Szabó Palócz Attila

Vélemény és vita

Fordulópontok

Macedónia mint független, szuverén, önálló, modern állam igencsak rövid történetének talán az első, de mindenképp az egyik legfontosabb fordulópontjához érkezett

Így hát hivatalos nevéből a Volt Jugoszláv Köztársaság megjelölést hamarosan törölni kellene, már csak becsületből, illetve a nemzetközi közösség önbecsülésének megőrzése érdekében is. Az idén épp negyedszázados az ország, hiszen a függetlenségét 1991. szeptember 8-án kiáltotta ki, akkor szakadt el az addigra már minden eresztékében recsegő és ropogó szövetségi államtól, s elsősorban nem azért tette ezt, mert különösebb önállósodási szándékai lettek volna, hanem azért, mert ezzel a lépéssel tűnt elkerülhetőnek, hogy belesodródjon, hogy belevonszolják az államot a véres délszláv polgárháborús őrületbe, amely egy évtizeden át meghatározta a régió életét. És elsősorban a halálát. Hiszen ha van ma ország, amelynek létszükséglete, elemi érdeke lett volna abban a vészterhes időszakban az egykori Jugoszlávia fennmaradása, hát épp Macedónia az. S épp ott voltam Szkopjéban a függetlenség kikiáltásának napján, de a város utcáit járva semmi sem jelezte, hogy ott aznap valami rendkívüli esemény történt volna. A főváros ugyanúgy élte szürkeségbe hajló hétköznapjait, mint bármikor máskor, s talán csak a feszültség volt érezhető a hangulatban, szinte kitapintható a kiszámíthatatlanság, hogy hogyan reagálnak erre azok a politikai és elsősorban katonai erők, amelyek miatt egyébként ezt az elemi érdekeivel is ellentétes lépést Macedóniának meg kellett tennie. A „mi lesz most?” feszültsége volt ez.

Tehát a fordulópontok. „Mi az Európai Uniót védjük saját magától” – írta Gyorge Ivanov macedón elnök a brit Telegraph című lapban megjelent szerzői szövegében az ország déli határainál feltorlódott migránstömeg feltartóztatásáról. S teszem hozzá: pedig Macedónia nem is uniós tagállam, sőt, belátható időn belül túl sok esélye sincs azzá válni. „Az egyesült Európában ma több fal van, mint amennyi a megosztott Európában volt a hidegháború idején” – fogalmazott Ivanov, aki szerint az uniónak eddig nem volt lelkiismerete ahhoz, hogy megoldja a migránskrízist, s elszalasztotta annak a lehetőségét is, hogy a Balkánt integrálja.

Fordulópont, igen. Ahogy az uniós tagállamok között sincs egység a krízis kezelésével kapcsolatban – sok helyen még nem ébredt fel az Ivanov által is hiányolt lelkiismeret –, úgy Macedónia is a törésvonalon áll. Hát igen, amíg Brüsszel tétlenkedett/tétlenkedik, addig nagy szerencséje a közösségnek, hogy akad valaki, aki kívülről védte/védi az Európai Uniót – saját magától. Saját tétlenségének következményeitől. Ezt majd egy szép napon lelkiismeretesen illene is megköszönni!