Együttélésre ítélve

A különböző tájalkotó és tájformáló tényezők – a föld szerkezete, domborzata, éghajlata, vízrajza, növénytakarója, állatvilága és az ember kultúrát teremtő, tájat alakító tevékenysége – olyan egységbe forrtak, amelyhez hasonló Földünkön másutt nem található. A természettel való együttélés sorsközösséggé formálta az itt élő népeket.

Az egymást váltó generációk építették be kultúrájába a természettel való együttélés évszázados tapasztalatait, és tették lehetővé a Kárpát-medence fejlődését. Ennek szakadt vége az 1920. június 4-én aláírt, az első világháborút lezáró békediktátummal. Ezzel megszüntették az ezeréves fejlődést és szétszakították az évszáza-dokon át alkotóan együttműködő nemzetek sorsközösségét.
Hányan és hányszor tették fel a kérdést 1920 óta, hogy miért tették ezt?

A válaszok közül csak kettőt idézek. Lloyd George angol miniszterelnök, a trianoni békediktátum egyik aláírója már 1928-ban kijelentette: „Mindazok az okmányok, amelyeket a béketárgyalások alatt szövetségeseink elénk terjesztettek, hazugok és megtévesztők voltak. Mi hamisítványok alapján határoztunk!” Az első világháború utáni békeszerződések és határváltozások kidolgozásában oroszlánrészt játszó, de a közép-európai viszonyokat nem ismerő Franciaország korábbi államfője, Francois Mitterand 1992. február 29-én, egy párizsi nemzetközi konferencián beismerte, hogy „a század összes békeszerződése, és különösen az 1914–1918-as háborút követő békeszerződés, kezdve a versailles-i szerződéssel, s ideértve az 1945-ös szerződést, s mindazokat, amelyek ezeket követték, mind igazságtalan szerződések voltak. Amelyek, hogy kielégítsék a győztes dicsőségvágyát, hatalmi ösztöneit vagy közvetlen érdekeit, minden alkalommal figyelmen kívül hagyták a történelmi, földrajzi, szellemi vagy etnikai realitásokat. A jövendő háború drámája mindig az előző békerendezés keretei között íródott”.

Kilencvenöt évvel a Kárpát-medencei népek, nemzetek sorsát megpecsételő „békeév” után, vajon mikor kérik számon a dicsőségvágyukat, hatalmi ösztöneiket vagy közvetlen érdekeiket kielégítő győztesek felelősségét az ezeréves fejlődés megszüntetése és az egymásra utalt sorközösségek szétszakítása okozta következményekért?

A kérdés megválaszolását sürgeti a globális klímaváltozás is, amely a 21. század egyik legnagyobb kihívását jelenti. Az itt élő népek, nemzetek közös érdeke, hogy együtt keressék a jövő kihívásaira adandó válaszokat.

A Kárpát-medence válaszút előtt áll! Vajon képesek leszünk-e megakadályozni, hogy Európa szívében ez a régió ismét a politikusok hataloméhes marakodásának színhelyévé és a tőkés társaságok szabad prédájává váljon? Az elmúlt évek szomorú tapasztalatai, mint a tiszai árvizek, majd a ciánszennyezés, vagy a verespataki aranybányászati program határokon átnyúló környezeti kockázatairól, és a Kárpátok erdeinek tarvágásairól érkező hírek különös módon mutatnak rá az egymástól való függőségünkre, egymásrautaltságunkra és az együttműködés sürgető szükségességére.

Kilencvenöt év után mindenki számára világos, hogy a Kárpát-medence természeti, földrajzi és kulturális széttagoltsága veszélyezteti a jelen és a jövő nemzedékek jogosan elvárt életminőségét. Ezért az itt élő népek közös történelmi gyökereire, a természettel való együttélésük évszázados tapasztalataira épülő szolidaritására és összefogására, a tudományos, politikai és kulturális élet képviselőinek az eddiginél hatékonyabb közös tevékenységére, a térség természeti és földrajzi viszonyainak alapos ismeretére támaszkodó, összehangolt cselekvésre van szükség, hogy megőrizzük a Kárpát-medence környezeti biztonságát. Az éghajlatváltozás mellett századunk másik legnagyobb kihívását, feladatát jelenti a végsőkig kihasznált, az ökológiai hanyatlás állapotába került Kárpát-medence természeti és földrajzi egységének helyreállítása és megőrzése, amely nemcsak Közép-Európa, de egész Európa békéjét, gazdasági és kulturális felvirágoztatását szolgálja.

Csakis egy új, a nemzetek közötti párbeszédre és szolidáris együttműködésre épülő, regionális megállapodás jelentheti a nagyhatalmi befolyástól mentes Kárpát-medence jövőjét. Ez csak akkor lehet eredményes, ha az integráció a Kápát-medence jelenlegi, a békediktátumok okozta sajátos helyzetének pontos és alapos ismeretére, a valóság szigorúan tudományos feltárására és a tapasztalatok átfogó elemzésére, a lehetőségek erre épített felismerésére épülő politikai döntések alapján történik. Szeretetre, együttműködésre vagyunk ítélve a Kárpát-medencében!

Kelemen József
a Közép-Európa Klub elnöke