Feszültség és enyhülés

Hivatalosan is engedélyezték az ukrán hatóságok a magyart idegen nyelvként oktató kárpátaljai iskolák számára az Emberi Erőforrások Minisztériumának támogatásával készült tankönyvek használatát – sok-sok más napirendi pont mellett ezt is megköszönte szerdai kárpátaljai látogatásán Czunyiné Bertalan Judit köznevelésért felelős államtitkár Ungváron. Mire azonban fellélegeznénk, és azt hihetnénk, hogy előtérbe kerültek végre a békeidőkre jellemző, civil vonatkozású híradások, oktatás, magyar iskolák, tankönyvek, kisebbség megmaradása, identitás és azonosságtudat, illetve, ha úgy sejlene, hogy a felgyorsult, s egyre intenzívebb diplomáciai események egyúttal azt is jelzik, hogy csillapodott volna a kelet-ukrajnai polgárháborús helyzet, hamar rá kell jönnünk, hogy ez bizony nagy tévedés.

Ugyanazon a napon, amikor Czunyiné Bertalan Judit Ungvárra látogatott, Litvániából tizenöt katonai kiképzőtiszt érkezett Ukrajnába. A litván védelmi minisztérium közleménye szerint ők amerikai, brit és kanadai kollégáikkal közösen a Lemberg melletti javorivi gyakorlóterepen fognak harci és lőgyakorlatokat tartani az ukrán gyalogsági csapatoknak, de személyre szabott kiképzést is tervbe vettek. A katonai együttműködés nem új keletű a két ország között, hiszen a balti NATO-tagállam kiképzőtisztjei korábban már az ukrán Nemzeti Gárdánál is elláttak hasonló feladatokat.

Ha pedig még mindig szükség van kiképzőtisztekre a kaszárnyákban, az bizony nem jelenthet mást, mint, hogy Dombászban – Donyeck és Luhanszk megyékben – a helyzet javarészt változatlan. Ráadásul – hogy egy halálos áldozattal még több legyen – lezuhant egy ukrán katonai repülőgép az ország keleti részén, a pilóta életét vesztette. Az ukrán védelmi minisztérium közölte: a légierő Szu–25-ös csatarepülőgépe gyakorlórepülést végzett, amikor lezuhant Zaporizzsjától negyven kilométerre, északra. A szerencsétlenségben civilek nem sérültek meg, a baleset okairól azonban mégsem siettek tájékoztatást kiadni…

Talán éppen ez is teszi, hogy felértékelődnek időközben az egyébként – az ilyen tudósítások mellett – aprónak tűnő, civil, sokkal inkább a békeidőkre jellemző események, a kapcsolatok az oktatásban, de akár csak a hétköznapi élet legelemibb szintjén is. S például éppen ezért is fontos időnként nyomatékosan szóvá tenni – ahogy Czunyiné Bertalan Judit meg is tette –, hogy bizony a kárpátaljai magyar iskolák végzőseit hátrányosan érinti, hogy magyar nyelvből nem tehetnek emelt szintű érettségit a független vizsgaközpontokban. De ez persze csak egy példa a sok közül…

S nem kevésbé fontos persze az sem, hogy a sztálini terror magyar áldozatainak emlékművénél, az egykori gyűjtőtábor helyén kialakított emlékparkban, a kárpátaljai Szolyván koszorúzott a hónap elején Grezsa István, a Miniszterelnökség határon átnyúló beruházások ellenőrzéséért felelős miniszteri biztosa is. Mert ez is jelképes értékű gesztus volt. Mert mindezek az apróságok is a figyelmet, az odafigyelést jelzik. S talán enyhítik is némileg a polgárháborús tudósítások, a polgárháborús hangulat hétköznapi feszültségeit.

Ennél fontosabb feladatot ugyanis egy ilyen helyzetben nehezen is találhatnánk. Magunknak és másoknak. És mindenkinek.