Ha a fecske nyarat csinál

Akkoriban mindenki tudta, hogy a „korai”, kvázi kétéves büdzsé lényege, hogy az országgyűlési választásokra készülődve se kerüljön vészterhes túlsúlyba az elszámolásnál a kiadási oldal. Bár azóta sok víz lefolyt már a Dunán, és ilyen-olyan megközelítésből lehet vizsgálni az akkori pénzügyi kereteket, amennyiben túl nagy lett volna az első Orbán-kormány osztogatási kedve, aligha jött volna össze a Medgyessy-kormánynak az első, majd a második száznapos program kivitelezése. No comment.

Jövőre nem lesznek választások, éppen ezért most érdekesebb is a felvetés, mint régen. Miért is van szükség ilyenkor egy jövő évi büdzsére? Nos, Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter a lapunknak adott interjúban erre a kérdésre a minap úgy válaszolt, hogy a büdzsének az a célja, hogy az ország gazdálkodását szabályozza a központi bevételeken és kiadásokon keresztül. Az előre hozott költségvetés pedig kiszámíthatóságot jelent a háztartásoknak, az üzleti szférának, valamint az állami szerveknek egyaránt. S miután a 2016-os büdzsé az előző éveknél nagyobb tartalékot tartalmaz, kellő fedezet áll majd rendelkezésre egy-egy felbukkanó kockázati tényező kezelésére.

A nemzetgazdasági miniszter szerint a kormány örülne, ha a hitelminősítőket is „megnyerné” a mielőbbi költségvetés. Javaslom, kicsit ragadjunk le ennél a pontnál. Tudniillik önmagában kifogásolhatatlan lenne az is, ha pusztán a hitelminősítői feljavítás, a befektetésre ajánlott kategória megszerzése állna „csak” a háttérben.

Magyarország külgazdaságilag nyitott ország, adósságának jelentős részét pedig külföldről finanszírozzák.
Vannak olyan pénzügyi alapok, amelyek befektetésre nem ajánlott államkötvényeket nem vásárolhatnak, vagyis a „mi papírjaink” egy bizonyos körben már eleve kiesnek a kosárból. Elméletileg ez drágító tényező is, mert kockázatosnak tűnhetnek a hazai, a költségvetés hitelezését megtestesítő értékpapírok. Igen ám, de egyfelől az elmúlt évek világgazdasági pénzbősége, másfelől pedig a magyar kormány államháztartást érintő stabilizációs intézkedései nem várt likviditást hoztak. Így fordulhat elő, hogy piaci árazásunk - adósságunk finanszírozásának a megítélése - most kedvezőbb, mint a hitelminősítői verdikt.

Nem szabad azonban elfelejteni, hogy a jelenlegi helyzet lehet átmeneti is, azaz előbb-utóbb minden befektető a hitelminősítő cégek besorolását veszi alapul. Tetszik vagy nem tetszik, de ők fújják a passzátszelet! S nagyon nem mindegy, hogy milyen áron biztosítjuk a pénzelést.

Jó hír azonban – és ezt tükrözi a Fitch Ratings múlt heti jelzése is –, hogy ebben az évben már elkopnak azok az érvek, amelyekkel a hitelminősítők az elmúlt három és fél esztendőben indokolták Magyarország befektetésre nem ajánlott minősítését. Egyfelől a költségvetés feszes, jócskán az uniós szint alatt van a hiány, másfelől a kormány intézkedései - például a bankadó csökkentése - segítik a gazdasági növekedést. Nincs ezen semmi tagadnivaló: évek óta nem festett olyan kedvező képet a magyar gazdaságról egy hitelminősítő sem, mint a Fitch. Ott vagyunk a felminősítés határán.

S mivel a következő évben nem lesznek választások, populista intézkedésektől végképp nem kell tartani.
Mellesleg: tavaly három nagy voksolás is volt - parlamenti, uniós és önkormányzati -, mégsem terhelték le a büdzsét felelőtlen osztogatással.

Figyelni kell azonban arra is, hogy a jelenleg futó közgazdasági modellek a magyar gazdasághoz évi másfél százalékos természetes növekedési ütemet rendelnek, azaz a vágyaink és reményeink ellenére a mostani trend kisimulhat. Éppen ezért van nagy jelentőségük az olyan egyedi tényezőknek is, mint például a hitelminősítői besorolás.

Mindenesetre amikor Varga Mihályt kinevezték nemzetgazdasági miniszterré, stabilitást, kiszámíthatóságot és bizalomerősítést ígért. Bár a gazdaság csak tavaly állt talpra, a tárcavezető fogadalma hamarabb jöhet össze, mint azt remélhette.

Jobb korábban, mint soha.