Denevérek évadja

A denevérek emlősök. Szárnyuk van és repülnek, ami teljesen összeférhetetlen más emlősök jellemzőivel, hiszen az ember csakis úgy képes repülni, ha felszáll a repülőgépre, vagy összekötözi magát a sárkányrepülővel. Esetleg ha beszippant valami anyagot.

A rendszertan szerint vannak nagydenevérek – más szóval repülő kutyák – és kisdenevérek. Az előbbiek az amerikai kontinensen élnek. Európában – és azon belül Magyarországon – csakis kisméretű denevérekkel találkozhatunk. Közös tulajdonsága valamennyi repülőkutya-alfajnak – amiből összesen 928-féle ismert –, hogy rossz viszonyban vannak az emberekkel, amiről egyáltalán nem a túlnyomórészt hasznos, emberre-állatra ártalmatlan szárnyasok tehetnek, hanem az ember, és a butasága, tanulatlansága, babonás hiszékenysége által. Tisztelet a törpe minoritást képező, tanult és természetóvó jó embereknek.

Sajnos, túl sokféle babonaság fűződik a repülő emlősökhöz: a szintén légi utas boszorkányokhoz, szárnyas ördögökhöz, vámpírokhoz hasonlítják őket, és az még hagyján, hogy a gyermekrémisztő Drakula szerepét aggatták rá, még elgondolni is szörnyű, hogy egyesek manapság is élve az istálló deszkaajtajára szegezik, nehogy elapassza a tehén tejét. „Sem nem madár, sem nem egér” – olvashatjuk Margalits Ede klasszikus szólásgyűjteményében a kétkulacsosság példájaként. Ami persze nagy marhaság. Nagy Lajos pedig ezt írta 1920-ban a Képtelen természetrajzában: az ostoba emberek szerint a denevér okozta a világháborút, márpedig bármiféle destruktív eszméhez még csak halvány köze sem volt. Szóval, akárhogy is, de a bőregérnek sokkal több virtuális kapcsolata van az emberekkel, mint – mondjuk – a vízisiklónak.

Ez a mostani, rendkívül enyhe – úgyszólván melegnek mondható – időjárás még a télutó előtt felébresztette a hazai denevéreket, akik az őszi beköltözésük óta szundikáltak a házak padlásaiban, falüregekben, öreg fák odvaiban és más komfortos, ingyenesen igénybe vehető helyeken. Ebben a vonatkozásban – mármint a téli elernyedés és semmittevés évadában – különösen sok hasonlóságot fedezhetünk fel köztük és egyes emberek között. Az ugyancsak emlős Homo sapiens változatainak körében például szintén váratlan feléledést okozott az idő előtti, tavasziasan meleg idő. Beindította a testi és szellemi működésüket, életmagra kaptak a télidőt átdurmoló, azon kívül semmittevéssel foglalkozó ellenzéki politikusok is, egy langymeleg reggelen besétáltak/autóztak az Országházba, ahol szintén jó a fűtés. És újból elkezdtek politizálni, akik átaludták a telet.

A magyar embereket lefokozták az EU-csúcson, így másodrendű állam(!)polgárokká válunk Európában – mondta a szocialista párt téli álomból félig felébredt elnöke. A migráció ügyében úgy folytatódik a szerencsétlenkedés, mint tavaly, és ebben felelősségük van azoknak, akik elindították az egyedüli lépések politikáját – magyarázta a fennforgást a „lehet más” politikus-pártelnök-képviselő. A DM-es pojácakoalíció nevében véletlenül a Gy. F. monogramú bőr aktatáskájában kutakodó, álom- és szerepittas vicepártelnök tovább mantrázott, a szabad demokraták hajótörésének magányos túlélője – szintén pártelnök – vagy hozzászólt a vitához, vagy nem szól hozzá, így is, úgy is mindegy. Vajon ráébredt-e már a 2016. februári valóságra?

Az 1904-ben elkészült, húszévi restaurálás folytán újjászületett varázslatos Országház gigászi, gerendaerdős kupolája ideális alvó- és lakóhelye, egész évi élettere az ártalmatlan denevéreknek. A neogótikus ülésteremben a helyzet ennek a fordítottja.