Érthetetlen értetlenkedés

Akik korábban arról beszéltek, hogy Hillary Clinton esetleges győzelme végzetes következményekkel járna Magyarországra nézve, most megdöbbentek azon, hogy Orbán Viktor nem a demokrata elnökjelölt kül- és bevándorláspolitikáját tartja iránymutatónak. Akik most megdöbbentek Orbán álláspontján, korábban a magyar miniszterelnökhöz hasonlóan szintén kijelentették már, hogy a magyar kormány Hillary Clinton esetleges megválasztásával „pokolian rosszul járna” (Index, 2016. március 7.). Ugyanezen állásponton vannak a magyar balliberális pártok képviselői is. A Demokratikus Koalíció szerint például Orbán Viktor kormánya számára „egy nagyobb tragédiával érne fel” (Nol.hu, 2016. július 25.) Hillary Clinton megválasztása.

Most ugyanazok kritizálják a magyar miniszterelnököt Trump melletti kiállása miatt, akik korábban leírták, hogy a republikánus elnökjelölt és a magyar kormány kül- és bevándorláspolitikai elképzelései között jelentős átfedések vannak.

Ennek ellenére az Index hírportál kedden egyenesen azt állította, hogy Orbán Viktor „nem tervezte, egyszerűen csak elszólta magát, belezavarodott a papírjaiba”, amikor kijelentette, hogy a magyar bevándorláspolitikai elképzelések nagy összhangban vannak – a felmérések szerint egyre esélyesebb amerikai elnökjelölt – Donald Trump elképzeléseivel. Az ilyen és ehhez hasonló hangok jó esetben ismerethiányból fakadnak, rosszabb esetben azonban a magyar bevándorlás- és külpolitikai érdekek tudatos félremagyarázása folyik, hiszen a magyar érdek még soha nem volt ilyen világos egyetlen elnökválasztási kampány során sem. A magyar jobboldali kormány természetes politikai szövetségese az amerikai republikánus párt, amelynek hivatalos elnökjelöltje Donald Trump. Így már a dolgok természetéből adódóan teljesen egyértelmű, hogy a magyar kormány számára egy jobboldali vezetésű amerikai kormány lényegesen zökkenőmentesebb partner lenne, mint egy, a balliberális nézeteiről elhíresült, Clinton-vezette adminisztráció.

Ráadásul mivel az illegális bevándorlás kérdése kiemelt jelentőséget kapott a 2016-os amerikai elnökválasztás során, egyértelművé vált mindkét elnökjelölt álláspontja ebben a kérdésben. Így mára jól tudjuk, hogy a jelenlegi demokrata vezetés és Hillary Clinton is nagymértékben bevándorláspárti álláspontot képvisel: már tavaly májusban is az Egyesült Államokban tartózkodó bevándorlók állampolgársághoz jutásának lehetővé tételéért szállt síkra, de ezt követően is többször kijelentette, hogy tovább lazítana az Amerikai Egyesült Államok bevándorláspolitikáján, és külpolitikai dimenzióban is ezt az álláspontot képviselné elnökként. Ugyanez a demokrata álláspont volt hallható, amikor Colleen Bell tavaly a Corvinus Egyetemen tartott beszédében kritizálta a magyar bevándorláspolitikát. Hillary Clinton megválasztása esetén még ennél is erősebb politikai nyomásra lehetne számítani ebben a kérdésben is. Semmiféle jóindulat nem lenne várható külpolitikai téren Magyarország számára egy olyan elnöktől, akinek a férje és tanácsadói is azon az állásponton vannak, hogy a magyaroknak „elegük lett a demokráciából, és tekintélyelvű diktatúrát akarnak”.

Hillary Clinton külpolitikai „sikereinek” eredményét már minden európai állampolgár megtapasztalhatta: a volt külügyminiszter kudarcai és agresszív, demokráciaexport-párti külpolitikája is hozzájárult ahhoz, hogy a Közel-Keleten és több észak-afrikai országban olyan elkeserítő állapotok uralkodnak, hogy több millióan próbálnak onnan Európába vándorolni. Nem véletlen, hogy Donald Trump egyik legfőbb kritikája az Obama-kormányzat külpolitikája kapcsán, hogy az zűrzavart és káoszt okozott a Közel-Keleten is, ami többek között a jelenlegi európai migrációs válságot okozta. A republikánus elnökjelölt egyértelművé tette, hogy egy leendő Trump-kormányzat prioritásaként kezelné az iszlám radikalizmus és a terrorizmus elleni harcot, és mint mondta, szerinte együtt kell dolgoznia az Amerikai Egyesült Államoknak minden nemzettel, amelyet a radikális iszlám fenyeget, és „be kell fejezni az értelmetlen bevándorlási politikát, amellyel importáljuk a radikalizmust is”.

Ez az álláspont világos, és egybevág a magyar nemzeti érdekekkel és társadalmi elvárással. Trump esetleges győzelme azt jelentené, hogy a világ első számú nagyhatalma vezetőjének álláspontjával is egyező lenne a magyar kormány politikája. Vélhetően igazából ez a balliberális oldal legnagyobb félelme. Jól tudják, hogy egy ilyen helyzetben az egy éve még a bevándorlást „álproblémának” és még máig támogatandó jelenségnek tartó baloldali politikusok és újságírók még inkább háttérbe szorulnának, az egyik legnagyobb financiális és szellemi támogatójukat veszítenék el.

A magyar külpolitika 2010 óta világos és pragmatikus, amelybe a mostani republikánus elnökjelölt külpolitikai elképzeléseinek támogatása is jól beleilleszkedik.

A jelenlegi európai és amerikai palettán ritkaságszámba megy azon politikusok személye, akik koherens elképzeléssel rendelkeznek és értik is a jelenlegi geopolitikai helyzetet, emellett képesek a nemzeti érdekeiket érvényesíteni külpolitikai dimenzióban is. Közéjük tartozik Orbán Viktor, aki akár még a nagyhatalmakkal szemben is kiáll a magyar érdekek védelméért, és nemzetközi színtéren is erőteljesen képviseli bevándorlás- és külpolitikai álláspontját.

Szintén növeli a magyar miniszterelnök politikai szerepét, hogy manapság már alig akad olyan politikus, aki alkalmas a választópolgárok számára elfogadható, határozott és koherens válaszokat adni a felmerülő globális problémákra, jelenségekre, esetleg bármilyen elfogadható alternatíva felmutatására. Így hamis a balliberálisok azon állítása, miszerint Orbán Viktor meggondolatlanul beszélne bármilyen, az ország sorsát meghatározó kérdésben.

Donald Trump – és így a magyar bevándorláspolitikai elképzeléseket támogató tábor bővülésének – esélyei pedig az egyre erőteljesebb médiahadjárat és karaktergyilkosság ellenére is igen jók. Míg egy éve még mindenki azt gondolta, hogy az első előválasztásokon elbukik Trump, most már igazán reális lehetőségnek tűnik az országos és az ingaállami kutatások alapján is, hogy elnök lesz. Látszik, hogy a Trump által csak Hamiskártyásnak nevezett Hillary („Crooked Hillary”) negatív spirálba került, így mára bármi elképzelhetővé vált a novemberi választáson, s egyik jelöltet sem lehet leírni.

Deák Dániel
a Nézőpont Intézet elemzője