Felismerés

Ha jobban belegondolok, rengeteg kegyelmi állapotot élhettem meg eddigi életemben, bár az, ugye, nem lenne elegáns, ha túl a negyedik X-en, máris egyenesen coelhói magasságokban, na jó, inkább szinteken kezdeném osztani a tudnivalót. Mindenesetre van az a pont, amikor az ember már valahogy nem a szerencsének tulajdonít dolgokat. Ha túlél egy balesetet, egy rázós helyzetet, teljesít embert próbáló feladatokat. Ahogy egymásra rakódnak és összefüggésbe fonódnak tapasztalatok, felismerések, netán bölcsességek, úgy némileg bővül az emberfia szókincse, írásos eszköztára is – és ily módon kerülnek más megvilágításba a múlt eseményei.

Még a kilencvenes évek vége felé történt, hogy Pece-parti újdondász-tanoncként Ady városának sétálóutcáján siettem, ma már valamilyen ködbe vesző cél irányába. Sietségem okán nem éppen az egyetemes magyar szecesszió (államosított) alkotásaiban gyönyörködtem – erre ráérősebb alkalmakkor fordítottam időt. Sokat igaz akkor sem, mert csak fájdalmat okozott, ahogy az enyészet eluralkodott ezeken a páratlan szépségű épületeken, amelyek közül némelyik már annyira tönkrement, hogy talán csak az ige tartotta egyben. A román állam persze sem visszaszolgáltatásukban, sem állagmegőrzésükben nem serénykedett soha, így történhetett meg az, amit akkor még szerencseként éltem meg: az egyik épület homlokzata éppen a hátam mögé zuhant le, és irtózatos robajjal semmisült meg. Ma már persze kegyelmi állapotként fogom fel a történteket, és azt is tudom, hogy túl kellett ezt élnem. Hogy láthassam, amint az állami gőg úrrá lesz a magyar múlton.

Nagyváradon járva azóta is mindig belém hasít épített örökségünk pusztulása, a „kis Pece-parti Párizs” szüntelenül tartó megsemmisítése. Tegnap pedig jött a hír, hogy a román legfelsőbb bíróság megváltoztatta az elsőfokú ítéletet, és jogerősen megfosztotta a római katolikus egyházat a számára visszaszolgáltatott nagyváradi pénzügyi palotától. A Nagyvárad belvárosában álló, eredetileg irgalmasrendi ingatlant 2012-ben kapta vissza a püspökség, de a megyei önkormányzat megtámadta az illetékes bizottság határozatát. Arra hivatkoztak, hogy az épület valójában a magyar állam tulajdona volt, amelyet a trianoni döntéssel a román állam vett át. És nem szakadt le az ég! Nem. De biztos ennek is oka van. Egyszer majd mindent megértünk. Lesz az a kegyelmi állapot.