Fordulópontok

Így hát hivatalos nevéből a Volt Jugoszláv Köztársaság megjelölést hamarosan törölni kellene, már csak becsületből, illetve a nemzetközi közösség önbecsülésének megőrzése érdekében is. Az idén épp negyedszázados az ország, hiszen a függetlenségét 1991. szeptember 8-án kiáltotta ki, akkor szakadt el az addigra már minden eresztékében recsegő és ropogó szövetségi államtól, s elsősorban nem azért tette ezt, mert különösebb önállósodási szándékai lettek volna, hanem azért, mert ezzel a lépéssel tűnt elkerülhetőnek, hogy belesodródjon, hogy belevonszolják az államot a véres délszláv polgárháborús őrületbe, amely egy évtizeden át meghatározta a régió életét. És elsősorban a halálát. Hiszen ha van ma ország, amelynek létszükséglete, elemi érdeke lett volna abban a vészterhes időszakban az egykori Jugoszlávia fennmaradása, hát épp Macedónia az. S épp ott voltam Szkopjéban a függetlenség kikiáltásának napján, de a város utcáit járva semmi sem jelezte, hogy ott aznap valami rendkívüli esemény történt volna. A főváros ugyanúgy élte szürkeségbe hajló hétköznapjait, mint bármikor máskor, s talán csak a feszültség volt érezhető a hangulatban, szinte kitapintható a kiszámíthatatlanság, hogy hogyan reagálnak erre azok a politikai és elsősorban katonai erők, amelyek miatt egyébként ezt az elemi érdekeivel is ellentétes lépést Macedóniának meg kellett tennie. A „mi lesz most?” feszültsége volt ez.

Tehát a fordulópontok. „Mi az Európai Uniót védjük saját magától” – írta Gyorge Ivanov macedón elnök a brit Telegraph című lapban megjelent szerzői szövegében az ország déli határainál feltorlódott migránstömeg feltartóztatásáról. S teszem hozzá: pedig Macedónia nem is uniós tagállam, sőt, belátható időn belül túl sok esélye sincs azzá válni. „Az egyesült Európában ma több fal van, mint amennyi a megosztott Európában volt a hidegháború idején” – fogalmazott Ivanov, aki szerint az uniónak eddig nem volt lelkiismerete ahhoz, hogy megoldja a migránskrízist, s elszalasztotta annak a lehetőségét is, hogy a Balkánt integrálja.

Fordulópont, igen. Ahogy az uniós tagállamok között sincs egység a krízis kezelésével kapcsolatban – sok helyen még nem ébredt fel az Ivanov által is hiányolt lelkiismeret –, úgy Macedónia is a törésvonalon áll. Hát igen, amíg Brüsszel tétlenkedett/tétlenkedik, addig nagy szerencséje a közösségnek, hogy akad valaki, aki kívülről védte/védi az Európai Uniót – saját magától. Saját tétlenségének következményeitől. Ezt majd egy szép napon lelkiismeretesen illene is megköszönni!