Szajlai Csaba

Vélemény és vita

Harmadik láb

Álláspont. Mi is a tanulsága a Volkswagen-ügynek?

Röviden annyi, hogy a két nagy magyarországi „húzóágazat” – az autóipar és az uniós források – mellett minimum egy harmadik lábra is támaszkodnia kellene a gazdaságnak.

Az állam legalább nem alszik: Lázár János, a Miniszterelnökséget vezető miniszter a tegnapi Budapest Economic Forumon több lehetséges eszköz „bevetését” is felvázolta a piaci szereplőknek – harmadik „láb” gyanánt.

Mielőtt a lehetőségeket néznénk, tisztázzuk a kulcstényezőket. Dacára a Volkswagen-ügynek, józan polgári ésszel belegondolva csak úgy tud a gazdaság növekedni, Magyarország pedig felzárkózni, ha vállalataink alapvetően az exportpiacokon találják meg boldogulásukat. Ehhez persze erős, saját nemzeti tőkével bíró, felzárkózásra képes és profittermelő képességgel rendelkező cégekre lenne szükség. Bár utóbbi tétel már nem hiánycikk a hazai palettán, általában a kis- és közepes vállalkozások szerepe továbbra is marginálisnak számít a kivitelből történő részesedés tekintetében. Noha a hazai vállalkozók helyzetének jobbá tételét minden kormányzat a zászlajára tűzi, érdemi javulás csak nagyon lassan tapasztalható. Valószínűleg azért, mert félve merjük kimondani a közgazdasági paradigmát: hazánk pénz- és tőkeszegény ország, és a fejlődés, a növekedés fenntarthatóságának a záloga a stabil, új beruházásokra képes vállalati szektor. Igen, második pillantásra is szörnyű kimondani az igazságot, holott az ideáramló uniós források nem abszolút értékben gigantikusak, hanem azért, mert „kicsi a kád”. S nagyjából ez áll a külföldi vállalati tőkére is: azért tűnnek elképesztően brutálisnak a hazánkban megtelepedett járműgyártó cégek kibocsátásai, mert a magyar gazdaság teljesítménye jócskán elmarad a várttól. Csak az arányok kapcsán: a tőlünk kisebb Ausztria éves gazdasági teljesítménye rosszabb időkben is kétszer-háromszor nagyobb, mint a magyar érték.

Ezzel együtt örök hála az autóiparnak, valamint a brüsszeli pénzeknek. Bár sokan óvnak attól, hogy az említett tételek csak egyszeri hatások a gazdasági növekedésben, nem árt fejben tartani: ez is a miénk! Ráadásul rögzíteni kell azt is, hogy még nem látni pontosan, mik is lesznek a következményei a VW-ügynek, a szóban forgó cégcsoport továbbra is a világ legfejlettebb technológiájával rendelkezik, a Made in Germany felirat pedig aligha fog hosszabb távon besározódni. Bármilyen meglepő: a lelepleződött VW-csalás maga is – mérnöki – csúcsteljesítmény.

Visszatérve a tarajos hazai vizekre, a kormány mind több képviselője kezdi beismerni, hogy hiba volt túlságosan az autógyártáshoz láncolni a gazdaságot. Káros ugyanis az ekkora függőség.

De mit is tehet az állam? A növekedés fenntarthatósága érdekében segít új piacokat találni: például az állami tőke részvételével alapított kereskedőházak segítségével. Továbbá piaci és nem hatósági alapon ösztönzi a bankokat, hogy a vállalati finanszírozás tekintetében hajtsanak végre egy 180 fokos fordulatot. De az állam segíthet úgy is, hogy békén hagyja a vállalkozásokat: eltelt öt év, amióta jobboldali kormányzás van, de a bürokrácia leépítése rendkívül bürokratikusan halad. Nem pusztán az adó sok, hanem a hivatal is.

Szükséges lenne megerősíteni a Budapesti Értéktőzsdét, amely csak játékbörzeként funkcionál, és nincs köze a reálgazdasági folyamatokhoz. Fölöslegesek az állami tulajdonban lévő bankok, mert a hitelintézeti szektor veszélyes üzem, ahol jövőbeni beruházásokról, vállalkozókról, vállalkozói csoportokról kell dönteni. Példák sora mutatja, hogy jobb, ha ezt a magánszektor végzi, piaci alapon. Az a vállalás pedig, hogy magyar legyen a bankrendszer fele, egyébként is teljesült.

Ugyanakkor a korai költségvetés fegyvertény, pláne, ha később nem módosul. S fontos gazdaságpolitikai bizonyítvány az is, hogy a kilátásokat az IMF és az Európai Bizottság is hasonlóan ítéli meg, mint mi.

Kétségtelen, hogy most minden szem az államra szegeződik: Lázár János bejelentése szerint gigaberuházások várhatók, s a kormány a következő hetekben minden lehetőséget megvizsgál, hogy a létszükségletnek nevezhető, két százalék feletti szinten maradjon a GDP-növekedés.

Az átmenetileg kieső uniós pénzek és az esetleges VW-ügyből származó megtorpanás miatt ez nehéz ügy, de ha az állam elszánt a változások megtételére, aligha lehetetlen.