Pordány László

Vélemény és vita

Évforduló és kiegyezés

Kanadában az ország leggyorsabban fejlődő tartományaként tartják számon Albertát.

Ez az a korábban és ma is konzervatív többségű tartomány, amely súlyos gazdasági sérelmeket és  igazságtalanságokat szenvedett el annak idején a liberális Trudeau-kormányzás alatt. Ma azonban a palagáz-kitermelés helyszíne, jelentős amerikai részvétellel. Az amerikai határhoz közel fekvő Calgary, az új iparág központja máris elérte vagy meghaladta a tartományi főváros nagyságát és jelentőségét. Nyüzsgő utcái és éttermei visszhangzanak az amerikai akcentustól. Kormánya és üzleti vezetői nagyjából fütyülnek arra, hogy melyik kérdésben mit mond Ottawa. Bonyolítja ugyanakkor a helyzetet, hogy a jelenlegi ottawai kormány is konzervatív, amelynek egyik fő szavazói bázisa éppen Alberta. Többször megírták már, hogy a tartomány közelebb áll Washingtonhoz, és talán inkább az Egyesült Államokhoz kellene tartoznia. Erre nyilván nem kerül sor, de jelzi a nemzeti egység és összetartozás jelenlegi bizonytalan állapotát. Mindent összevetve érthető és időszerű a nemcsak formálisan, de valóban egységes Kanada létrehozásának az igénye és törekvése, amihez a központi kormány minden eszközt meg kíván ragadni.

Kanada megalakulásának éve 1867; a „születésnap” dátuma július elseje, amikor többéves tanácskozásokat követően négy tartomány: Ontario, Quebec, New Brunswick és Nova Scotia hivatalosan egyetlen országba tömörült. (A nagy nyugati tartományok, Manitoba és Brit Kolumbia 1870-ben, Alberta és Saskatchewan 1905-ben csatlakozott.) A századik évfordulót annak idején nagyszabású országos ünnepségsorozat keretében tartották meg, ennek volt része az 1967-es montreali világkiállítás is. Nem volt azonban egységes sem a részvétel, sem az egyetértés. Igen éles volt a bíráló hang többek részéről, így például a már említett Nova Scotia tartományban, ahol egyébként máig sem szűnt meg teljesen az unióellenesség.

Nem véletlen, hogy ezúttal mindenképpen biztosra akar menni a szövetségi kormány, ezért kezdte meg máris – sőt jóval korábban – a két év múlva esedékes kerek évforduló, a százötven éves jubileum előkészületeit.

Az egység demonstrálására és hangsúlyozására úgy döntöttek, hogy nem független tartományi kormányok vagy bizottságok, hanem a szövetségi kormány, illetve annak Kanadai Örökség Minisztériuma vezetésével szervezik az ünnepségsorozathoz kapcsolódó eseményeket. A munka tulajdonképpen már 2011-ben elkezdődött, amikor országszerte úgynevezett meghallgatásokat tartottak, hogy felmérjék a nagyközönség, vagyis a lakosság hangulatát és elvárásait. Ezt követően James Moore örökségi miniszter bejelentette: vezető munkatársai körutat tesznek a tartományokban, hogy a kormányokkal és minél több szervezettel egyeztessenek.

Az 1867-es év emlegetésekor nekünk, magyaroknak az osztrák–magyar kiegyezés jut eszünkbe. Érdekesség, hogy ráadásul nemcsak az évszám azonosságáról van szó, a két dátum is egymáshoz közeli: Ferenc József mindössze néhány héttel a kanadai szerződés után, júliusban írta alá a kiegyezés törvényeit. Ezzel együtt természetesen nem másról, mint véletlen egybeesésről van szó, annak ellenére is, hogy nemcsak az effajta érdekességek szintjén, hanem tartalmilag is fölfedezhetők párhuzamok a magyar és a kanadai történelemben.

Szembetűnő például, hogy a 19. század, különösen annak utolsó harmada mindkét ország esetében a gyarmati vagy félgyarmati sorból történő kiemelkedés időszaka. (Ekkor jött létre egyébként egyfajta jelentékenyebb kapcsolatrendszer is a két ország között azzal összefüggésben – és főként azáltal –, hogy erre az időre esik az első nagy kivándorlás Magyarországról Kanadába.) Az 1867-es év, az akkori történések hatása és megítélése is mutat nem jelentéktelen hasonlóságokat a két ország között. Kanada esetében súlyos kétségek és ellenállás kísérte a szerződés létrejöttét és utóéletét egyaránt. A mi kiegyezésünk fogadtatása pedig még kevésbé volt egyöntetű.

Ugyanis a kiegyezés, és az utána következő fél évszázad, a kettős monarchia megítélése a kezdetektől szélsőségek között mozog. Kossuth közismerten elutasító volt, később pedig számos politikus, gondolkodó és elemző egyenesen a későbbi magyar tragédia, Trianon eredendő okát látta a kiegyezésben. Lesújtó véleményeket fogalmazott meg jóval később Bibó István, majd azóta is sokan mások, de bővelkedünk „kiegyezés-pártiakban” is.

Nemcsak Kanada készül hát mostanság a jelentős jubileum megünneplésére, hanem mi is megvizsgálhatjuk a kiegyezés óta eltelt másfél évszázad hozadékait. Hiába a nagy földrajzi távolság, a párhuzamosság olyan összefüggéseket világíthat meg, amelyek sokszor meglepőek is lehetnek.

Pordány László
nyugalmazott főiskolai tanár, volt nagykövet

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom