Vélemény és vita
Hány éves vagy? Hatvannyolc?
Van mire visszaemlékezni és emlékeztetni, mert Vörös Dani és volt marxista–maoista társai most éppen a keresztény Európát kezdik szétverni, 1968 Párizsa nekik csak előjáték volt
Hány éves vagy? Hatvannyolc?
Akkor te is ’68-ban voltál tizennyolc. Utóbb derült csak ki, hogy ez az év volt legújabb kori történelmünk egyik kulcsesztendeje. De erről akkor még semmit sem tudtál, mint ahogyan – velem együtt – sok ezer társad sem.
Már dolgoztál vagy éppen érettségire készültél, s ha világlátni vágytál, legfeljebb a szocialista országok némelyikébe juthattál el – a Lajtán túli világ álmaid birodalmába tartozott. Szüleid, ha tájékozódni akartak a nagyvilág dolgairól, évek óta „külföldet” hallgattak estelente, te meg inkább Luxira vagy a Teenager partira kerestél rá titokban a zsebrádiódon, már ha volt. Szerettél Erdélyt járni, más meg a Metró-koncerteknek volt gyakori látogatója. De nézhetted kedvenc – mert egyetlen hazai – tévécsatornánkon a Táncdalfesztivált is, vagy szurkolhattál a Ki Mit Tud? jeleseinek. A nyugati cuccok igazából még nem érdekeltek, bár már hozzájuthattál egy-egy Rifle farmerhez a szegedi jugópiacon, vagy menő orkánkabáthoz valamelyik ismerősöd rokoni csomagjából – aranyáron.
Aztán szinte rád zúdult az élő történelem ’68 tavaszán, kora nyarán! A My Lai-i tömegmészárlás (hiába tüntettél az amerikaiak vietnami háborúja ellen idehaza), majd a néger békeharcos, Martin Luther King meggyilkolása Memphisben, májusban pedig a párizsi diáklázadás Daniel Cohn-Bendit, azaz Vörös Dani fővezérségével. Idehaza meg érdeklődve figyelted az új gazdasági mechanizmus első, tétova lépéseit, miközben szurkolhattál a Prágai Tavasznak, az „emberarcú szocializmus alapítására” tett nagy kísérletnek. Júniusban meggyilkolták a másik Kennedy-fiút is, Robertet. (Elnök bátyja, John Fitzgerald halálának okai és körülményei mindmáig tisztázatlanok…)
Aztán leérettségiztél, meg több-kevesebb sikerrel egyetemre vagy főiskolára felvételiztél. Ha apád a Szoc. Hazáért kitüntetés birtokosa volt, akkor bárhova felvettek, ha meg a nagy F-es kategóriába tartoztál, vagyis fizikai dolgozó tehetséges gyermeke voltál, kissé a hónod alá nyúltak elvtársilag-barátilag. Osztályidegen gyermekének vagy egyházi iskolában érettségizettnek az útja azért némileg göröngyösebb volt… Az előfelvételis fiúkra egy év, a már dolgozókra pedig „szabályos” sorkatonaság várt. Ha peched volt, immár mundérban részt vehettél Csehszlovákia „testvéri” megszállásában, a Prágai Tavasz őszi eltiprásában.
Hány éves vagy? Ha hatvannyolc, 1968-ban ilyen sűrű, eseménydús fél éved volt. Ősszel aztán új kerékvágásba került az életed. A lányok elkezdhették felsőfokú tanulmányaikat, vagy a kmk (közveszélyes munkakerülő) címkét elkerülendő, azonnal munkába álltak. A hoppon maradt fiúk is pénzkereső foglalkozás után néztek, ha nem éppen a csehszlovák helyzet „konszolidálásával” voltak elfoglalva.
Az ötvenéves érettségi és a félszázados bajtársi találkozókon van mire visszaemlékezni! No meg emlékeztetni, mert Vörös Dani és egykori marxista–maoista–anarchista társai – ma már szépkorú lázadók – most éppen a keresztény Európát kezdik szétverni –, 1968 Párizsa nekik csak előjáték volt!
