Pordány László

Vélemény és vita

„Ez a szó régen mást jelentett”

Ismeretes, hogy a nyelv leggyorsabban változó összetevője a szókincs

Különösen annak bizonyos rétegei, mint például az úgynevezett szleng. (Szemben a hangrendszerrel vagy a nyelv szerkezetével, amely többnyire évszázadok múltán is alig vagy semmit sem változik.) A szavak és a szókapcsolatok mind alakjukban, mind jelentésükben évtizedeken, vagy akár néhány éven belül képesek érzékelhetően megváltozott képet mutatni. Csak a fiatalok számára adott és állandó ilyen értelemben a nyelv, mert még nem volt idejük értékelni és nyomon követni  a változásokat. Amint azonban az ember életkorban halad előre, egyre sűrűbben folyamatában is megtapasztalja ezeket a változásokat, „ezt másképp mondtuk annak idején”, „ez a szó régen mást jelentett”, „ezt a szót most hallom először”, „ilyen szó nem létezik” (értsd: eddig nem létezett) és egyebek.

Az ember sokféleképpen reagál, gyakran értetlenül, ellenérzésekkel, irritáltan és elutasítóan, nyelvrontást érzékelve, ahol valóban arról van szó, de sokszor ott is, ahol nem föltétlenül. Ritkán éli meg egyetértéssel és helyesléssel a nyelvi változásokat vagy újdonságokat. A szókincs ismertebb és gyakori változásai mellett (például az új, köztük idegen szavak megjelenése vagy túlzott, esetleg helytelen használata) vannak kevésbé megfigyelt és a nyelvészek figyelmét is többnyire elkerülő jelenségek, amelyeket néha nem is könnyű kategorizálni vagy megmagyarázni.  Álljon itt csupán két példa, hogy ha elemzést nem is adunk, de legalább önmagukra és esetleg a szóban forgó jelenségre fölhívjuk a figyelmet.

1. „Kezdetben” volt két kifejezés: örömet szerezni, illetve bajt, bánatot okozni. Az utóbbi években az elsőben a szerezni szót valamilyen okból fölváltotta az okozni; ma már szinte kizárólag az örömet okoz hallható. Az örömöt szerezni ily módon kiveszőben a nyelvből; úgy tűnik, már csak az idősek egy része használja. Nem nagy ügy, mondhatnák sokan, nem gondolva arra, hogy sok, egyéb esetekhez hasonlóan, a nyelv szegényedésének vagyunk tanúi.

A szerez, legalábbis az okozzal összevetve, inkább pozitív kicsengésű szó, míg ez utóbbi inkább negatív. A két eredeti kifejezés egymással szembeállítva jól tükrözi a különbséget. Az Akadémia ma is forgalomban lévő értelmező szótára ezt még érzékeli, illetve kifejezi; az „örömöt szerez” és a „kárt okoz” példákat hozza az öröm, illetve a kár használatára. De hát a szótár általában nem tartalmazza a szavak, kifejezések legfrissebb változásait.

2. „Hagyd (már) abba” - mondta régen az apa gyermekének, ha unta valamely tevékenységét. „Fejezd be” – mondja manapság egyre gyakrabban, nem csak valamely apa, hanem tévébemondóktól politikusokig nagyon sokan, nem gondolva arra, hogy a „befejezni” és az „abbahagyni” jószerivel egymással ellentétes tartalmakat fejez ki. Ily módon a befejezni túlburjánzó használata súlyosabb hiba a szerez-okoz szócserénél, annál inkább, mert félreértést is hordozhat.

Egyik napilapunk friss példányában olvasható a következő:
„A sebészek már megkezdték a (halottnak vélt, de élő) férfi mellkasán a bemetszést, amikor kiderült, hogy nem teljesen agyhalott. A beavatkozást természetesen azonnal befejezték.”

Szerintem, ha észnél voltak, nem befejezték (vagyis nem folytatták a metszést a művelet befejeztéig), hanem ellenkezőleg:  éppen hogy megszakították. Vagyis azonnal abbahagyták. Nem mindegy!
Ha nem tudunk vagy nem kívánunk valamely cselekvést vagy folyamatot befejezni, akkor esetleg igyekszünk menet közben abbahagyni és fordítva: van, amit nem tanácsos (félúton) abbahagyni, azt viszont igyekezni kell befejezni.

Pordány László nyugalmazott főiskolai tanár, volt nagykövet

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom