áramlatát megállítottuk. Ha a Brexit utáni Európai Unió számára akár csak egy kicsit is fontos, hogy újra működőképes politikai entitássá váljon, amely legitim az állampolgárai szemében, akkor nincs más lehetőség: a lehető leggyorsabban napirendre kell venni a hazatelepítés kérdését.

A problémák figyelmen kívül hagyása és elhallgatása szép baloldali hagyomány, amely még a szovjet időkbe nyúlik vissza, de nem fogja megoldani Svédország és Európa demográfiai helyzetét. A helyzet akkor válik majd csak igazán rémisztővé, ha a svéd és az európai politikusok továbbra is figyelmen kívül hagyják a nyilvánvaló tényeket.

A cikk angol változata a RightOn.net portálon olvasható

Objektum doboz