Akkor te is ’68-ban voltál tizennyolc. Utóbb derült csak ki, hogy ez az év volt legújabb kori történelmünk egyik kulcsesztendeje. De erről akkor még semmit sem tudtál, mint ahogyan – velem együtt – sok ezer társad sem.
Már dolgoztál vagy éppen érettségire készültél, s ha világlátni vágytál, legfeljebb a szocialista országok némelyikébe juthattál el – a Lajtán túli világ álmaid birodalmába tartozott. Szüleid, ha tájékozódni akartak a nagyvilág dolgairól, évek óta „külföldet” hallgattak estelente, te meg inkább Luxira vagy a Teenager partira kerestél rá titokban a zsebrádiódon, már ha volt. Szerettél Erdélyt járni, más meg a Metró-koncerteknek volt gyakori látogatója. De nézhetted kedvenc – mert egyetlen hazai – tévécsatornánkon a Táncdalfesztivált is, vagy szurkolhattál a Ki Mit Tud? jeleseinek. A nyugati cuccok igazából még nem érdekeltek, bár már hozzájuthattál egy-egy Rifle farmerhez a szegedi jugópiacon, vagy menő orkánkabáthoz valamelyik ismerősöd rokoni csomagjából – aranyáron.
Aztán szinte rád zúdult az élő történelem ’68 tavaszán, kora nyarán! A My Lai-i tömegmészárlás (hiába tüntettél az amerikaiak vietnami háborúja ellen idehaza), majd a néger békeharcos, Martin Luther King meggyilkolása Memphisben, májusban pedig a párizsi diáklázadás Daniel Cohn-Bendit, azaz Vörös Dani fővezérségével. Idehaza meg érdeklődve figyelted az új gazdasági mechanizmus első, tétova lépéseit, miközben szurkolhattál a Prágai Tavasznak, az „emberarcú szocializmus alapítására” tett nagy kísérletnek. Júniusban meggyilkolták a másik Kennedy-fiút is, Robertet. (Elnök bátyja, John Fitzgerald halálának okai és körülményei mindmáig tisztázatlanok…)
Aztán leérettségiztél, meg több-kevesebb sikerrel egyetemre vagy főiskolára felvételiztél. Ha apád a Szoc. Hazáért kitüntetés birtokosa volt, akkor bárhova felvettek, ha meg a nagy F-es kategóriába tartoztál, vagyis fizikai dolgozó tehetséges gyermeke voltál, kissé a hónod alá nyúltak elvtársilag-barátilag. Osztályidegen gyermekének vagy egyházi iskolában érettségizettnek az útja azért némileg göröngyösebb volt… Az előfelvételis fiúkra egy év, a már dolgozókra pedig „szabályos” sorkatonaság várt. Ha peched volt, immár mundérban részt vehettél Csehszlovákia „testvéri” megszállásában, a Prágai Tavasz őszi eltiprásában.
Hány éves vagy? Ha hatvannyolc, 1968-ban ilyen sűrű, eseménydús fél éved volt. Ősszel aztán új kerékvágásba került az életed. A lányok elkezdhették felsőfokú tanulmányaikat, vagy a kmk (közveszélyes munkakerülő) címkét elkerülendő, azonnal munkába álltak. A hoppon maradt fiúk is pénzkereső foglalkozás után néztek, ha nem éppen a csehszlovák helyzet „konszolidálásával” voltak elfoglalva.
Az ötvenéves érettségi és a félszázados bajtársi találkozókon van mire visszaemlékezni! No meg emlékeztetni, mert Vörös Dani és egykori marxista–maoista–anarchista társai – ma már szépkorú lázadók – most éppen a keresztény Európát kezdik szétverni –, 1968 Párizsa nekik csak előjáték volt!